Péntek este virrasztás és felolvasás lesz Budapesten Esterházy halála kapcsán

Szüts Miklós: Minden jó volt vele
„Többet látott a világból, mint mi, többiek” –  méltatta a csütörtökön elhunyt Esterházy Péter írót pénteken korábbi alkotótársa, Szüts Miklós képzőművész.
Tudni lehetett, hogy hamarosan bekövetkezik - szólt a Kossuth-díjas író haláláról Szüts Miklós, hozzátéve: Esterházy Péter addig akart élni, amíg mondatokat tudott írni. „Minden jó volt vele: jó volt vele nyaralni, jó volt vele csak ülni, és hallgatni a fű növését. Nagyon szerettem mutogatni neki a munkáimat, mert becsülte őket, én pedig borzasztóan szerettem az írásait”.
Szüts Miklós szerint Esterházy Péter halálával „mindenki szegényebb lett, nem csak azok, akik használták a könyveit, hiszen mindenkiért írt, legfeljebb nem mindenkinek” – fogalmazott a festőművész.
Esterházy Péter és Szüts Miklós 2015 végén A bűnös címmel közös kötettel is jelentkeztek, melyet mind a kritika, mind a közönség jól fogadott.
Szüts Miklós hangsúlyozta: Esterházy Péterrel nem együtt, de közös munkán dolgoztak: „ő csinálta az ő dolgát és én az enyémet, míg ezek egy áldott pillanatban, szerencsésen összefonódtak”. „Nagyon boldog voltam ezzel a könyvvel tavaly novemberben, és az utolsó naplójából kiderül, ő is nagyon örült, hogy kitaláltunk valamit: a képek és a szöveg együtt dolgoznak, egyik a másik vállára áll, és úgy másznak fölfelé” – szólt közös munkájuk eredményéről Szüts Miklós.

Giorgio Pressburger megemlékezése a Corriere della Serában

Esterházy, Magyarország hangja címmel jelent meg emlékezés a csütörtökön elhunyt magyar íróra Giorgio Pressburger olasz-magyar író tollából a Corriere della Sera legnagyobb olasz napilap kulturális rovatában pénteken. 

Az Esterházy Pétert személyesen ismerő Pressburger visszaemlékezésében úgy fogalmazott, a fél világ olvasói veszítették el egyik kedvenc írójukat. „Elhunyt az író, aki lelket adott hazája történelmének a Habsburg-korszaktól a kommunizmus szakadékáig. Kertész Imre után Európa egyik legfelvilágosodottabb tudatát veszítette el” - írta a Budapesten született olasz író. 
Hangsúlyozta, hogy Esterházy „irodalmi munkásságának és személyének is köszönhetően a magyar narratíva az utóbbi évtizedekben népszerűvé vált, és bátran állítható, hogy ezt az olvasók meg is szerették. A magyar írók hada ma már nem a harmincas és negyvenes évek „kereskedelmi” szerzőiből áll, hanem olyanokból, akiknek jelentős mondanivalója van, új formákat, új stílust, új művészi érzéket kínálnak az irodalom számára. Esterházy Péter pesszimizmusa, sőt alapvető cinizmusa ellenére íróként mindent összevetve vigaszt adott”. 

Giorgio Pressburger szerint Esterházy Péter műveinek, közöttük az olaszra is lefordított Harmonia Caelestis regénynek az elolvasása után "bizonyos fajta örömöt és szimpátiát érzünk az élet és az emberiség iránt".

Németországból is számos méltatás érkezett

Sepsiszentgyörgyön szintén megemlékeznek az iróra
Nyilvános felolvasást tartanak pénteken este Sepsiszentgyörgy főterén Esterházy Péter író emlékére.
Az érdeklődők saját választásuk alapján olvashatnak fel Esterházy Péter műveiből kedvenc részleteket az este nyolc órakor kezdődő közösségi megemlékezésen.
Szonda Szabolcs, a felolvasást meghirdető sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója elmondta: a székelyföldi városban többen ismerték személyesen az írót, aki az elmúlt mintegy hét évben kétszer járt ott.
„Mindenki végtelenül jó emlékeket őriz erről a két találkozóról, mert írói nagysága mellett Esterházy Péter emberként is rendkívül megnyerő, derűs, kiegyensúlyozott, erős volt, minden gesztusából, mondatából ez sugárzott” – mondta Szonda Szabolcs.Az igazgató hozzátette, hogy ha lesz olyan személy, aki románul akar felolvasni, megteheti, mert Esterházy Péter több művét románul is kiadták.

A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotójaként méltatta a német sajtó pénteken Esterházy Pétert.

