Menekülés a helyzet és magunk elől

Az Európa, édes hazám egy négyszereplős előadás, amely egy német menekülttáborban játszódik 1986 karácsonyán. Tömöry Péter drámája egy olyan átmeneti állapotot mutat be egy erdélyi és egy magyar menekült életéből, amely egyszerre szól a múlt elhagyásáról, az otthonkeresésről, az újrakezdés lehetőségéről és a várakozásról. Az író, dramaturg és műfordító 1992-ben, részben saját élményei alapján (1989-ben emigrált Kolozsvárról Németországba) írta meg a darabot a Badische Landesbühne felkérésére, amelyet Magyarországon most először mutattak be a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.

„Fontosnak tartom leszögezni, hogy ez a történet az akkori menekülthelyzetről szól, nem pedig a mostaniról. Azt gondolom, hogy a kettőt nem kell összekeverni” – fogalmazta meg Kerkay Rita színművész, aki az előadásban a menekülttábor kurd származású takarítónőjét, Miriamot alakítja. Úgy vélte, a darab aktualitása inkább az emberi kisszerűségben és nagyszerűségben rejlik, hiszen arra világít rá, hogyan tudnak emberek válsághelyzetben túlélni, illetve, hogy milyen kiskapukat találnak meg. A szí­-
nésznő szerint maga a darab nem is igazán a menekültkérdésről szól, hanem arról, hogyan élhet az ember egy gyilkosság után, vagy hogy lehet képes valaki állandó hazugságban létezni.

A színművész a dráma egyetlen női karakterét játssza: Miriam maga is bevándorlóként él Németországban, a törökök elől menekült el. „Vannak olyan szereplők, akik kitalálják maguknak az új identitásukat és múltjukat, de akadnak olyanok is, akiknek tisztázott a múltjuk, és ők azt viszik tovább, nem hazudják el magukat. Az én karakterem megőrzi az identitását, saját maga marad, viszont halad azzal a kulturális változással, amin átmegy” – magyarázta Kerkay Rita az általa megformált figura kapcsán. Azt is elmondta, hogy Miriam esete azért is különleges, mert ő egy másik társadalomba kerül be, és egy egészen más férfi-nő viszonyrendszerrel találkozik, mint amiből ő jön. „Emancipálódik, megpróbál ebben a helyzetben helyesen létezni, és igyekszik megállni a helyét.” A színművész szerint a karakterben az is izgalmas, hogy harcol a jogaiért. „Annak ellenére, hogy ő kommunikál a legrosszabbul, mert ő beszéli legkevésbé a nyelvet, a saját szűkös kis eszközeivel is nagyon pontosan tisztázza, hogy mik azok a határok, amelyeket vele szemben már nem lehet átlépni – fogalmazta meg. – A figurámmal kapcsolatban szerintem az is egy nagyon izgalmas írói döntés, hogy ő egy takarító lány, aki maga a tisztaság” – tette hozzá.

Az előadás középpontjában Heller Róbert magyarországi sváb (Kozáry Ferenc) és Ion Hoffmann (Tapasztó Ernő) erdélyi menekült története áll. Mindketten a diktatúra és a félelem elől menekülnek el, de a múltjukat, bűneiket is szeretnék maguk mögött hagyni. Ám miközben első karácsonyukat töltik „egy szabad országban”, életük a menekülttáborban feszültségekkel teli, hiszen magányosnak és kitaszítottnak érzik magukat. Álmaikat, traumáikat, bűntudatukat az előadásban szürreális jelenetsorokkal illusztrálják. Kerkay Rita elmondta, mindez eredetileg is benne volt a drámában, ugyanakkor az a jelmez- és díszlettervezőkön, valamint a rendező elképzelésén is múlott, hogy ezeket végül így ábrázolták.

Az előadás az Aradi Kamaraszínházzal együttműködésben valósult meg a Vörösmarty Színházban, a bemutatót április hetedikén tartották. „Én nagyon szerettem ezt a munkát, kifejezetten jó volt Szabó K. Istvánnal és a csapatával dolgozni. Azt érzem, hogy ez a fajta expresszív kifejezésmód nagyon igaz tud lenni egy ilyen szöveg esetében. Szeretem, hogy elszáll a valóságtól, és nem egy kis realista történet született belőle” – árulta el a színművész.