Kultúra

Párhuzamos dunai fővárostörténetek

Bécs és Budapest a dualizmus korában: Körút-evolúció, bérházfüzérek és a folyó szervező ereje – Két város, két fejlődési út

Körút a lebontott városfalak mellett, sugárutak és óvárosok átalakulása, élet a vásárcsarnokokban és a parkokban, meg a bérházakban: százötven korabeli fényképpáron és a hozzájuk fűzött urbanisztikai-szociológiai kommentárokon keresztül ismerhető meg Bécs és Budapest 1850 és 1920 közötti kiépülése a Várkert Bazárban május 29-ig látható kiállításon.

tablók 20160226
A tablókon egymásra reflektáló helyszínek és épületek láthatók archív fotókon (Fotó: Varga Imre)

A Duna fővárosai – Bécs, Budapest – Párhuzamos városképek 1850–1920 címmel tekinthető meg a tavaly az osztrák fővárosban már bemutatott tablótárlat a Várkert Bazár déli palotáiban május 29-ig. Százötven képpár, alattuk pedig néhány soros, közérthető, de alapos urbanisztikai-szociológiai kommentár mesél a Habsburg Birodalom mindig versengő – persze egyenlőtlen küzdelmet folytató – ikerfővárosainak dualizmus kori kiépüléséről.

Bécs előnyből indult már az abszolutizmus idején is: az osztrák várossal ellentétben a török által nagyrészt elpusztított, majd belakott Pest és Buda a széles Duna által markánsan kettéválasztva – és nem mellesleg alárendelt szerepben – kevesebb lehetőséget kaphatott. Földrajzi és urbanisztikai adottságaik is mások, Bécsben például a régi erődítményrendszer mellett hatalmas szabad terület állt rendelkezésre a mai tágas Ring kialakítására.

Ezzel szemben Pesten már az 1800-as évek elejére körbenőtte a falakat a város, a hegyek a Duna szélén állnak, és a jelek szerint a sógoroknál előrelátóbban is tervezték meg az új településszerkezetet, az egymáshoz közelebbi körutakkal. Ugyanakkor a folyami hajózással a kereskedelem szervesebben épülhetett bele Pest-Buda életébe, és persze a turisták által olyannyira kedvelt, valóban lenyűgöző látványhoz is hozzájárulnak fővárosunk adottságai.

Mindez természetesen csak érintőlegesen derül ki a kiállításon, amely nem a szakmának készült, azonban tudományos jellege mérföldkőnek tekinthető: egy kutatásokon alapuló, összehasonlító elemzés Bécs és Budapest hasonló, mégis sokban különböző modernizációjáról a Monarchia korában, az osztrák Adolph Stiller, valamint Szabó Csaba és Tamáska Máté munkájaként. A tárlathoz múzeumpedagógiai foglalkozások, és Hosszúlépés néven városi séta is kapcsolódik. A tablókon az osztrák és a magyar főváros egymásra reflektáló pontjai láthatók archív fotókon – a Wien Museum, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma és a Budapest Főváros Levéltára gyűjteményéből –, például a pályaudvarok, hidak, vásárcsarnokok, városi parkok, villanegyedek, bérkaszárnyák, elegáns bevásárlóutcák.

Alattuk pedig a közérthető, de szakmai kommentárok mind urbanisztikai, mind szociológiai szempontokat felvillantanak. Arról, hogy miképp kerültek az áruk a nagyvárosokba, milyen szerepük volt a parkoknak, hogyan éltek a társadalmi osztályok szigorú rendjében a bérpaloták lakói, és hogyan vált silánnyá az eklektikus építészet a felgyorsuló, tömegessé váló tervezés nyomán. Néhány fotón felbukkan a nyomor is: a város érdes részeinek sűrű kaszárnyái, a zárványként egy ideig megmaradó szegényes, falusias házcsoportok világa.

De megtudhatjuk az is, hogy I. Ferenc József császár és király nagy mértékben utálni méltóztatott a „modern” építészetet a neves szecessziós építész, Otto Wagner vagy épp Lechner Ödön munkássága dacára – pedig ez mindkét fővárosban egyedi nyomot hagyott, ahogy az a tablókon is kiderül.


Indul a Rumbach utcai zsinagóga felújítása

A kiállítás megnyitóján L. Simon László, a Miniszterelnökség államtitkára bejelentette: a kormányzat átutalta a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének a hosszú ideje pusztuló Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújításának tervezéséhez, az előkészületekhez szükséges összeget. A rendkívüli szépségű, orientális stílusú épületet a neves bécsi építész, Otto Wagner alkotta meg, 1872-ben készült el, a zsidóság hitközségi szakadásának eredményeképp. Itt kaptak helyet az újító, neológ közösségből kivált status quo ante irányzat hívei. Mint azt a Magyar Hírlap tavaly elsőként megírta, a kormány hárommilliárd forintot szán az Együttélés Háza programra, amelyben a Rumbach-zsinagógában a felújítás után a Kárpát-medencei zsidóság és a többségi társadalom évszázadosegyüttélését mutatják majd be. (MH)


Kávémúzeum a Landtmann mellett

A híres bécsi Landtmann kávézó szomszédságában nyílhat meg a kávémúzeum Bécsben. Berndt Querfeld, a Landtmann tulajdonosa a bejelentés mellett konkrét tervekről egyelőre nem számolt be. A Bécs belvárosának híres körútján, a Ringstrassén lévő Landtmann kávézót Berndt Querfeld és édesanyja, Anita Querfeld közösen vezeti. A kávézó negyven éve a Querfeld család birtokában van. A Querfeld család számos más kávéházat is üzemeltet Bécsben, többek között a belvárosi Mozartot és Cafe Museumot. Övék továbbá a belvárosi Pub Crossfield’s ausztrál pub is. Berndt Querfeld egyelőre nem tervez bővítést, azonban elmondása szerint inkább már a hagyományos kávéházak felé nyitna. (MH)