Kultúra

Mesteri homorúság

Rejtett érték: nyolcvanöt évvel ezelőtt épült a pesti Belváros egyik szűk utcájában álló modernista lakóház, amely Györgyi Dénes érett korszakának különleges darabja

A pályáján sokféle stílusirányzatot bejáró Györgyi Dénes építész egyik érdekes alkotása bújik meg a pesti Belvárosban. A korai modernizmus dísztelen, ám különleges példája, ez a homorú homlokzatú lakóépület igazi rejtett értékként illik sok éve futó sorozatunkba, hiszen még az életmű kutatói is pár sorban említik csupán.

nyari-pal-utca
Nyitott udvart formáz a főhomlokzat, ezzel a bevilágítás sokkal jobb (Fotó: Bodnár Patrícia)

A néhány megmaradt 18–19. századi épülettel és az utcahálózat egy részével még őrzi a múlt századfordulós nagy városrendezés előtti, csak éles szemmel észrevehető nyomokat a régi pesti Belváros. Itt, a szűkösségével az eltűnt időt megidéző – bár sokféle korszak épületét felvonultató – Nyáry Pál utcában áll a 10-es szám alatt egy lakóház. Kilóg a sorból, nem csak hatemeletes magasságával: főhomlokzatának középső része félkörívben benyúló udvart formáz, átadva a köztérnek ezt a kapu előtti telekrészt, és egyúttal a lakások bevilágítását is javítva a keskeny utcában.

A dísztelen, ám remek arányú épület a képző- és iparművész Giergl-Györgyi családból származó, 1886-ban született és 1961-ben elhunyt Györgyi Dénes építész 1933-as alkotása. Az itt látható főhomlokzati udvar nem volt ismeretlen korábban sem, európai példák mellett a fővárosunkban is több, javarészt a múlt századforduló éveiben épült lakóháznál látni a francia barokk díszudvar, a cour d’honneur kisméretű – és polgárosodott – ükunokáit. Ám ezt vagy, mondjuk, a kapu bélletes kialakításának szintén történelmi hagyományát itt a tervező a kibontakozó modernizmusba oltotta. Ahogy monográfiájában Kubinszky Mihály fogalmaz, Györgyi Dénes mindig igényesen alkotott, a külsőt és belsőt egyként kezelte – családi hagyományként –, emellett az építőanyagokat kívül-belül mintaszerűen alkalmazta, és még a burkolatok gondos és helyes megválasztása is figyelemre méltó minden épületén. Itt, a Nyáry Pál utcai lakóháznál pedig nincs már dísz: csak az anyagok összhangja és a forma, valamint annak apró finomságai adhatják az eleganciát.

Ezekben az években a tervező már túl volt a szecesszión és az első világháború utáni neobarokk, majd art deco-korszakán, és megkezdte útját a modernizmus felé, épp e háza is az egyik első képviselő, bár néhány klasszicizáló elem – mint a kapu vagy a párkány – még megtalálható. Művészeti szakíróként és oktatóként is tevékenykedett, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, így mindig képben volt az építészet külföldi és hazai helyzetével egyaránt. Pályája pedig pont az építészet folyamatos átalakulásainak évtizedeire esett, ezért is ilyen sokszínű és sokféle stílusú az életműve.

Kezdetben a kortársaival, a Kós Károly körül gyülekező Fiatalok csoporttal dolgozott, amely főként az erdélyi népi formanyelvet a kortárs angol–finn hatásokkal ötvözte. Közreműködött Kós ma is gyönyörű állapotban lévő, Városmajor utcai iskolájának tervezésénél, de ő jegyzi a Wekerle-telep főterének egyik lakóházát is. Az első átmeneti korszakának egyik kiváló darabja a Duna-parti Közraktár utcában álló, ma irodaházként működő neoeklektikus, de az art deco-motívumokat is megelőlegező épülete, amely az egykori Hangya Szövetkezet székházának 1920-ra készült el, majd az Áfor használta a második világháború után.
Ezután, a húszas években a politika által elvárt újbóli historizmusnak megfelelően is tervezett, például a debreceni Déri Múzeumot, aztán az art deco jellegű munkák következtek: a sorozatunkban már bemutatott néhai elektromos alállomás a belvárosi Honvéd utcában vagy a philadelphiai és a barcelonai világkiállítás vérbeli art deco-ízű magyar pavilonjai.

Györgyi Dénes a modernizmus jegyében a harmincas évek elejétől-közepétől alkotott, a második világháborúra eljutva a teljesen letisztult formákig, később, 1945 után pedig készített koncepciót az újfajta általános iskolai típusra is.