Optikai csalódások a Fő utcában

A kiállítás gerincét három nagy értékű mappa adja (Fotó: Varga Imre)

Vasarely: Szerigráfiák, multiplikák címmel nyílt kiállítás a Francia Intézet Galerie17 kiállítóterében, amely Victor Vasarely művészetének egyik legjellemzőbb műfajára, a sokszorosított eljárásokkal készült grafikákra fókuszál. A Frankofón Fesztiválhoz kapcsolódó tárlat a Szépművészeti Múzeum és a Francia Intézet több évre visszanyúló együttműködésének eredménye.

A Budapesti Vasarely Múzeumból kölcsönzött anyag gerincét a művész három nagy értékű mappájának (Gordes, Hommage a J.-S. Bach, Synétique N-B) darabjai jelentik. A terem egyik részében a Gordes-album tizenkét eredeti szitanyomatát láthatjuk, amelyeken keresztül Vasarely saját művészeti útkeresésének főbb állomásai rajzolódnak ki. A Gordes mappa kétszázötven számozott példányban készült, amelyben három rézkarcot és három litográfiát, valamint a szöveges oldalakat rostos arches-i velinpapírra nyomtak a párizsi Murlot-ban, hat szerigráfiát pedig finn Tako kartonon a párizsi Accay műhely készítette el. A tipográ­fiáért a Fequet et Baudeir felelt, míg a makett és a tördelés a művész munkája volt. A most kiállított litográfiák és rézkarcok a 146. számú Gordes mappából származnak, ezek között találunk geometriai absztrakciókat, színes kockákból vagy éppen optikai gömbökből építkező kompozíciókat is. Az 1948-as Gestalt rézkarc például az alaklélektan eredményeire reflektál, tehát igazolja, hogy az egész alak észlelete több a részek egyszerű összegénél, és az egész a részekhez képest elsődleges. Vasarely 1970-es Koska MC című munkája ugyancsak ezt a problematikát boncolgatja, fejleszti tovább.

A másik album, a Hommage a Jean-Sébastien Bach mappa kétszáz, valamint húsz elkülönített H. C. (kereskedelmi forgalomba nem hozható) példányban készült el. Ez az album tartalmazza Bach Szonáták és partiták hegedűre kéziratának fakszimile, azaz hasonmás kiadását, három hanglemezfelvételt Henryk Szeryng előadásában, valamint tizennégy aláírt szerigráfiát és három mélyreliefet. Az album bevezető szövegét Jean-Louis Ferrier írta. A Mé-Ta, Rey-Tey, Bo-Ra, Di-Am, Do-Ré és társaik a zene és képzőművészet találkozásának lenyomataiként értelmezhetők: olyanok ezek a szerigráfiák, mintha Bach dallamaira hullámoznának a különféle elemek, az arany- és ezüstrészek csillogása ezt az érzést pedig még tovább erősíti.

A harmadik, az úgynevezett Cinétique Noir et Blanc mappa Vasarely kilenc fekete-fehér eredeti alkotását tartalmazza, amelyek a galéria hátsó falán láthatók. Ebből az albumból kétszer százhuszonöt, valamint húsz H. C. példány készült, mi most a 113. számúból láthatunk kilenc művet. Ezeken a szerigráfiákon a sorszám és az aláírás mellett a Galerie Denise René szárazpecsétje is látható, hiszen e mappa kiadója a konkrét művészet nemzetközi központja volt. A szerigráfiákon a fekete-fehér alakzatok ezerféle geometriai variációban jelennek meg optikai csalódást keltve.

A szerigráfiák látszólagos monotonitását a kinetikus mélyreliefek és multiplikák szoborszerű alakzatai oldják fel, amelyek tulajdonképpen a falra installált munkák többdimenziójú kiteljesedéseinek is tekinthetők. A Bach-mappa Vega Mir című melléklete két, párhuzamosan összeillesztett plexiüvegből áll, amelyek ilyen formában kellemes optikai illúziókat hoznak létre, de hasonló játékba visz minket az 1968-as Sir-ris multiplikája is, míg a Kroa MC munkának a rendezettsége nyűgözheti le a látogatót: a színes kockák szabályosak, és ugyanazok a színértékek ismétlődnek bizonyos közökben. Az 1969-es munka izgalmát a megvilágítás tovább fokozza, hiszen a munka színei a fény hatására a falra is felvetülnek. A kiállítás különlegessége még az ötvenes évek második felében keletkezett, fehér-fekete kockákból álló nagyméretű optikai kompozíció, a Tlinko-F című akrilfestmény is.

SZERIGRÁFIA: A szerigráfia a szitanyomatnak az a változata, amelynél a sablont a művész maga készíti. A nyomat korlátozott példányszámban készül, a művész egyenkénti aláírásával, így valamennyi példány eredeti műnek számít.

MULTIPLIKA: A multiplika – Beke László definíciója alapján – egy „sajátos hibrid, amely hasonlít a tradicionális grafikához annyiban, hogy példányszáma limitált, sokszor szignálják is, drága, viszont háromdimenziós tárgy. Nincs eredetije, de van prototípusa”, amely alapján bárki létrehozhatja az egyenértékű replikáját.