Pörgős, vidám párbaj, krimis felhangokkal

Elsősorban forgatókönyvei miatt nagyon népszerű Jean-Claude Carrière, akinek Napló című darabját idehaza hivatásos színház még nem játszotta. Hosszú időn át Luis Bunuel munkatársa volt, de Milos Formannal is dolgozott együtt, forgatókönyveit komoly filmes díjakkal méltatták. A lét elviselhetetlen könnyűsége című Kundera-regényből írt adaptációja és A burzsoázia diszkrét bája talán a legismertebb filmes munkája.

Cserje Zsuzsa rendező évtizedek óta szeretné színpadra vinni a Naplót (eredeti címe L’aide memoire). „Szeretek olyan darabot felfedezni, színre állítani, ami itthon másnak még nem jutott eszébe. Külföldön gyakran játsszák a Naplót, amely valódi csemege a színészeknek. A mi előadásunkat közönségbarát alcímmel egészítettük ki: Napló, avagy Don Juan-katalógus” – mondta lapunknak a rendező. Szavai szerint komoly és bonyolult pszichológiai játszma zajlik a darab két szereplője között, annak ellenére, hogy vígjátéki felhanggal is bír. „Előadásunkban ez utóbbi hangulat dominál. Az viszont érdekes , hogy a komikus vagy a lélektani jelleg érinti-e meg jobban a közönséget. Ha úgy megy ki a néző az előadásról, hogy nem tudja, hogyan is alakul a szereplők sorsa, már elértük a célunkat” – tette hozzá.

A történet szerint ugyanis egy elfoglalt üzletember lakásába beállít egy vadidegen nő, aki keres valakit, mire a férfi kijelenti hogy: „itt ilyen nem lakik” – ám a nő mégsem távozik. Elkezdődik egy olyan végeláthatatlan játék köztük, amely egy ponton gyökeresen átfordul: a férfi, aki eredeti szándéka szerint kitessékelte volna a nőt, meg akarja tartani. A férfi főszereplőt, a nőtlen üzletembert Bede-Fazekas Szabolcs alakítja, a nőt pedig a fiatal Csépai Eszter, akit alternatív társulatokban, kisfilmekben, sőt néhány jelentős nagyfilm, köztük a Saul fia epizódszerepében is láthattunk már. A színésznő lapunknak arról beszélt, hogy ez a különös találkozás felvázolja egy párkapcsolat minden ellentmondását. „Magunkat fejtjük meg és közben egymást is, de sok-sok olyan titok van, ami egyáltalán nem biztos, hogy kiderül. A főiskola alatt a vizsgákon nagyon sok kétszereplős jelenetben dolgoztam, s ez azért nehéz, mert az elejétől a végéig kettőnkön van a figyelem, és attól működik, hogy miképp adogatjuk egymásnak a labdát. Egyébként nagyon megtisztelő az a bizalom a Magyar Színház részéről, hogy egy ilyen hálás, de bonyolult szerepben bemutatkozhatom” – mondta a színésznő.

A színház fődramaturgját, Deres Pétert arról kérdeztük, mennyire érezhető az író filmes gondolkodása a szövegből. „A dinamikus dialógustechnikára épülő pörgős jelenetek, ahol mondhatni, egymás szájából veszik ki a szót, erősen filmes megoldások. Ha színháznál maradunk, akkor nagyon hasonlít a társalgási színjátékokra vagy a franciás komédiákra. Mivel szerelmi történetről beszélünk, férfi-nő párbajról, így alapvetően szórakoztató darabról van szó. A pszichokrimi eldöntetlen részeit jelenti a sok-sok rejtély, amelyeket a rendezői gondolkodás így vagy úgy tálalhat” – magyarázta.

Érdeklődésünkre azt is elmondta, a nemrégiben igazgatóváltáson átesett színház lehetőség szerint azon lesz, hogy újdonságokat, meglepő dolgokat csempésszen a Sinkovits Imre Színpadra, így az a jövőben is a kísérletezés terepe maradhat.