Mindenki énekelhet

– Mi inspirálta arra, hogy teljesen új pedagógiai módszert dolgozzon ki?

– Hosszú évek tanítási tapasztalata után jöttem rá az éneklési képesség kialakításának kulcsára. Megfigyeltem, hogy vannak gyerekek, akik könnyedén, szinte magától értetődő természetességgel tanulnak meg énekelni, míg sokaknál az éneklési képesség blokkolódott, akár egy logopédiai zavar. Tizennyolc éve tanítok éneket a budai Tamási Áron Általános Iskolában, s a diákok mindig is különböző éneklési képességűek voltak. Egyszerűen nem hagytam az énekórákból kimaradni azokat a diákjaimat, akik spontán addig nem tanultak meg énekelni, hanem elkezdtem őket tudatosan fejleszteni.

– Korábban nem létezett kidolgozott módszer arra, hogy ezt a helyzetet kezeljék az énektanárok?

– Jelen pillanatban a világon senki nem foglalkozik ezzel a problémával, mert a köztudatba az épült be, hogy a zenei érzék vagy van, vagy nincs. A szakirodalomban számos vizsgálat felméri a gyermekek éneklési hibáit, de a fejletlenségi szinteket csupán dokumentálja. Azonban az okokat pontosan nem, vagy csak részben ismeri fel, így a blokkolódási szinteket sem tudja direkt módon kijavítani. A zeneiskolákban vannak szolfézzsal, hangképzéssel foglalkozó tanárok, de oda csak azokat a gyerekeket veszik fel, akik eleve tudnak énekelni. Ugyanez a helyzet a zenei tagozatokon, én viszont a normál tagozaton tanuló diákoknak, a jelentős többségnek adnék megoldást.

– És a Kodály-módszer?

– A zenei tagozatokon virágzik, az előre kiválogatott gyerekekkel kiváló eredményeket érnek el vele. Viszont a normál tagozatokon azokkal a gyerekekkel is kell valamit kezdeni, akik úgy jönnek első osztályba, hogy nem tudnak tiszta hangon énekelni. Az éneklési képesség kialakítását régebben a családban segítették elő, de valljuk be, hogy Kodály idejében más volt az élet. Ma már ritkán van éneklő zenei környezet, a szülők ezt a feladatot az óvodára, iskolára bízzák vagy egyszerűen rákeresnek az interneten valamilyen zenére, és ezzel kész. Viszont azoknak a gyermekeknek, akik nem tanulnak meg énekelni maguktól, speciális fejlesztésre van szükségük. Az éneklésre látszólag képtelen gyerek az órákon sokszor passzív, bizonytalan vagy frusztrált. A szolmizációs feladatokat, a zenei írás-olvasást azonban csakis énekeltetéssel érdemes tanítani, amelyhez elengedhetetlenül fontos az éneklési képesség megléte, hiszen anélkül talajtalan, mechanikus másolássá válhat. Kodály szerint is „az éneklés a zene gyökere”.

– Az ÉNEKKÉPTAN elnevezésű módszere milyen megoldást jelent e problémákra?

– Ez mozaikszó, az éneklési képesség tanítását jelenti. A cél a biztos zenei anyanyelv kifejlesztése. Lényege, hogy az osztályban az egyéni felmérés alapján fejlesztendő tanulókat folyamatos ellenőrzéssel, kooperatívan, állandó gyakorlatokkal énekeltessük. Körülbelül egy-két tanév alatt teljesen rendezni lehet a gondokat, és stabilan fognak énekelni. A fejlesztés tempója teljesen változó, azonban pár hónap alatt is látványosan javul. A módszer öt területen alapszik: a belső és a külső hallás egyensúlyának kialakításán, a tonalitásérzék megteremtésén, valamint a zenei memória és a hangképzés fejlesztésén. Ezzel a módszerrel tíz-tizenkét éves korig lehet fejleszteni a gyerekeket, míg a tudomány mai állása szerint nyolc-kilenc éves kor után már nincs mit tenni, mert aki nem muzikális, az állítólag sajnos ezt örökölte.

– Mi szükséges ezekhez a gyakorlatokhoz?

– Nem kell hozzá speciális tankönyv, taneszköz, sem speciális környezet. A lényege, hogy a tanárnak kell nagyon felkészültnek lennie, jó hallással, stabil hangszertudással kell rendelkeznie.
A módszerre minden hagyományos énekoktatási képzés ráépíthető.

– Milyen eredményeket ért el az elmúlt években?

– Tömegesen tanítottam meg a tanítványaimat énekelni. Az énekképtant két iskolában is kipróbáltam, a budai Tamási Áron Iskolában évek alatt kísérleteztem ki, de az idei tanévtől a kislángi, szintén Tamási Áronról elnevezett általános iskolában is alkalmazom. Ez egyfajta terepgyakorlat és misszió nekem, mert az első osztálytól a nyolcadikig kipróbálhatom magam. Ezért a helyzetért valójában nagyon hálás vagyok mindkét igazgatónőmnek, Karacs Zsuzsannának és Szabóné Gremsperger Mártának is, mert bíznak bennem, és hagynak kibontakozni. Az eredmény leginkább most decemberben vált kézzelfoghatóvá, amikor az immár két Tamási Gyermekkórusom együtt adott Mikulás-koncertet a Hegyvidék Bevásárlóközpontban. A budai és a kislángi tanítványaim boldogan együtt énekeltek, s ez olyan hidat hozott létre köztük, amely számukra is fantasztikus és emlékezetes élmény maradt.