Kultúra

„Nekünk az európai ligában kell játszanunk”

Az Opera rekonstrukciója és az Eiffel Műhelyház kialakítása után az Erkel Színház teljes hátsó részének átépítését szeretné megvalósítani az intézmény főigazgatója

A most következő Puccini-évad után jövő ősztől kereszténység ihlette darabokat mutat be az Operaház – mondta el a lapunknak adott interjúban az intézmény főigazgatója. Ókovács Szilveszter hozzátette: várhatóan stagione-rendszerre állnak át, azaz a leendő három játszóhelyükön egy-egy hosszabb blokkban mennek majd az előadások. Az Erkel Színház további átalakításának tervéről is kérdeztük: mint rámutatott, a teljes színpadi és kiszolgáló területet új épületrésszel váltanák fel, hogy az operaházival megegyező legyen a pódium mérete.

Ókovács-Szilveszter
Ókovács Szilveszter: Puccini mind a tizenkét operáját színre visszük az új évadban (Fotó: Ficsor Márton)

– Javában zajlik a Kőbányai úti egykori vasúti járműjavító területén az Eiffel Műhelyházuk kialakítása, amely azonban késésben van. Tartható a legújabb menetrend?

– Tavaly ilyenkor kezdtük a beruházást, úgy számolunk, hogy jövő ilyenkor már egy építőmunkás sem lesz ott. A teljes, összesen tizenhárom focipályányi területet 2019 nyarára adjuk át, de előtte ütemenként már megnyílnak részlegek, év elején a tervezett Mozart-bemutatóval a közönség előtt is, ám nem tagadom, hogy mindez függvénye az időközben felmerült pótfedezeti igény teljesülésének.

– A korábbi, szétszórt raktárak helyett itt egységes, hatalmas terület áll majd rendelkezésre a díszletek-jelmezek tárolására. Ehhez, feltételezem, új logisztikai koncepció és nyilvántartás is kell majd.

– Önmagában is több milliárd forint értékű kincsről van szó, tehát valóban tudni kell, mi, hol van. Konténeres rendszerre állunk át, a tanulmány már kész a logisztikai feladatokhoz. Idén ősszel kezdünk leltárazni és selejtezni. Természetesen különleges, négyutas targoncásra, informatikussal felérő raktárosra, kamionos kollégára és korszerű nyilvántartási rendszerre is szükségünk lesz, de így három ember lép a korábbi egytucat helyére.

– Hogyan áll a szintén késésben lévő operaházi rekonstrukció? Itt is emelkedett a költségvetés, nagyjából huszonhárommilliárd forintot ítélt meg végül a kormány, és legutóbb újabb hétmilliárdot adtak. Pontosan mely részek újulhatnak meg mindennek eredményeként?

– Tudni kell, hogy ez a program nem csupán az Andrássy úti műemlék palota, hanem a szomszédos, tizenkét szintes üzemház és más környékbeli kisebb ingatlanjaink felújításáról is szól. Ami máshol alap, az nálunk sose volt: teljes tűzvédelmi rendszer és klimatizálás, terhelhető elektromos és gépészeti hálózat, gyengeáramú rendszerek, akadálymentesítés, zenekari öltöző, méretarányos próbatermek kialakítása, akusztika. A Hajós utcai üzemházat csontig kibontottuk, ennek voltaképpeni teljes újjáépítése is megtörténhet. Csak az új színpad és technikai környezete bő hatmilliárdos tétel.

– És miért volt szükség a támogatás növelésére, miért drágult a beruházás?

– Ha fajlagosan, tehát négyzetméter-arányosan vetítjük le a felújítandó területre, az összes magyarországi színházfelújítás végén kullog az Opera. Mivel százharminc esztendős műemlékről van szó, bármihez nyúlunk, drágább, mint máshol, és a becsült mérnökár évekkel ezelőtti megállapítása óta jött az építőipari drágulás is. Az Opera gyönyörű, de iszonyatosan korszerűtlen volt már, utoljára harmincöt éve nyúltak hozzá, és ez megbosszulja magát. Jelenleg a színpadszint alatt tizenegy méter mély kráter látható, majdnem négyezer köbméternyi teret kell visszaépíteni, és még hozzájön a felsőgépezet trégerrendszere is. Ha felmegyünk az ötödik világítószintre, tehát a zsinórpadlás teteje alá, onnan az Operaház alaplemezéig letekintve negyven méter a magasság, ide egy tizenöt emeletes toronyház elférne. Ezek felfoghatatlan méretek: aki nagyon nagy hangon értetlenkedik az összeg felett, azt be szoktam vinni az épületbe, és ott mindenki elcsendesül.

– Az Ybl-palota freskói, aranyozásai, kárpitjai nem férnek már bele?

– Ehhez az általunk csak „Kánaán-változatnak” nevezett, összesen bő negyvenmilliárdos végösszegű támogatás kellene. Ebben már a teljes tetőzet cseréje is benne volna, valamint a kiemelkedő értékeket őrző archívumunk új helyre költöztetése a szomszédban. Dolgozunk az előterjesztésen, amelyet a kormánynak benyújtunk – és aki még mindig csodálkozik, annak az Operaháznál kisebb berlini Staatsoper felújítási projektjét idézem fel, amely két és félszer ennyibe került, 122 milliárdba. Minden anyagár európai szintű, csak a munkadíjak okoznak különbséget.

– Mindezeken túl azt mondta nemrég lapunknak, hogy folytatnák az Erkel Színház átalakítását is, a 2013-as ráncfelvarrás után 2021 és 2023 között harmincmilliárdból elbontanák a színpadnyílás mögötti részeket, majd egy teljesen új kiszolgálóterületet építenének. Mi szükség erre?

