Nagyító alatt a múzeumi negyed

Az első helyezett az új Néprajzi Múzeumra beérkezett tervek közül. Tömegformálása mintha nem volna tekintettel a környezetére, és bár a beltere izgalmas, a külseje unalmas (Forrás: Liget Budapest)

Mint már a lapunk is beszámolt róla, eredményt hirdettek a Városligetbe tervezett múzeumi negyed négy épületére szóló tervpályázaton december 19-én. Most áttekintettük a Liget Budapest elnevezésű beruházás honlapján a tizenhét, nyilvánosságra hozott nyertes és díjazott elképzelést, amelyekből január 7-én kiállítás nyílik a Design Terminálban. (A Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum közös épületére megismételték a pályázatot, világhírű irodákat hívtak meg, eredményt várhatóan tavasszal hirdetnek.) Meglátásunk szerint bár a tervezők igyekeztek a jelképerejű épületformáláson kívül a leendő használóknak újfajta, korszerű múzeumi élményt is nyújtani és kapcsolatot teremteni a parkkal, ám a városképbe, a ligetbe ágyazottság nem tűnik hiánytalannak néhány esetben. Ahogy a kiírás is meghatározta, mindegyik pályázó „zöld” építészetet kínált. Több esetben áramtermelő panelekkel a tetőzeten, az esővizet és a kézmosók vizét újrahasznosító, a hűtést-fűtést környezetbarát módon és gazdaságosan alkalmazó gépészettel. Nehéz helyszín a fotó- és építészeti múzeum számára kijelölt terület. Az 1956-os emlékműtől jobbra és balra, a Városligeti fasor torkolatával szemben, részben a mostani parkoló helyén lenne a két épület, ezért is kezelték egyben ezt a pályázatot. A Hősök tere megépülte előtt itt volt a park bejárata, az egykori rondó nyomai ma is felfedezhetők. Adott tehát a kihívást jelentő kapujelleg.

Dombormű és hangtérkép

A neves tagokból álló nemzetközi zsűri a magyar Közti Zrt. tervét hozta ki nyertesnek. A jól ismert, számos épületet jegyző iroda két kockát alkotott: alapformák, párbeszédben az emlékmű háromszögével. A testvérépületek közül a fotómúzeumé sötét üvegkocka, az építészeti pedig tömör homlokzatú lenne – érthető utalások a filmszalagra és a „fény-képezésre”, illetve a zárt tereket létrehozó mérnöki munkára. Érdekesség, hogy egymás felé kicsit elfordított helyzetben építenék meg őket. A látványtervek szerint a fotómúzeum kettős homlokzatán belül LED-pontok volnának, amelyek összessége gigantikus vetítővászonként működne. Az építészeti múzeum külső falai pedig méretes domborművekként híres magyar alkotásokat vonultatnának fel. A Körszállótól az Erzsébet és a Megyeri hídon át a volt Intercontinental hotelig, Breuer Marcell híres Wassily-székétől Fischer József Szépvölgyi úti villáján keresztül a városmajori templom tornyáig, mindezeket a Tér és Forma felirattal, a modernizmus építőművészeti folyóiratát megidézve. De fölkerülne a sárospataki vár Lórántffy-loggiája, a Lánchíd pilonja is. A két épület mégis kissé egyszerűnek tűnik: lehetséges, hogy a tervezők nem akartak konkurálni a Hősök tere történelmi együttesével. A második helyezett a milánói GSMM iroda lett: különös, hogyan értek el ilyen előkelő rangot, miközben tervük semmi invenciót nem mutat. Csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy kicsit hasonlít a setúbali könyvtárra beadott pályatervükre. A harmadik helyezett izgalmasnak tűnik, bár kérdéses, hogy a látványos, türkiz burkolatú „csigák” nem volnának-e túl hangsúlyosak. Egy hongkongi-antwerpeni társaság, a LEAD iroda jegyzi e tervet, leírásuk szerint a tetőzet ihletője Eero Saarinen és Kenzo Tange, de említik Makovecz Imrét a paksi templomával és a sevillai világkiállítási pavilonjával. A tetőzet tizenkét árnyalatú kerámia cserepeinél pedig a Lechner Ödön-i hagyományra utalnak. Két elképzelést jutalmaztak rangsorolás nélküli díjazással, az egyik a chilei Plan Comú iroda kissé jellegtelen dobozpárosa. A másik, a japán UAo terve azonban érdekes: a két épület több hullámos tető alatt kapna helyet, előttük egy-egy tavacskával, a tetőkön zöldfelülettel és kilátóhellyel. Egy korábbi munkájukat náluk is hasonlónak éreztük: mintha a Komacuban átadott Science Hills elnevezésű komplexum rajzait dolgozták volna tovább.

