Összezárva Fridivel

Ezzel meddő lenne szembemenni, elég is, ha végigtekintünk az újtelevíziózás hazai panteonján. Az ATV-n futó interjúsorozata kétségkívül tanítanivaló, legutóbb például sikeresen lehozta közénk a földre Krasznahorkai Lászlót, aminek hátulütőjeként az átlagos felfogással megáldott néző is megérthette végre, hogy nincs remény. Kár, hogy Friderikusznál aktuálpolitikai témáknál olykor erősen félrecsúszik az objektivitás álarca, de hát minek is erőlködni, ha látha­tóan a közszolgálatinál sem a BBC a minta, ugyebár.

Már nem tudjuk meg, kikkel zajlottak és hova vezettek volna másik műsorának, a TV2-n futó Összezárva Friderikusszal beszélgetései, ha a címszereplő nem pusztán brandet és nívót nyújtó házigazdája, hanem mindenható producere is a show-nak. A szinopszis szerint Sándorunknak nincs más tennivalója, mint hogy huszonnégy órában, amolyan valóvillás környezetben nyúzza a celebbőrt hétről hétre interjúalanyáról, a néző pedig egyórányi eszenciát kap az együttlétből. A műsor annak ellenére nézhető, hogy a művi környezetbe erőszakolt mélyinterjúk eddig nemigen pattintották ki a logoszt Friderikusz beszélgetőpartnereiből, ami a végeredmény alapján nem a dörzsölt médiaszaurusz hibája. VV Alekosz és a sorban őt követő Gyurcsány Ferenc egyszerűen már mindent kiadott magából.

Friderikusz talán abban hibázott, hogy elfogadott egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Persze szó sincs arról, hogy egy langyos tavaszi reggelen levágott lófejjel ébredt, hiszen hiába is növesztette ragacsos csillóit óriáskalmár-csápokká Hajdú Péter, azért élettel összeegyeztethető sérülésekkel jár az, ha nemet mondanak neki.