Kultúra
Pillantásokért tolongó utcatapéták
A plakát a modern nagyvárosi társadalom tömegterméke, üzenőfala volt a 19–20. században
A Magyar Nemzeti Múzeum nemrég nyílt Tolongó idők című plakátkiállítása száz év történetét öleli fel, s a múzeum plakátgyűjteményének válogatott darabjait beszélteti a modern társadalom egyik jellegzetes élményéről, a tömegről a gazdaság, a szabadidő és a hatalom plakátnyelvén keresztül.
A plakát a modern nagyvárosi társadalom üzenőfala. Technikai lehetősége – a 19. század elején elterjedő litográfia – alkalmassá tette, hogy tömegesen és nap mint nap vihesse utcára üzeneteit. A Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállítása azt mutatja be, hogy a fejlődés bűvöletében élő modern magyar társadalom mit láthatott – 1890 és 1989 között – a korabeli üzenőfalon: újdonságokról, lehetőségekről, szükség- vagy kényszerhelyzetekről.
A plakát igazi tömegtermék: gyorsan, nagy számban készül, és gyorsan nagy számú embert ér el. Egyetlen ellensége az idő: el kell kapnia a tolongó emberek pillantását, egy adott pillanatban kell közvetítenie üzenetét, és máris át kell adnia helyét a következő plakátnak. A kiállításban bemutatott évszázadnyi időszak során a tömeg – tömegtermelés, tömegellátás, tömegsport – a mindennapok részévé válik. Tudósok és politikai gondolkodók foglalkoznak az állam, a hatalom vagy az ellátó rendszerek feladataival, lehetőségeivel vagy korlátaival: közellátás, közegészségügy, közvélemény. A falragasz pedig mindeközben a tájékoztatás, irányítás és véleménynyilvánítás eszköze lesz.
A tárlat a csaknem negyvenötezer darabból álló gyűjtemény százhúsz plakátján keresztül három tömegkommunikációs témát mutat be: a gazdaság, kereskedelem és ellátás hirdetményei után a szabadidő eltöltésére és szórakozásra hívó hirdetményeket, végül pedig tömeg és hatalom plakátnyelvét, azt, hogyan szólította meg, és hogyan ábrázolta a plakát a sokaságot, az ország népét, a nemzetet vagy annak egy – vélt vagy valós – részét.
A 19. század második felében a modernizálódó magyar társadalom hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ennek a korszaknak az egyik legszebb terméke a grafikai plakát – a kiállítás első része erről a fejlődésről szól. A kiállításon is szép számmal látható tömeges termelésre és fogyasztásra buzdító plakátok üzenete összefoglalható három szóban: Mindent! Mindenkinek! Mindenkor! Persze az igényt és a vágyat az egyes emberekben kell felkelteni, ezért a vásárlás és a fogyasztás már abban az időben is az érzékekre próbál hatni.
A bemutatóanyagban egyebek mellett látható az első pesti hengermalmot, az Orion gyárat, Dreher Antal serfőzdéit és Mauthner Ödön vetőmagvilágcégét reklámozó plakát, ugyanakkor az alumínium- és műanyagipart vagy a szénbányászatot népszerűsítő falragaszok is helyet kaptak a tárlaton, amelynek Dragan Traian történész, szakmuzeológus a kurátora.
A kiállítás különlegessége, hogy a falakon látható anyag mellett a képernyőkön kronológiai sorrendben további plakátokat és reklámfilmeket láthatnak az érdeklődők, illetve a válogatáshoz kötődő tárgyakkal – például műanyag edények, antik rolós retro babakocsi, Palma kaucsuksarok és Okma talp, Baeder Caola bőrápoló krém – színesítik a tárlatot.
Az anyagban az egészségvédelemmel, a munkairányítással foglalkozó, a szabadidő eltöltését körüljáró színház- és filmplakátok is szerepelnek. A tárlat utolsó egysége pedig a tömeg és a hatalom plakátnyelvét mutatja be, azt, hogyan szólította meg, és hogyan ábrázolta a plakát a sokaságot, az ország népét. A diktatúrák plakátnyelve az erő, a rend és a kötelező optimizmus egyértelmű szólamait használja, de a plakát eszközéhez nyúltak azok a társadalmi mozgalmak is, amelyek a közös múlt, közös emlékezet felidézésére hívták utcára az embereket.
A kiállítás az 1989-es évvel ér véget. A szabad választások Magyarországa már egy másik történet. Mára a grafikai plakát művészete és műfaja lényegesen megváltozott. Feladatát átvette a digitális képtermelés és képfeldolgozás, az elektronikus grafika és tipográfia. A digitális technika más eszközökkel, más módon szólítja meg a fogyasztókat. A mai társadalom kis közösségek, fogyasztói csoportok, közös érdeklődési körök laza hálózata. Az információk és vélemények döntő része már nem az utcán, hanem a személyes üzenőfalakon keresztül terjed.
A tárlaton mások mellett Konecsni György, Tóth József, Jeges Ernő, Pál György, Földes Imre, Haranghy Jenő, Manno Miltiádész és Bíró Mihály munkái láthatóak. A kiállítás augusztus 25-ig látogatható.