A lebontandó egykori BNV-építmények helyére, a tó mellé építendő Magyar Zene Háza pályázatát a japán tervező, Sou Fujimoto nyerte meg. Hatalmas „gombasisakot” képzelt el, benne különféle helyiségekkel, alatta áttetsző, nyitott-zárt terekkel, a pinceszinteken pedig további funkciókkal. A leírás szerint a hanghullámok ihletésére született, a meglévő fákat is figyelembe vevő és összetett formájú tetőzeten ablakszemek is volnának. Különc jellege megosztóvá teheti – már most ellentétes véleményeket olvasni róla. A természetet az üveghomlokzatokon „beengedő” és fő szintjén variálható épület a japán gondolkodásmód jegyében született, de éppúgy éteri is, mint amilyen a zene, amelyet kiállításokon és előadásokon meg kell jeleníteni. Az analitikus helyett a szintetizáló, az alá-fölérendelő helyett a mellérendelő megközelítésről tanúskodik az is, amit az építész a Hg.hu portálnak csaknem öt évvel ezelőtt mondott, miszerint megpróbálja elmosni a határokat külső és belső tér között, az elkülönülő tereket pedig összeolvasztani, ahogyan a hagyományos japán építészet teszi. Számára a bútortervezés, az építészet és a tájépítészet nem három különböző dolog, hanem egyetlen folyamatos terület kialakítását jelenti az emberek számára. A második helyezett a belgrádi ARCVS iroda lett, oszloperdő közötti, csillag formájú építményükkel, a harmadik pedig a Grazban dolgozó Andrea Vattovani trieszti építész irodája, űrhajószerű, két félből felépülő házzal. A rangsorolás nélküli díjazottak közé került a neves, szintén japán építész, Kengo Kuma irodájának elképzelése, a fákat körbevevő, töredezett tömegű, zöldtetős építménye egész izgalmasnak tűnik. Ebbe a körbe került a magyar 3H építésziroda, Gunther Zsolt és Csillag Katalin cége, akik például a pannonhalmi apátsági templom új belső terét jegyzik a brit vezető tervező mellett, de a szegedi Dóm új látogatóközpontját és megújítását is ők tervezik. Filigrán, átlátszó építménnyel pályáztak ők is. A harmadik pedig a KLAIR Architecture, egy dél-koreai építész párizsi-szöuli irodája lett, ez szintén csillagszerű, zöld tetős építményt javasol, furcsa előtetőkkel, amelynek lukjai körülölelnének egy-egy fát.

Saroktalanság

A Néprajzi Múzeum kijelölt helye a Városliget peremén, az Ajtósi Dürer sor és a Dózsa György út sarkán, egészen az utcavonalnál van. Nyertesnek a Vallet de Martinis és a DIID nevű francia irodák közös pályázatát nyilvánította a zsűri, jelszavuk a leírás szerint: Stratification, azaz rétegződés, felmáglyázás. Két, emeletenként felfelé növekvő fő tömegből áll a tervük, amelyek a felső szinten eggyé válnak, közöttük a járda szintjén nyitott területtel, amely a park felé biztosít átjárást. Bár ez a passzázs kissé nyomasztó a látványtervek alapján, az átjárási lehetőség jó ötlet, amint az érdekes terekből álló, semleges belső tér is tetszetős. De az oszlopsorral körbeölelt épület nincs tekintettel sem a szemközti házakra, sem arra, hogy sarkon van – ezt érdemes lett volna a tömegformálásban megjeleníteni valamiféle hangsúlyos résszel, az, hogy egy bejárat nyílik innen, édeskevés. Az oszlopsor gyenge válaszkísérlet az innen elég messze, az 1956-os emlékművel szemközt lévő MÉMOSZ-székházra. Lamellás ablakairól eszünkbe juthat a Kossuth téri metrókijárat fölötti MTESZ-székház, de az még mindig jobban igyekszik igazodni a szomszédaihoz. A terv emlékeztet a délnyugat-franciaországi Miossens-Lanusse-be tervezett vállalkozói inkubátorházuk rajzára, ami amúgy nem volna baj, de ez ide kevés gondolat. Feltehetően több pontot ért a zsűrizésnél, hogy a díjazottak közül ez a legalacsonyabb, alig 21 méter magas, négy méterrel az előírt szint alatt.


Visszaköszön a nyolcvanas évek

A második helyezett az antwerpeni bFarchitecture irodáé: mint egy hatalmas vigyorgó téglafej, két irányban lenyúló lejtője volna a száj, benne a nyelvvel. Érdekesebb elképzelés a skót Graeme Massie irodájának harmadik díjas terve. Modernista templomtornyot idéző kilátója, az öko-kert és a mozgalmas belső miatt talán még jobb is, mint a nyertes, bár a sarokra szintén kissé zártan tekint. A többi, rangsorolás nélküli megvétellel jutalmazott elképzelés között van a lengyel OVO Grabczewscy iroda népi motívumkincsekből merítő, a fákat oszloperdővel megjelenítő terve mellett az indonéz Studio Graha Akar Karya pályaműve, amelyet teljes tévedésnek tartunk. Az egymáshoz sorolt féltrapézok a hatvanas évek gyárcsarnokait idézik, az utcasarok felől túl zártnak tűnik a homlokzat, az ablaknyílások ugyanis csak a másik irányból látszanak. És mivel a fogazott tetőzet több mint huszonöt méterre magasodik, érthetetlen, hogyan lehetett megvételre érdemes, ha a kiírást e ponton megszegi, hiszen az csak egyetlen magas részt engedélyez. A francia OECO, azaz Oeuvre Collective irodáé a harmadik megvételt nyert terv, szintén érthetetlen módon. A nyolcvanas évek legrosszabb hagyományait idézi a raszteres üveghomlokzat, az Ajtósi–Dózsa sarok felé fokozatosan emelkedő tömb negyven méterig nyúlna fel, ez rémes utcaképet eredményezne. Bár a növényekkel zöldbe borított teraszokról remek kilátás nyílna, a park és a Hősök tere felől ezek miatt borzasztó arányú teraszháznak tűnik.

A leendő Néprajzi Múzeum sokkal közelebb lesz a szemközti házakhoz, mint az 1956-os emlékmű mellettiek. Ezért sok mindent figyelembe illik vennie a tervezőknek: innen nézve a nyertes – de a többi díjazott pályamunka is – lehet, hogy másutt jó volna, ide azonban meglátásunk szerint nem megfelelő.