„Nem csak a kor változik nagyot”

„Nem tudom, mikor volt utoljára ekkora sajtóérdeklődés egy verseskötet bemutatóján, talán azokban az időkben, amikor a versnek még volt tétje” – mondta el Hende Csaba honvédelmi miniszter tegnap Szentmihályi Szabó Péter most megjelent gyűjteményes kötetének a Stefánia Palotában megtartott díszbemutatóján. Megmondtam előre címmel a Zrínyi Kiadó adta ki lapunk állandó szerzőjének több mint ezer költeményét tartalmazó, sorrendben immár nyolcvanegyedik könyvét. Mint Isaszegi János nyugállományú vezérőrnagy, a Zrínyi Kiadó megbízott vezetője köszöntő szavaiban elmondta, a kiadvány tartalmazza a hatalmas életmű eddig megjelent tizennyolc verseskötetének teljes anyagát, vagyis Szentmihályi Szabó Péter nyomtatásban megjelent összes versét. „2004-ben együtt jártuk végig az országot a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kampányában, akkor, amikor Gyurcsány Ferenc kormánya hatalmas károkat okozva rárontott a nemzetre, határon innen és túl – fogalmazott Hende Csaba a kötetet méltatva, illetve a szerzőhöz fűződő kapcsolatáról szólva. – Szentmihályi Szabó Péter akkor azt tette, amit minden írni és olvasni tudó embernek tennie kellett volna: kiállt azért, hogy a határon túli magyarság állampolgárságot kapjon; s azért, hogy a nemzet egyik része se legyen kirekesztve az egészből. Akkoriban komoly nemzeti összefogás mutatkozott, a debreceni zsidó hitközség igazgatójától Szili Katalinig minden emberséges ember, akit polgári felelősségvállalásának, civil kurázsijának kibontakoztatásában nem akadályozott meg politikai hovatartozása, kiállt, és elmondta, amit a magyarság összetartozásáról gondolt. Az idő minket igazolt: 2010-ben az országgyűlés elfogadta ezt a törvényt, s csak néhány igazán szélsőséges képviselő szavazott nemmel” – mondta a honvédelmi miniszter.

„Mint közkatona jelentkezem, és egyúttal jelentem, hogy nagyobb öröm és tisztesség nem érhet egy költőt, mint hogy összegyűjtheti ver­seit, vagyis mindent, ami nyomtatásban megjelent tőle fél évszázad alatt” – kezdte beszédét a szerző.

 „Az első verseim 1963-ban jelentek meg. Ennyi idő alatt egy ember életében rengeteg minden történik, és nemcsak a kor változik nagyot, hanem az ember is. Mivel már sokszor a tegnapi gondolataimmal sem értek egyet, kellő tapintattal és enyhe idegenséggel lapoztam végig az életemet” – mondta a szerző, aki szerint nem volt mindig vidám a találkozás egykori önmagával. „De a versek mentségére szóljon, hogy felhőtlenül vidám ember ritkán található a világirodalomban vagy a magyar irodalomban” – tette hozzá.