Pazsiczky-orgonák

Az orgona és az orgonamuzsika nyolc évszázada szorosan hozzátartozik a nyugati kereszténység templomaihoz, istentiszteleti zenéjéhez, és a 14. század közepétől Magyarországon is dokumentálható a hangszer használata. Az egykori Magyar Királyság orgonakultúrájának kutatása helyenként már a két világháború közötti évtizedekben megkezdődött, majd az 1960–70-es évektől bontakozott ki szélesebb körben. A nemrég megjelent könyv a kutatás újabb eredményeit hozza nyilvánosságra – olvasható az előszóban.

A 18. század közepén a Trencsén vármegyei Rajecen (ma Szlovákia, Zsolnai kerület, Zsolnai járás) a Pazsiczky család tagjai alapították a korabeli Magyarország egyik jelentős orgonaépítő műhelyét, amelyben mintegy kétszáz új hangszert készítettek négy nemzedéken át, egészen a 19. század végéig. A közelmúltban felbukkant, közel nyolcvandarabos – iratokból, levelekből, rajzokból és tárgyakból álló – hagyaték, amelyet most a szerzők publikáltak, nemcsak a Pazsiczky család, hanem a magyarországi orgonaépítészet történetének is kiemelkedő jelentőségű dokumentuma. A gazdag képanyag között találunk rajzokat orgonahomlokzatokról, szobrokról, faragványokról, egy oltárról, s egy füzetben stilizált virágok és növényi díszítésű párkányok ábrái láthatók.

A magyar–szlovák–német nyelvű könyvben latin nyelvű leveleket is közreadnak orgonaépítésről és -felújításról. A hagyaték legterjedelmesebb részét pedig a rajzgyűjtemény teszi ki. Többségük lavírozott vagy egyszerű tusrajz, kisebb részük toll- és ceruzarajz. Bemutatják a Pazsiczky-műhely orgonahomlokzatainak főbb típusait is – tizenöt ábrát találunk az egyszerűbb, letisztultabb változattól az egészen díszesig.

A kutatók megállapították, hogy az orgonaépítés a családban legalább három nemzedéken át folyt – olvasható a kötetben, és az is kiderül, hogy a nyolcezer oldalas korabeli rajeci anyakönyv ellenére a teljes családfa feltárásához további kutatásra van szükség. A szerzők rámutatnak továbbá, hogy a Pazsiczky-műhelyben csaknem kétszáz új hangszer készült, azonban pontos szám egyelőre nem állapítható meg. Mára a Pazsiczky-orgonák ötöde, csupán negyvenegy hangszer maradt fenn. Az orgonák többségét a Rajechez közeli településekre, Trencsén, Turóc és Nyitra megyébe rendelték, de szállítottak hangszereket Rajec kétszáz kilométeres körzetébe is. A hagyatékban található az 1757-ben megkezdett, de később elveszett szlovák nyelvű műjegyzék egy 19. századi kéziratos másolata és kiegészítése, amelynek elemzése először ad pontos képet a műhely tevékenységének változásairól. A kultúr- és zenetörténeti jelentőségű, hiánypótló kötet összefoglaló részében rámutat, a 18. századi homlokzatok az épp uralkodó stílust, a rokokót és a késő barokkot követik, a 19. századi szekrények többségén is ugyanezek a stílusok tűnnek fel. A könyv érdeme, hogy bemutatja a család szinte teljes bútorműves tevékenységét, a gyűjtemény néhány családi dokumentuma segítségével pedig sikerült a rajeci anyakönyvekből azonosítani az orgonaépítők többségét, valamint vázlatosan megrajzolni a Pazsiczky-családfát. A kiadvány kizárólag az Egyhazzene.hu honlapon rendelhető meg.