Oscar-esélyes lett Mundruczó filmje

A mindenkori kisebbség metaforája a kutyatársadalom Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjében, amelyet a Magyar Nemzeti Filmalap a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra jelöl.
A film, amelyet a hazai mozik a nyár eleje óta nagy sikerrel vetítenek, egy kislány és a kutyája kapcsolatán keresztül egyebek mellett arról beszél, hogy az emberi társadalom felelős a kisebbségért, annak fellázadásáért.

Lapunknak Mundruczó Kornél arról beszélt, soha nem került be az amerikai filmakadémia versengésébe, reméli, hogy a film sikere visszaigazolja majd a neki szavazott bizalmat. „A harmincötezres hazai nézőszám nagyon jónak számít egy szerzői film esetében, de még mindig játsszák a mozik, így nem tudjuk a végső nézettségi eredményt. Bízom abban, az Oscar-jelölés is rásegít arra, hogy a mozilátogatók elhiszik, hogy nem egy köldöknézős művészfilmről van szó”- mondta.

Kitért arra is, hogy a kétezres évek elejétől sokat romlott itthon a hazai gyártású filmek nézettsége, ami igen bonyolult jelenség. „Elgondolkodtató, hogy egyerősen nemzeti országban miért nem szeretik a magyar filmeket, valószínű kulturális problémáról is szó van. Bízom ugyanakkor abban, hogy az a pozitív tendencia amely a Fehér Istent jellemzi, a többi magyar filmnél is folytatódik majd” – tette hozzá. A Cannes-ban Un Certain Regard – vagyis a műfajilag kevéssé besorolható film kategóriában – fődíjat kapott mozi forgalmazási jogát több mint huszonnégy országban adták el.

A filmet elsősorban a dél-afrikai J. M. Coetzee regénye, a Szégyen inspirálta, amelyet színházban rendezett Mundruczó. A rendező korábban lapunknak elmondta, ez kiegészült Elisabeth Costello című könyvével, illetve azzal a gondolattal, hogy az ember milyen könnyen megfeledkezik arról, hogy a földön a növény- és az állatvilággal is osztozik. „Ebben kiemelt szerepe van a kutyának, akit évszázadok óta szocializálunk magunkhoz, és egyetértek Csányi Vilmos állításával, amely szerint a kutya ember is. Annyira szimbiotikus a létezése, és már régen nem az állatvilág, hanem az embervilág része. Észre kell ezt venni. Értelemsze­rűen az ember alatt van a kutya, kérdés, jó-e ez a felállás, és hol kezdődik az egyenlőség, és ez az a metafora, amelyet a Coetzee kifejezni vélt a kutyákon keresztül a Szégyenben. Ezek a gondolatok érintettek meg, majd elkezdtünk utánajárni a kutyák magyarországi helyzetének, és eljutottunk menhelyekre is. Úgy éreztem, hogy ez nagyon nagy téma, hiszen ezt a metaforát mindenki érti, és nagyon is mozira kívánkozik, mert nem a dia­lógusra épül, hanem képekre” – fogalmazott a rendező.

Noha úgy gondolta, a film inkább a hazai nézőket ragadja majd meg, lapunknak elmondta, hogy az európai morális válság szólal meg filmjéből. „Teljesen egyértelmű, hogy erkölcsi válság van Európában, amiről nagyon keveset beszélünk, de a kultúrának, különösen a mozinak komoly szerepe lehet abban, hogy ezt feltárja és beszéljen róla” – állította Mundruczó.