Csaknem valamennyi jelentős lap és egyéb sajtóorgánum rövidebb-hosszabb nekrológgal emlékezett meg a csütörtökön elhunyt Kossuth- és Herder-díjas íróról, kiemelve, hogy az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre és Nádas Péter mellett a legnagyobb kortárs szerzők között tartják számon, és a magyar irodalom posztmodern nemzedékébe sorolják.

A Die Welt című lap Oly sok tudás és oly nagy emberbarátság címmel közölte online kiadásában Paul Jandl írását, amely szerint Esterházy Péter volt a filozófus a magyar irodalom „ragyogó hármasságában”. Míg Kertész Imre történészként kísérte végig a „magyar évszázadot”, Nádas Péter pedig a pszichológia eszközeivel hatolt annak mélységeibe, Esterházy „filozófiailag kóborolta be családja történetét és saját életét”. Esterházy Péternél jobban senki sem értett a „filozófiai cselezéshez”, és amikor „a képzett magyar jobbszélső csatár és író lövőhelyzetbe került, pillanatokra hatályon kívül helyeződött a logikus viszonyok gravitációja”. 

A Harmonia Caelestisnek az a mondata, miszerint „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot”, az életmű „poetológiai programja” volt, egy olyan életműé, amely „nagyon magyar, mégis annyira európai volt, hogy a nemzeti pátosztól eltelt honfitársaknak bele kellett pirulniuk”.

Esterházy Péternek a világ részei egy kaleidoszkóp részei voltak, amelyet újra és újra megforgatott és megrázott, így „kő kövön nem maradt”, amikor „régmúlt évszázadok a jelenbe tolódtak”, a „szerző játékot űzött idézetekkel” és „Wittgenstein Joyce-ra rímelt”. Azonban Esterházy Péter a „linearitás elutasítása ellenére nagyszerű mesélő volt, aki tudta, hogy a nagyvilág történelmét le lehet kicsinyíteni anekdotaméretűre, hogy a történelmi események versenyben állnak a magánéleti eseményekkel, és a kettőt egyforma nagyságra emelve teljesen új kép jön létre” – írta a Die Welt szerzője.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) A montázs mestere címmel közölt online kiadásában nekrológot, amelyben kiemelték, hogy Esterházy Péter már az első – Fancsikó és Pinta című 1976-os – kötetében határozottan elfordult a szocialista realizmustól és a pártállami kultúrkritika által megkövetelt valóságábrázolástól. Sokkal inkább a szavak jelentésével játszott, megbontotta az ismert formákat és mintázatokat, különböző elbeszélő formák alkalmazásával „feloldotta az elbeszélő én alakját és kigúnyolta a leíró irodalom valóságvesztését”.

A többi között felidézték, hogy a lap a „magyar modern bibliájaként” méltatta a Bevezetés a szépirodalomba című Esterházy-művet, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat című munkájával kapcsolatban pedig a montázs mesterének nevezték.

A FAZ arra is kitért, hogy Esterházy Péter „hadilábon állt” Orbán Viktor kormányfővel és a Fidesszel.
Azt is írta a lap, hogy megtapasztalta az „új cenzúrát”, amikor 2012-ben megrövidítették a Kossuth Rádió számára készült kulturális ajánlóját. Hozzátették, hogy a rádió vezetése bocsánatot kért, és vitatta, hogy politikai cenzúráról lett volna szó. 

A Spiegel Online hírportál Esterházy Péter egyik német fordítójától, Terézia Morától közölt nekrológot Amikor meghalnak halhatatlanok címmel. A szerző – aki egyebek mellett az életmű egyik legfontosabb darabjaként számon tartott Harmonia Caelestis fordítója – kiemelte, hogy Esterházy Péter az európai irodalom nagy alakja volt, és „szárnyakat kapott”, aki olvasta műveit, „tréfával, szellemmel és derűvel, alázattal és öniróniával teli” mondatait, amelyeket jellemeznek „regiszterváltások és a határokig nyújtott, de soha nem túlfeszített grammatika” is.

A Deutschlandradio Kultur országos közszolgálati rádió nekrológjában Ralf Borchard szerkesztő kiemelte, hogy Esterházy Péter „a nyelv művésze” volt, aki „mesterien játszott az idézetekkel” és arisztokrata családjának történetét „összeszőtte Európa történelmével”.

A többi között hozzátette, hogy Esterházy Péter fiatal felnőttként a „szelíd gulyáskommunizmust” élte meg, amelyet „ha egyáltalán, megfelelően szelíden bírált”, de annál inkább szembehelyezkedett Orbán Viktor „jobboldali nacionalista kormányával”, bár ezt is „szelíd iróniával” tette. Kiemelte, hogy több mint húsz kötetét fordították le németre, és ugyan magyarul írt, németül is jól tudott és „öröm volt hallgatni”, amikor németül beszélt. Halálával egy „nagyszerű hangot” veszített el a magyar és a német nyelvű irodalom és a világirodalom.