Nagyszőlős évszázadai

A település templomának 14. századi, nyolcszög alaprajzú tornya (a szerző felvétele)

Latin nyelvű iratban Zceuleus (Szőlős) formában bukkan fel első ízben a település neve, tizenöt évvel az­után, hogy 1247-ben IV. Béla király városjogot adományozott az akkori nevén még Lampertszászának, a mai Beregszásznak.

A beregi vidék megszenvedte a tatárjárást 1241 tavaszán, a vereckei úton benyomuló horda azonban, úgy látszik, nem szerzett tudomást az akkor még csak alakulófélben lévő, távolabb fekvő településről. Aztán 1262-ben Szőlős is elnyerte kiváltságait, egy 1284-ből származó levélben pedig Assana seuleus (Asszonyszőlős) néven jelentkezik a helység. Ennek magyarázata az lehet, hogy IV. (Kun) László hites felesége – a nápolyi király Erzsébet nevű leánya – abban az időben királynéi koronája jogán bírta Szőlőst. III. Endre 1294-ben megerősítette az elnyert szabadalmakat, 1319-ben és 1329-ben Károly Róbert oklevélben nyomatékosította Szőlős városjogait. Nagyszőlősnek a 14. század végétől, a Perényi család uralmától fogva nevezik a települést. A 13. században elsőként német ajkú erdőóvók (ardók) és vincellérek, később magyar ácsok, kovácsok, építőmunkások, szekeresek és kézművesek lakták a települést, a fölébe magasodó sziklateraszon felépült kővár oltalma alatt. Ekkoriban kapcsolta magához Szőlős a szomszédos Végardó, Daróc és Halászi szolgáltató falvakat, majd elérte az udvarnál, hogy Ugocsa vármegye hivatalos székhelye lett. A településen nyugat-keleti irányú, orsó formában kiszélesedő térség közepén áll a különös alaprajzú, szokatlanul hosszú elrendezésű Árpád-kori templom. Hajója és szentélye egyforma széles, egyezik a belmagasságuk is. Mintha egy késő gótikus szerzetesi egyházat látnánk. Rendhagyó vonás, hogy a keletelt apszis a hatszög három oldalával záródik. Masszív külső támpillér-rendszer idézi a középkori kőboltozások emlékét. Két díszes, gótikus templombejárat a nyolcszögletű torony alatt és a hajó déli oldalán nyílik, a másik két, szamárhátíves kaput utóbb befalazták. Épen maradt a szentélyből északra nyíló, tágas sekrestye, számos csonka középkori részlet látható a belső térben. Az ablakbélletek nagy része eredeti csúcsíves.

Az építkezések az 1260-as évtizedtől a 14. század elejéig, később az 1400-as években zajlottak Perényi Péter földesúr, a plébánia kegyura jóvoltából és pénzén. A reformáció kezdetén protestánsok foglalták el, a katolikusok 1690-ben szerezték vissza. A 18. században renoválták, akkor kapta barokk téglaboltozatát. A templomkert magas, lombos ősfái úgyszólván elrejtik a szem elől a hatalmas épületet.

A ferences barátok klastromát 1405-ben alapították a romos Ugocsa-vár közelében. Később, a mohácsi vész után benne őrizték Kapisztrán Szent János Szerém-Újlakról kimenekített holttestét. A rendházban 1535-ben huszonkét szerzetes élt, 1556-ban azonban végleg elhagyták a kolostort. Hosszúkás templomának 1903-ban még látható részei voltak. A második franciskánus rendházat 1668-ban alapították a Perényiek a Boldogasszony-templom közelében. Ma az egyik legjelesebb karitászintézmény Kárpátalján, és helytörténeti múzeum is található benne. Alig hihető, ami megtörtént 1945-ben: a város hétszáz éves nagytemplomát elkobozta és bezárta a szovjeturalom, negyvenöt évig szolgált városi raktárként. A hívek 1989-ben kapták vissza, és 1991-ben Paskai László bíboros szentelte újra.

Nagyszőlős nyugati városrésze az egykori Szőlősvégardó (Pod­vinogradov). Erdőóvók faluja volt a 13. században, 1295-ben Ordov néven bukkant fel. Az 1351. és 1388. évi tatárbetörés megtépázta, gótikus egyházának építése az 1400-es évek elején zajlott. Az egyhajós, nyugati tornyos, csúcsíves bejáratú, öt mérműves ablakú épületet a szovjet építési hatóság 1950-ben lebontatta. Csak 19. századi műemléki felmérések és rajzok maradtak utána.