Mitől félt Marlene?

Már a lap nyitó hírei közt is találni olyat, amit máshol nem nagyon lehetett olvasni a magyar médiában: úgy tűnik, sikerül végre megoldani a filiszteusok eredetének kérdését – a Bibliában említett népről egy dél-izraeli ásatás nyomán indult új kutatás.

A feltalálók sorozatban Bíró Lászlóról, a golyóstoll feltalálójáról olvasható izgalmas cikk, majd Edward Collins értekezik az 1600-as évekbeli francia kivégzésekről, majd Robert-Francois Damiens megöléséről. A király ellen merényletet megkísérlő férfit 1757-ben végezték ki, azonban olyan hosszú volt a haláltusája, hogy nemcsak a nézők ájultak el, de a hóhér is rosszul lett.

A vegyes írások után Andrássy Ilona történetével kezdődik a tematikus blokk. Az első világháborúban a férje után a frontra férfiruhában kiszökő Ilona ápolónőként dolgozott. Naplója felhasználásával Kulcsár Ádám rajzolta meg a portréját és elevenítette fel azt a poklot, amit az északi hadszíntéren a katonák átéltek. Andrássy Ilona az öldöklésben elvesztette férjét, Esterházy Pál grófot, aki nem volt hajlandó elfogadni a biztonságos szolgálatot, hanem katonáival harcolt az első sorban, mondván, soha többé nem lenne jó a lelkiismerete, ha nem tenné meg. El is esett. A nő ennek ellenére kint maradt a csatatéren 1916-ig, s dokumentálta a sebesült katonák szenvedését és a mindennapi életet.

Marlene Dietrichről Adam Hensley írt: kevéssé ismert tény, hogy a nácik elől Amerikába menekülő színésznő kétségek közt vívódott a háború alatt, hogy mit mondhat a sajtóban a német helyzetről vagy Hitlerrel való viszonyáról, mivel rettegett attól, hogy otthon maradt családtagjait megkínozzák – a német kormány burkoltan egyébként meg is fenyegette ezzel. A szovjet katonanőkről – akiknek jelenléte az összes visszaemlékezés szerint felkavarta a magyarokat is a háború végén, Márai is említi őket a Föld, földben – Paul McEvans ír. A jó fotóanyaggal ellátott cikkből kiderül, hogy csaknem nyolcszázezer (!) nő vett részt a hadműveletekben, java részük nővérként vagy híradósként.

Az iraki kurd női harcosokról Czókos Gergő írt, majd a tematikus blokk után éles váltással az ókori Rómába érünk: Corneliáról, a Gracchusok anyjáról Hegyi W. György jegyez cikket. Érdekes Szécsényi András írása a magyarországi önkéntes munkaszolgálatról, amely 1935–44-ig létezett, részben párhuzamosan az 1939-ben bevezetett kötelező munkaszolgálattal (itt is kiemelnénk a képanyagot).

A lap utolsó negyedének írásai közül kiemelnénk Mészáros Mártonét, aki Nádasdy Borbála grófnő életéről írt – a kitelepítés évei után 1956-ban menekült Nyugatra, s rövid német filmes karrier után Franciaországba költözött, ahol balettmesterként ment nyugdíjba.

Múlt-Kor, 2017. tavasz