Prímások és zenekarok nyomában

1959-es felvétel egy vidéki együttesről (Fotó: Fortepan - Vajszada Károly)

Nagy utat járt be a magyarországi cigányzene a tizennyolcadik századi muzsikusoktól a közelmúltban hungarikummá avatott 100 Tagú Cigányzenekarig. Ezt a folyamatot mutatja be a Magyarság Házának a Néprajzi Múzeummal közös kiállítása, a Húzd rá cigány! – A „czigány zene” Liszttől a hungarikumig.

A kiindulópontja Liszt Ferenc A czi­gányokról és a czigány zenéről Magyarországon című, 1861-ben megjelent könyve: a zongoraművész-zeneszerző a cigány zenei örökséget ősi eredetűnek tekintette, nem az ország kultúrájából kinövő „belső fejlődésnek”. Később heves vitákat váltott ki ezzel az állításával, Bartók Béla akadémiai székfoglalójában értékelte Liszt könyvét: „Ma már mindnyájan tudjuk, hogy ennek a könyvnek teljesen téves az a megállapítása, amely szerint az, amit a cigánymuzsikusok Magyarországon játszanak, sőt maga a magyar parasztzene is, cigány eredetű zene. Mindnyájan tudjuk, kétségbevonhatatlanul meggyőző bizonyítékok alapján tudjuk, hogy ez a zene magyar eredetű.” A tárlat kurátorai, Pálóczy Krisztina és Szuhay Péter a két zeneszerző véleménye között foglaltak állást, szerintük magyar eredetű zene, de végső soron cigány zenei konstrukció is, így a kiállításon azt a folyamatot kívánták megvizsgálni, hogy a cigány muzsikusok közreműködésével, „hídszerepével”, hogyan jött létre a magyar nemzeti kultúrába illeszkedő „magyar” zene, például a verbunkos vagy a csárdás.

A tárlat emellett bemutatja a cigányzenekarok, valamint a híres zenészek történetét is. Kiderül például, hogy bár a Rajkó zenekart 1952-ben alapította Farkas Gyula és Szigeti Pál, a története korábbra nyúlik vissza, már a harmincas években zenélt a Rákóczi út és a Kazinczy utca sarkán álló Ostende Kávéházban egy több mint húsztagú, gyerekekből álló zenekar, amelyet Rajkónak hívtak. Később Farkas Gyula kezdte el járni az országot, hogy felkeresse a hátrányos helyzetű muzsikusgyerekeket, és rendszeres, szigorú iskolai és zenei oktatásban részesítse őket. A fiatal „rajkók” közül számos híres zenész kikerült, például Mezei Gogó József, Lendvai Csócsi József és Jenő, Fátyol Tivadar vagy Szomora Pál.

A 100 Tagú Cigányzenekar ötlete viszont csak később, 1985-ben született meg, Járóka Sándor, az akkori prímáskirály temetésén, amelyen több százan muzsikáltak együtt. Ezután hozta létre Berki László és Mészáros Tivadar azt a százharmincnyolc főből álló együttest, amely magyar, cigány és áthangszerelt klasszikus zenéivel vált világhírűvé, 2014-ben pedig hungarikumnak nyilvánították „a zenekar világhírű művészi és hagyományőrző gyakorlata” okán.

A tárlaton éppen emiatt külön részt szentelnek a híres cigányzenészek temetésének, amelyeken a 19. századtól hagyományosan az összes cigányzenekar együtt muzsikált. Megtudhatjuk azt is, milyen volt egy cigánybál, és hogyan lehetett valakiből prímáskirály. Szó esik arról is, hogy a muzsikusok hogyan alkottak hosszú időn keresztül zárt foglalkozási, de házasodási csoportot is, és milyen sajátos, csak rájuk jellemző szokásvilágot alakítottak ki. Ezt illusztrálandó vitrinekben régi sótartókat, tükrösöket, dohánytartókat és mángorlókat is kiállítottak.

A tárlat kitér az udvari cigányzenészek helyzetére is, az arisztokrácia mulatásának elengedhetetlen része volt a zene, ennek ellenére nem bántak mindig méltó módon velük: „Muzsikáltatták őket fél lábon, felzavarták az eperfára, leeresztették a kútba. Nem ritkán tépték szét az urak a bankót, vagy húzták bele a vonóba.” Külön termet szántak a cigányzene gyűjtésének, a verbunkos zenei elemek továbbélésének, illetve a magyaros stílusjegyek és táncstílusok elemzésének is. Ebben a térben néhány hangszer látható, többek között hegedűk, cselló, citera és egy cimbalom is. Összességében a kiállításon kevés tárgy szerepel, sokkal több a molinókon olvasható szöveg, amelyekkel kitapétázták a tárlat három termét, és amelyeken valóban sok az érdekes információ.

A híres cigányzenészekről az egyik falon egy hatalmas, fekete-fehér kép lóg. A kurátorok nem tudták beazonosítani a fotón szereplő művészeket, ezt azonban a látogatók az odakészített papírokon megtehetik, ha felismerni vélnek valakit. A tárlat egyébként a mai zenészek életére és munkásságára is kitekint, videón fiatal és idősebb cigányzenészekkel készült interjúk láthatók.