Nem rúgta ki a ház oldalát a HIM

Az esemény Facebook-oldalán egymást érték az elégedetlen, felháborodott kommentek, a többség még annak is jobban örült volna, ha senki nem lép fel a finn formáció előtt, de végül a tűző napsütésben a közönség egykedvűen, totális közönnyel nézte végig a műsorukat. Nem véletlenül: a banda ugyanis levedlette egykori roppant kínos emós imidzsét, már nem lóg a szemükbe a vasalt haj, és a dalszövegeik sem annyira kellemetlenek, ellenben számaik hihetetlenül laposak és semmitmondók.

Mondanánk, hogy este nyolc után nem sokkal berobbant a színpadra a HIM, de nem mondhatjuk sajnos, mert a belépőjüket sok mindennek nevezhetjük, de berobbanásnak a legkevésbé sem. Az első szám alkalmával ugyanis beigazolódott Youtube-videókra alapozott sejtésünk, hogy a finn együttes valószínűleg nem a legintenzívebb koncertzenekar a világon: a műsort egész pályájuk talán leggyorsabb számával, a Buried Alive By Love-val kezdték, azonban Ville Valo frontember olyan mozdulatlanul adta elő, mintha balladát énekelne. Mindez pedig a későbbiekben sem változott. Ő nem az a zenész, aki szétszedi a színpadot koncert közben, bár olykor teljesen felesleges módon – ugyanis a többi hangszer úgyis elnyomja – akusztikus gitárt ragad.

Egyéb szempontból azonban abszolút hibátlan volt a koncert, a dalokat lemezminőségben adták vissza, Ville Valo élőben is mindent teljes hangterjedelmében kiénekelt, amit a stúdióban, a két gitáros pedig a számokat olykor szólóval szakította meg: végig érezni lehetett, hogy tökéletes összhangban és remek formában van a csapat, borzasztóan tudnak játszani, és látszólag még élvezték is a bulit – a dupla ráadás is ezt az érzetet erősítette meg –, így talán nem telik el újabb tizenkét év a legközelebbi hazai fellépésükig, főleg mert a közönség létszámára sem lehetett panasz. Ha nem is tömötten, de a Budapest Park szinte teljes terjedelmében megtelt, pedig nem éppen a kis befogadóképességéről ismert a hely. Az együttes a teljes életművéből válogatott, és az In Joy And Sorrow kivételével a pályájuk összes fontosabb tételét sorra vették, szóval ha nem is ez volt az év legenergikusabb koncertélménye, azért hiányérzetet sem hagyott maga után.