Pörgő szoknyás épületszobor hívogató színpalettával

Hatalmas előtető alatt szálakra bontott hajótestre emlékeztető kitüremkedés, amely az üveghomlokzat mögött az előcsarnok terében is folytatódik: e látvány tárul az ember elé, ha a budai Millenáris Parkban a Nemzeti Táncszínház új otthonához közelít. Az egykori Teátrum, az E épület jelentős átépítésével új előcsarnok és az említett kitüremkedésben kamaraterem is létrejött, de természetesen a munka kiterjedt az egykori Ganz-gyárcsarnok egészére. Azért kapott itt helyet mintegy 4,6 milliárdos beruházásból az évek óta ideiglenes játszóhelyeken működő intézmény, mert a budai Várszínházból ki kellett kiköltöznie, hiszen az egykori karmelita kolostorban a Miniszterelnökség kapott helyet.

A Millenáris Teátrumot a neves Zoboki Gábor építész és irodája, a ZDA tervei szerint formálták újjá: mint a minapi sajtóbejáráson Zoboki elmondta, a kitüremkedés faburkolata, amely az előcsarnok mennyezetére is továbbkúszik, a táncosok szoknyájának redőit is megidézheti. Zoboki, valamint a Táncszínház igazgatója, Ertl Péter az együttműködést emelte ki: négy évig közösen dolgoztak a beruházáson, a tervezés legelejétől, ennek révén pedig az intézmény minden igényének megfelelő lett az épület. Zoboki kiemelte a két tervező, Orlovits Balázs és Lente András közreműködését, Ertl pedig arról is szólt, hogy viszonylag könnyű dolguk volt, hiszen Zoboki amúgy is jártas a művészetekben, ezért tisztában van azzal, milyen szempontokat kell figyelembe venni.

A kamaraterem, amely az előcsarnok terébe „belóg”, valamint a nagyterem székeit is magyar cég szállította – hangzott el a bejáráson. Előbbi meredek nézőtere és a színpad egy vonalban van: mint a tervezők rámutattak, fontos volt, hogy a kisebb apparátusú előadásoknál közel hozzák a fellépőket. Utóbbi helyszín pedig multifunkciós: az ülőhelyeket hordozó, brit gyártmányú állványzat összecsukható, de ketté is bontható. Ha eltüntetik őket kétoldalt, akkor összefüggő, csaknem ezer négyzetméteres tér jöhet létre a színpaddal együtt, a Táncszínház ugyanis Ertl Péter tájékoztatása szerint bérbe is adja majd a helyszínt. Ha viszont kettébontják a szerkezetet, akkor arénaelrendezésű tér alakítható ki, így a különböző fellépők igényei szerint variálható a nézőtér.

Természetes, hogy a beépített technológia korszerű, a világítástól a gépészetig – a teljes épület pedig akadálymentes –, de ami szembetűnő, az az egyszerűség és a hívogató színpaletta. A háttérterületeken a hófehér dominál, az előcsarnok viszont sok fával, illetve szürkés és barnás színű, kőhatású, hangelnyelő anyagból készült falburkolatával – a már említett különleges mennyezetet kivéve – minden formai attrakciótól mentes. Ahogy Zoboki elmondta, az ipari műemlék háromhajós, bazilikális elrendezése remek „alapanyag” volt, az évtizedek hozzáépítéseit eltávolították, és csak helyenként kellett jelentősebb beavatkozásokat végezni. Az átalakítás eredményeként megfelelő arányban lett fej, tor és potroh a házban – hozott rovartani példát az építész. Az előcsarnokban egyébként kávézó is nyílik majd, amely mindenki számára nyitott lesz. Zoboki arról is szót ejtett: fontos, hogy a fővárosban változatos kulturális terek álljanak rendelkezésre, ehhez járul hozzá a Nemzeti Táncszínház is.