„Nem hagytam abba a színészetet”

Osvárt Andrea bebizonyítaná, hogy profik a magyar filmesek (Fotó: Horváth Péter Gyula)

A hazai mozikban látható olasz vígjáték, a Zűrös olasz esküvő című film főszereplője azt is elmondta: azon dolgozik, hogy a külhoni filmeseket Magyarországra csábítsa, nemcsak az alacsonyabb költségek, hanem a magyar filmesek profizmusa miatt is. A szakmából érkező kritikákkal kapcsolatban úgy vélekedik: érzi, hogy megosztó személy. „Vannak, akik szerint nincs mögöttem igazi szakmai tudás, vagy egyszerűen nem ismerik el a teljesítményemet” – tette hozzá.

– A hazai mozikban is látható a Zűrös olasz esküvő, amelynek az egyik főszerepét alakítja. Bizonyos pontokon szituációs vígjátéki jellege miatt ez az alkotás nagyon hasonlít a Megdönteni Hajnal Tímeát című magyar alkotásra, amelyben címszerepet kapott. Kevésbé nagy kihívás önnek vígjátékban szerepelni, mint egy komolyabb, drámai szerepben?

– Sokkal könnyebb természetesen, miközben ugyanolyan komolyan is kell venni. Persze egy vígjáték forgatásához az egész stáb könnyedebben áll. Nagyon nagy élmény, félig-meddig már szórakozás volt ezt a filmet elkészíteni.

– Többéves olaszországi karrier után hazajött, és úgy döntött, hogy a színészkedést kissé háttérbe szorítva inkább a producerkedés felé fordul. Miért változtatta meg a terveit? Nem gondolt arra, hogy megannyi komoly szerep előtt áll még?

– Annak idején azt a célt tűztem magam elé, hogy eljutok Hollywoodba. Nincs különösebb változás az eredeti elképzeléseimhez képest, hiszen a színészkedést nem hagytam abba, csak még több mindennel foglalkozom. Mostanra megtapasztalhattam azt az életet és világot, amiről korábban csak ábrándoztam. De más volt ezt személyesen látni, meg azt is, hogy nagyon sok színésznő miként kallódik el. Láttam magam előtt ennek a pályának a határait is. Többek között ezt megelőzendő döntöttem úgy, hogy nem várom meg a pillanatot, amikor már nem megy jól a szekér, hanem belekezdek valami olyanba, ami csak tőlem függ. A producerséget ilyen kreatív feladatnak tartom.

– Első egész estés nagyjátékfilmes főszerepét a tavaly bemutatott Megdönteni Hajnal Tímeát című vígjátékban kapta, ami kimagaslóan magas nézettséget produkált a hazai filmek között. De hogyan fogadta a kritikákat?

– Biztos voltam a film sikerében, a kritikákkal pedig úgy vagyok, hogy annyit „veszek a lelkemre” belőlük, amennyi egészséges. A dicséretből és a lehúzásból sem túl sokat. Van, amikor nem értek egyet a kritikákkal, és van, amikor elfogadom, hogy lehetett volna jobban is csinálni. Egyébként Olaszországhoz képest itthon feltűnően több a negatív kritika. Barátaim ezt azzal magyarázzák, hogy inkább rosszat írnak, mert talán ettől érzik magukat valakinek vagy a hozzáértésüket szeretnék bizonyítani. A hazai kritikus szemlélet szerintem abból a csalódottságból ered, hogy sokan nem élnek elég jó életszínvonalon, és kell valami okot találniuk felmentésként a sikertelenségre. Úgy látom, hogy túl sok itthon az egymásra mutogatás minden téren, erre a sajtó és a közélet is ráerősít.

– Elfogadja önt itthon a színész- és a filmes társadalom, vagy előítélettel vannak?

– Érzem, hogy megosztó személy vagyok a szakmában, mert kakukktojásként tekintenek rám. Vannak olyanok, akik szerint nincs mögöttem igazi szakmai tudás, vagy egyszerűen nem ismerik el a teljesítményemet. Akik azonban elismerik azt a tudást amit „hazahoztam” magammal, azok alázattal és tisztelettel fordulnak felé. Szerintem nyilvánvalóan önértékelési probléma, ha valakit zavar a helyzetem. Ha nem köszön vissza egy pályatársam az utcán – mert ilyen is volt már –, az nem az én gondom, hanem az övé.

– Hogyan tudja segíteni a magyar filmesek munkáját?

– Sok, nagyon jó külföldi kapcsolatom van, és azon dolgozom, hogy a külhoni filmeseket Magyarországra csábítsam. Nem csupán arról kell meggyőznöm őket, hogy itt minden sokkal olcsóbb, hanem a magyar filmesek profizmusáról is. Ebben az a nehéz, hogy bizalom kell hozzá. A mostanában elkészülő Madeleine című produkciónkba például egy magyar hangmérnököt és egy zeneszerzőt is be tudtam tenni.