– Az épület bal oldalán és a mögötte lévő parkolók rovására terjeszkednénk, mert elavult és szűkös a kiszolgálórész. Emellett ha végre az operaházi újjal egyenértékű színpadot építhetnénk itt, akkor ugyanazt az előadást gond nélkül lehetne mindkét helyen játszani, az Erkelben természetesen olcsóbb jegyárakkal. Ugyanis a Budapest turisztikai koncepciójában is megfogalmazott cél, hogy egyre több tehetősebb külföldit csábítsunk a fővárosba, azt is jelenti, ami amúgy is jó ideje tapasztalható trend. Azaz, hogy az Ybl-palota egyre inkább a külföldi közönséget szolgálja ki. Nekünk pedig arra kell ügyelnünk, hogy a bevétel maximalizálása mellett a hazai operabarátok hozzáférése is nyitva maradjon, de erre remek ötletünk lesz.

– Nem érzi túl nagy kívánságnak, hogy minimum harmincmilliárdot az Operaházra és mintegy húszmilliárdot az Eiffel Műhelyházra, majd még harmincmilliárdot újból az Erkelre költsön az állam?

– Ezek nagyjából ötven évre szóló beruházások, tehát befektetések a jövőbe. Nem lehet a legolcsóbb anyagokra, a dömpingáras technológiákra rábólintani. Ybl Miklósék operaháza a világ legkorszerűbbje volt, egyszerűen nem tehetjük meg, hogy a modernizálás és a történeti helyreállítás silány vagy részleges legyen. Hazánkban az opera és a klasszikus balett műfajának egyedüli intézménye vagyunk, messze a legnagyobb kulturális vállalat, amely összességében kétezer ember munkahelye, az országimázs építésében is jelentős teljesítménnyel. Ha azt nézzük, hogy az Erkelben tervezett nagy átépítés 2023-ra gondolt befejezéséig, tehát összesen tíz év alatt költenénk százmilliárdot minderre, akkor az szerintem nem túlzó. Ebből csaknem 30 milliárd, tehát egy „erkelnyi” összeg az áfa, az állam egyik zsebéből a másikba teszi. És mi négy-öt nagy épületet stafírozunk ki, a németek egyetlenre többet költöttek ennél.
Miénk a két legnagyobb színház, az egyik ráadásul kiemelt műemlék, kicsit unom már a hüledezéseket, s hogy magyarázkodnom kell. Mintha a szakma és a média dacból nem tanulná meg, hogy ami tízszer–tizenötször akkora, mint egy prózai színház és annak társulata, vagyona, felelőssége, az infrastruktúrában és működési költségben is legalább annyiszor többe kerül. És akkor nem is beszéltünk arról, hogy nekünk az európai ligában kell játszanunk. Kétszáztíz fős zenekarnak hangszereket venni, százhúsz táncosnak balettcipőt, külföldi rendezőt, karmestert, énekest, koreográfust és balettmestert szerződtetni senki másnak nem kell, csak nekünk, és ez nagyon nem a magyar árak és fizetések világa, de az örökös tagok, mesterművészek, operanagykövetek járadékát is finanszírozni kell. Ma némely megyeszékhely színháza fajlagosan jobban finanszírozott, mint az Opera, a fővárosban pedig több is: vagy emelést kapunk, vagy visszább kell venni a lendületből és a célokból.

– Ha elkészül az Operaház és az Eiffel Műhelyház kamaraszínpada, megmarad a jelenlegi előadási rend, vagy átállnak másmilyen metódusra?

– Stagione-rendszerre állunk át, azaz egy-egy produkció szakadatlan blokkban megy. Kivétel lesz az adventi és a nagyheti időszak, valamint a májusünnepi fesztiválunk ideje. A publikum választási lehetősége megmarad, hisz három helyszínen három nap alatt akár háromfélét is láthat. A stagione-rendszernek számos előnye van: a minőséget segíti, hogy tovább tarthatnak a próbák, nem esnek szét az előadások, a díszletek-jelmezek ritkábban mozognak, kevesebb a túlóra, és a nagy reklámzajban koncentráltabban hirdethetők az előadások.

– Ősztől Puccini-évadot tartanak, ennek ötlete hogyan jött?

– Öt éve volt Verdi-szezonunk, tavaly magyar évad, most ér véget a Wagnerre és hatására, illetve előképeire kihegyezett kvázi német-idény. Úgy gondoltuk, ideje, hogy egy másik nagy olasz, Puccini következzen, születésének 160. évfordulója lesz az idén. Különlegességként mind a tizenkét operáját eljátsszuk majd, ezt senki nem csinálja utánunk, még Torre del Lago sem, európai hírverést csapunk neki.

– Lehet már tudni, milyen tematika köré szervezik a 2019–2020-as szezont?

– Hosszú évekre előre dolgozunk, de illő titok övezi a terveket. Most mégis elárulok annyit, hogy a kereszténység ihlette darabokat mutatunk be, mindezt a budapesti Eucharisztikus Világkongresszusra kifuttatva.

– A barokk operák bemutatását is folytatják?

– Jövő nyáron a Poppea megkoronázását játsszuk Monteverditől, és természetesen szeretném folytatni ezt a programot, nem feltétlenül csak a barokknál maradva, inkább a preklasszikáig tágítva. A pályázatomban szerepel egy korai Mozart-opera-fesztivál is, amelyet évről évre a szomszédos országok operatársulatainak meghívásával rendezünk majd – ha mindaz, amiről eddig beszélgettünk, végre megvalósul.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom