Női hősök és tabuk a gyerekirodalomban

Közvetlenség és személyes kapcsolat, hitelesség és élményközpontúság, megértés és megértetés: kulcsszavak, amelyek nélkül a 21. században az irodalom tanítása, az olvasás megszerettetése, vagyis a diákok olvasóvá nevelése, illetve írott kulturális örökségünk átadása lehetetlen. Még ha a kötelező olvasmányok mindebben betöltött szerepéről és azok listájáról alkotott véleményük némileg eltérő, előb­-
biek­ben egyetért Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke, Fűzfa Balázs irodalomtörténész, de Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke és Szilágyi Zsófia, a Szegedi Tudományegyetem oktatója is. Gloviczki és Fűzfa a Vigiliában közölt tanulmányaiban ütköztette álláspontját, Arató és Szilágyi pedig a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Tudományos Akadémia Közoktatási Elnöki Bizottsága minapi kerekasztal-beszélgetésén.

Pléh Csaba akadémikus, e bizottság elnöke a rendezvényt lezáró beszédében összefoglalva kiemelte, az irodalmi kánon összeállításának problémája nem merül ki a szelekció kérdésében, ugyanis tágabb értelemben arról szól, hogyan ágyazódik be az irodalom a nemzeti identitás alakításába. – Meg tudjuk-e
érteni egymást félszavakból generációkon keresztül, a gyerekeknek mondanak-e még valamit szüleik
szállóigéi, milyen nyelvi mintákat kapnak: minderről döntünk a kötelező olvasmányok kiválasztásakor – magyarázta a pszichológus. Ezzel Arató László korábbi gondolatai­ra reflektált, aki hangsúlyozta, nem minden iskolatípusban lehet mindent tanítani – azt kell meghatározni, mi az, ami semmiképp sem maradhat ki se egy gimnazista, se egy szakközépiskolás tanulmányaiből. De még ennél is fontosabb a mikor kérdése, illetve annak felismerése, hogy bizonyos szerzők már nem ugyanazt a funkciót fogják betölteni, mint amikor beemelték őket a kánonba. – Jókai ma már nem tudja betölteni azt a szórakoztató irodalmi funkciót, amit a 19. században. Ettől még továbbra is jó, csak nem arra, amire régen.

Mindez persze nem azt jelenti – írja Gloviczki Zoltán Az olvasás renszánsza című cikkében a Vigiliá­ban –, hogy sutba dobhatnánk Jókait, vagy „igénytelen hétköznapi szövegek megértésévé silányodna iskolai irodalmi-nyelvi nevelőmunkánk”. De eltaszítanunk sem szabad a populáris kultúra termékeit, főleg annak tudatában nem, hogy a maga korában Jókai, Dickens is olyan tömegirodalomnak számított, mint most a Harry Potter vagy a Trónok harca. Illetve azért sem, mivel az olvasás valóban reneszánszát éli a folyamatos digitális kommunikációnak, írásnak-olvasásnak-üzengetésnek köszönhetően.

„Soha nem volt még ennyi lehetőség a kezünkben, hogy megszerettessük a szépirodalmi olvasást, soha nem voltak még a diákjaink ennyire betűhasználatra kondicionálva” – fejti ki Fűzfa Balázs irodalomtörténész, tankönyvíró Az olvasás világ­értés című tanulmányában. Azonban ahhoz, hogy a gyerekeket ne riasszák a kicsit fáradságosabb munkával megszerezhető szépirodalmi élmények, meg kell őket tanítani a nehezebben befogadható művek élvezetére is – állítja Gloviczki – akár úgy, hogy a megértés oltárán feláldozzuk a mennyiséget. Szilágyi Zsófia, az SZTE oktatója is ezt az álláspontot támogatja. Szilágyi az MTA és Magyartanárok Egyesülete konferenciáján, valamint a Vigiliában is ugyanúgy érvel: „Ha nem pusztán technikai értelemben tanítjuk meg a diákjainkat olvasni, akkor a választásban segíthetünk nekik, akkor megtarthatjuk őket az irodalomnál”.

Ez az olvasóvá válás, nevelés pedig pszichológiai-lelki szempontból is nélkülözhetetlen. Pléh Csaba a konferencia zárásakor hangsúlyozta, az irodalom oktatása nagyon fontos szerepet játszik az érzelmi nevelésben is, megmutat reakciókat, megtanít kezelni élményeket, indulatokat. A rendszeres olvasás ráadásul fontos emlékezetfrissítő, kognitív gyakorlat is. Mindez ugyanakkor nem lehetséges a személyes élmények megosztása, a jó példával elöljárás nélkül. Ha a tanárok nem könyvvel a kezükben járnak be órára, ha nem hajlandók a diákjaik kedvenc könyvének elolvasására, ha nem tudják érzékletesen átadni, miért élvezetes az Egri csillagok, ha otthon nincs a könyvek súlyától rogyadozó könyvespolc, és ha a szülőnek nem magától értetődő, hogy néhanapján Jókait, Kosztolányit vagy Tolsztojt olvas, akkor milyen jogon kérjük mindezt számon a gyerekeken?

---

Elárverezik Micimackó térképét

Árverésre bocsátják a Micimackó első kiadásának Százholdas pagonyt ábrázoló eredeti térképét júliusban, Londonban. A térkép az előzetes becslések szerint akár 150 ezer fontért (55 millió forintért) is elkelhet. A tintarajzot a Micimackót illusztráló E. H. Shepard készítette 1926-ban a könyv többi rajzával együtt, amelyek az Alan Alexander Milne-regény szereplőit, Micimackót, Róbert Gidát, Malackát és Fülest ábrázolták. Philip Errington, a Sotheby’s aukciós­ház szakértője szerint a térkép azért különösen értékes, mert nagyon egyszerű áttekintést nyújt Micimackó világáról.