Összetépett fotókból kirajzolódó múlt egy kaposvári tárlaton

)
A rossz idő ellenére folyamatosan telt házas koncerteket adnak a Kaposfest Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál fellépő művészei, akik ezúttal is a világ legjelentősebb fiatal zenészeiből kerültek ki. A minden évben visszatérő, mára igazi közönségkedvenccé vált José Gallardo (zongora) és Alina Ibrahimova (hegedű) mellett idén fellépett a Ricchi e Poveri, Rados Ferenc és Jan-Erik Gustafsson is. Akik azonban nem elégszenek meg a zenei klasszikusokkal, azoknak lehetőségük nyílt három időszaki tárlat megtekintésére is, amelyek megnyitóját a fesztivál hetére időzítették.

Elsőként Somlói Kolos fotóművész Morasá című tárlatát nyitották meg, amely kizárólag a fesztivál ideje alatt látogatható augusztus 14–19. között az Ady Endre utcában kialakított ideiglenes kiállítóhelyen. Az egyfajta szellemi örökségnek emléket állító kiállítás nem a művész saját fotóiból állt össze, hanem rendhagyó módon házának szeméttárolójában talált, kidobásra ítélt fényképekből. A családi múltra emlékeztető fényképeket a feltételezett örökösök félbe, negyedbe tépték, mielőtt eldobták volna, ezzel azonban nem semmisítették meg örökre a korlenyomatnak is teljesen megfelelő fekete-fehér, itt-ott már meglehetősen megfakult fotográfiákat. A tárlat jelentőségét alátámasztja, hogy néhány éve megnőtt az érdeklődés a régi fényképeket gyűjtő digitális archívumok és magángyűjtemények iránt, amelyek hitelesen vázolhatják fel a ma már sokféleképpen magyarázott múltat. Kiemelendő, hogy miközben Somlói Kolos összegyűjtötte és „egybehegesztette” ezeket a fotókat, nem tett hozzájuk semmit, amivel befolyásolhatná a képek értelmezését. Ugyanakkor a tárlaton vetítve is megtekinthető a munkafázisokon kívül számos fotó nagyítása, amely további részletekkel gazdagítja a látogató benyomásait. A tárlat korábban már bemutatkozott Budapesten, a Tranzit Art Café kiállítóterében, és novemberben Franciaországban, Párizsban lesz látható.

A fesztivál második kiállítása a szintén a fővárosból indult Csárdás, Polka, Zepperli című tárlat a Rippl-Rónai Múzeumban, amely november 1-jéig tekinthető meg. A 19. század jelentős táncainak nevét viselő válogatás a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum anyagából építkezik, amelyet azonban a helyi kurátorok a kaposvári régióhoz köthető darabokkal is kiegészítettek. A cigányzene például szinte elfeledett műfajjá vált napjainkra, pedig bálok, lakodalmak elengedhetetlen kísérője volt régen. A tárlat helyi kiegészítése a Kaposvárhoz számos szállal kötődő Rigó Jancsi miatt is fontos. A kiállítás egyik szobájában például egy cimbalomtörténeti anyagot helyeztek el, amelyből kiderül, hogy hazánkban már 1533-ban használták ezt a jellegzetes hangszert. A 16-17. században még a főúri zenéhez kapcsolódott, majd egy évszázaddal később már a cigányegyüttesek állandósult hangszerei között találjuk. A tárlaton egyébként korabeli zenegépeket, gramofont, a hazai zongorakészítés történetét, de Mogyoróssy Gyula hangszergyárát és a Reményi-hangszergyár hegedűit is megismerhetik a látogatók. A Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum 2011-ben nyitotta az új, óbudai helyszínen első időszaki kiállítását a most Kaposváron látható anyagból. A tárlat egy korábban még be nem mutatott szakmatörténeti gyűjtemény, amely azért is említésre méltó, mert javarészt saját anyagok és kutatások alapján állította össze a múzeum. Már kezdetben is cél volt, hogy különböző városokba eljutva a helyi szórakoztató vendéglátásra jellemző darabokkal egészítsék ki az összeállítást.

A Kaposfest talán legérdekesebb kísérőkiállításának megnyitójára a Vaszary Képtárban került sor, ahol a kortárs magyar képzőművészet jelentős képviselőinek munkáit vonultatja fel a Nagy Miklós-gyűjtemény. Az október 17-ig nyitva tartó, Belső utak című kiállításon látható mások mellett Vojnich Erzsébet, Csurka Eszter, feLugossy László és Bács Emese munkája. Nagy Miklós orvos, fotográfus a 2000-es évek magángyűjtői rétegéhez tartozik, akinek kollekciója mára több mint háromszáz darabot számlál.

A kiállításon többségében festményeket láthat a közönség, de néhány fotó és kisplasztika is helyet kapott a termekben. A kiállítás önmagában érett, átgondolt gyűjteményről tanúskodik, amely bátran válogat a sokszínű, sok műfajú alkotók között. Erőssége, hogy elismert művészek olyan műveit választja, amelyek jól jellemzik az őket létrehozók életműveit is. Intelligens válogatás, amelyben talán a legérdekesebb kérdés, hogy miként hat egymásra például El Kazovszkij erőteljes vizualitása és Gaál József természeti kultúrákat idéző szobrai, vagy éppen magának a gyűjtemény tulajdonosának esős fotográfiái és Zsakó István szürreális humorral megalkotott kisplasztikája.

A Kaposfest ideje alatt immár hagyománnyá vált, hogy a Vaszary Képtár nagyszabású kiállításokat nyit – így volt a korábbi években Rippl-Rónai-tárlat is. Nagy Miklós Belső utak című válogatása nem marad le ezek mögött, sőt a jól átgondolt szelekcióval bármely kortárs múzeum kiemelt kiállítása lehetne.