Mesebeli lélekutazás képzelettől realitásig

Patkós Márton az őrült fiút alakítja, Gyöngy Zsuzsa kettős szerepet játszik (Fotó: Kállai-Tóth Anett)

Mások mellett ezekre a kérdésekre keresi a választ a minap a Mozsár Műhelyben bemutatott Homokember című össz­művészeti előadás, amely E. T. A. Hoffmann novellájának parafrázisa, Orosz Ákos interpretációjában. A rendezőként most debütáló színész Biljarszki Maxim médiaművésszel dolgozott együtt.

Az adaptáció különlegessége, hogy az eredeti mű szövegébe bizonyos pontokon új jelenteket, saját verseket és prózai írásokat, vendégszövegeket is beillesztettek, amelyek segítenek a történet befogadásában és értelmezésében. Az előadás első tizenöt percében a főszereplő Nathanael (Patkós Márton) sűrű, szinte szöveghű monológját hallhatjuk. Majd elhangzanak a Carlos Castaneda latin-amerikai származású antropológus, író gondolatai is, amelyben arról ír: a közmegegyezés szerinti valóság a világnak csak egy parányi része ahhoz képest, amit egy ember valóságosnak érezhet. És az egész univerzumról alkotott képünk csak érzékelés, észlelés, tények nincsenek, csak értelmezések, avagy a valóság különböző módokon való dekódolása. Orosz Ákos az átdolgozott műben felhasználta többek között Szabó Lőrinc, Shakespeare, Goethe, Schiller, Thomas Mann szövegeit is, hogy még inkább erősítse a mű gondolatiságát, kérdésfelvetéseit – ezáltal válik igazán egyedivé az előadás.

A fiatal egyetemista, Natha­nael élete gyökeresen megváltozik, amikor egy házaló barométerárus alakjában felismerni véli gyermekkorának megrontóját és apja gyilkosát, a rég eltűnt Coppelius ügyvédet. Az ügyvéd figurája Nathanael elméjében megegyezik a gonosz homokemberével, akivel kisgyerekként gyakran riogatták. Ezt a gyermekkori traumát próbálja feldolgozni egész életében.

Patkós Márton kitűnően játssza az őrült fiút és a szerelmest. Gyöngy Zsuzsa kettős szerepben tűnik fel, hol Clarát, Nathanael kedves barátnőjét alakítja, hol a csábító babát, Olimpiát – utóbbi szerepében kissé erőltetettnek hat. A megannyi filozofikus, létkérdést felvető Coppeliust Zsótér Sándor nagyszerűen alakítja, míg Nathanael barátját Lendváczky Zoltán formálja meg.

A szürreális darab Natha­nael folytonos átalakulását és lelki utazását követi végig. Mindeközben megtapasztalhatjuk a fikció és a valóság közötti hajszálvékony határvonalat. Az alig érzékelhető különbségek felfedezése és az egyedi multimédiás megoldások kölcsönhatása egyszerre kizökkenti, felforgatja, s magával sodorja a nézőt.

A minimális díszlettel megvalósított előadás különlegessége a zene- és látványvilág is. A díszlet fő alkotóelemei a tüll rétegek, amelyek sokszor csak sejtetni engedik a színészeket. A tér és a díszlet homogén felületét a Biljarszki Maxim által megalkotott videóprojekciók töltik meg élettel. A Homokember története lebilincselő – és nagy lehetőséget tartogat a fantáziának.

Homokember
(Mozsár Műhely)
Rendező-dramaturg: Orosz Ákos