Kultúra

Naptári dilemmák

„Nálunk kétszer van karácsony, kétszer van újév. Meghalni is kétszer fogunk” – írta Danyi Zoltán a 2002-ben megjelent Szívások című prózakötetében. Írásában ugyanarra a paradoxonra reflektált ezzel a (két...) frappáns mondattal, amellyel hamarosan szembe kell majd néznie a világ Shakespeare-rajongó közönségének is egy kettős évforduló kapcsán.

Úgy adódott ugyanis, hogy két nemzetközi irodalmi nagyság – a már említett angol William Shakespeare és a spanyol Miguel de Cervantes Saavedra – ugyanazon a dátumon hunyt el 1616-ban, de mégsem ugyanazon a napon. A két haláleset között pedig, hiába történt mindkettő április 23-án, csaknem két hét telt el. Most akkor hogy is van ez?

Akárcsak a vajdasági magyarság többségének (adjunk ennek most nagyvonalúan kilencven százalékot...), nekem is természetes dolog – hiszen ezzel nőttünk fel, a hétköznapok ugyanolyan magától értetődő része volt, akárcsak a jégvirág vagy a naplemente, esetleg a pionírkendő meg a Tito-kép az osztályteremben, a tábla felett –, hogy kétféle naptár, kétféle időszámítás van, él, létezik párhuzamosan. Az ortodox pravoszláv egyházak ugyanis nem fogadták el a XIII. Gergely pápa által megreformált naptári rendszert (hogyan is vehetnének át, vagy legalábbis – immár múlt időben – vehettek volna át bármit is az oly megvetett pápistaságtól?!), ők továbbra is a Julius Caesar által összeállított és ezért róla elnevezett Julianus-naptárt használják. Ma is. A kettő között tizenkét nap az eltérés, így a pravoszláv hívek januárban ünneplik karácsonyt, és igen, az első hónap közepén érkezik el az újév. Erről írta hát Danyi Zoltán, hogy nálunk kétszer van karácsony, kétszer van újév – meghalni is kétszer fogunk. Mivel azonban a modern idők szellemében a szekuláris társadalomban, a közéletben, a közigazgatásban a Gergely-naptár szerinti, úgynevezett „polgári időszámítást” használják ők is, úgy különböztetik meg a kettőt, hogy a Julianus-naptárt egyházi időszámításnak („crkveni kalendar”) nevezik.

Nos, Cervantes és Shakespeare csak egyszer-egyszer halt meg. Nem jutott ki nekik a kettőből...

Az idén kettős jubileum elé nézünk: a két rangos írói személyiség halálának négyszázadik évfordulójáról kell megemlékeznünk, alig több mint egy hónap múlva. A kérdés már csak az, hogy ugyanazon a napon tegyük ezt, vagy sem. Angliában ugyanis 1616-ban még javában a Julianus-naptárt használták.

A Gergely-naptár bevezetését 1582. február 24-én rendelte el a pápa. De adott bőven időt a felkészülésre... Ez egy viszonylag rövid esztendő volt, a megszokottnál mindenképp kurtább, ugyanis az egyházfő bullája értelmében október 4-én lépett életbe az új időszámítás, és másnap máris október 15-ét, pénteket jegyeztek. Nem mondhatjuk ugyan, hogy érdeklődés hiányában történt volna, de a köztes napok abban az évben mégis elmaradtak. Aki a két dátum között jött a világra, 1582-ben bizony bottal üthette a születésnapja nyomát. Ezzel pedig XIII. Gergely pápa egy évszázadokra kiterjedő folyamatot indított el, ugyanis az új naptár bevezetése cseppet sem volt zökkenőmentes, s így történhet meg, hogy ma is vannak keresztény egyházak, amelyek ezt nem vették ezt át, és továbbra is ragaszkodnak a régihez.

A különböző országok tehát nem egyszerre vezették be az új időszámítást, különös zavart okozott hát pár száz éven keresztül a kettősség. Így például a spanyolok az elsők között, 1582-ben, a pápai bulla utasításaihoz hűen átvették XIII. Gergely máig használt rendszerét, a brit szigeteken azonban csak kereken százhetven esztendővel később, 1752 szeptemberében tértek át az új időszámításra. Hogy most csak a két, esetünkben fontos adatot említsük.

Ebből adódik tehát az a furcsa dátumazonosság is, amely azonban mégsem az, 1616-ban ugyanis a két országban eltérő időszámítás volt érvényben. Tehát ami a spanyoloknak április 23. volt, az nem volt azonos azzal, amit a briteknek – csaknem két héttel később – ugyanez a dátumot jelentett. Immár május 3-án...

Az időről és térről való gondolkodásunk elválaszthatatlanul ráépül az időszámításra, amelyet használunk, ez határolja be viszonyulásunkat az eseményekhez, és viszonyítási alapot is ad, amihez a történések láncolatát, sorrendiségét mérjük. Ebben keletkezhet zavar, ha eltérő rendszerek szerint számolnak emberek, országok, népek, nemzetek; s ebből adódik az is, hogy ugyanaz a dátum esetenként kéthetes eltéréssel jelöli meg az események biztosnak vélt időpontját.

Ha tehát nehéz lenne tán eldöntenünk, hogy mikor emlékezzünk meg Shakespeare halálának négyszázadik évfordulójáról, talán akkor járunk el a leghelyesebben, ha megduplázzuk ezt is, s ugyanolyan méltó módon tesszük április 23-án, akárcsak május 3-án. Cervantes annyival hátrányosabb helyzetből indul ebben a versenyben, hogy neki csak egy megemlékezés jár, de az sem kisebb tisztelettel.

Nagy szerencse hát, hogy mi már előre tudjuk: meghalni is kétszer fogunk... Ezért az elsőtől már meg sem ijedünk.