Megtűrt művészből lett a huszadik század egyik nagy alakja

Erre a találkozásra emlékeznek a magyar festészet napján, október 18-án a Fonyódi Múzeumban, ahol emléktáblát kap Molnár C. Pál, és domborművel egészül ki a Szinyei Merse Pál emlékét őrző tábla. Molnár C. Pál unokája, a hagyaték kezelője, Csillag Péter lapunknak úgy fogalmazott, az életműkutatás harmincéves munkája látszik beérni mostanra, a festőművész soha nem látott népszerűségnek örvend.
Csillag Péter, az alkotó unokája harminc éve dolgozik az életmű feltárásán (Fotó: Hegedüs Róbert)
Tudja maga, hogy kell fát festeni? Úgy, hogy a madárnak kedve legyen átrepülni rajta - ekképp instruálta a fiatal Molnár C. Pál festőművészt a mester, Szinyei Merse Pál 1917 nyarán, amikor Fonyódon együtt nyaraltak. S noha Molnár C. Pál ezzel a gondolattal már akkor sem értett teljesen egyet, mélyen megőrizte a nagy példakép szavait. E közös nyárra visszatekintve a magyar festészet napján, Fonyódon emléktáblát kap a múzeum falán a huszadik század egyik legnépszerűbb, a diktatúra éveinek megtűrt festőművésze, Molnár C. Pál, akit művésznevén MCP-ként szokás emlegetni.

Szinyei és Molnár C. találkozása

Két éven át Fonyódon bérelt villát a Szinyei család, hogy ott töltse a nyarat a két fiúval, Félixszel és Pállal. Melléjük kerestek valakit, aki jó fellépéssel és pedagógiai érzékkel rendelkezik, hogy kordában tartsa az eleven testvéreket.

„Az érem másik oldala, amit nagyapám, Molnár C. Pál elbeszéléseiből ismerek, hogy nagyapám egy mintarajziskolába járt, amelynek Szinyei Merse Pál volt az igazgatója. Nevét csak állva lehetett kiejteni, akkora tisztelet övezte a fiatal hallgatók körében” - emlékezik Csillag Péter, Molnár C. unokája, a hagyaték kezelője. „Nagyapám szülőföldjén, a battonyai emlékház anyagában - amely jelenleg a Ménesi úti Molnár C. Pál Emlékmúzeumban tekinthető meg - látható egy 1908-as kép, egy Szinyei-másolat. Az Őrszem című Szinyei-festmény mintájára készült. Ekkoriban még nem lehetett tudni, hogy Molnár C. festőművész lesz, de izgatta a festészet, nagyon tisztelte Szinyeit. Tehát tizennégy évesen már másolta azt a mestert, akivel később, az élet úgy hozta, személyesen találkozhatott” - mondta.

1917 tavaszán ugyanis egyszer csak hivatta Molnár C. Pált a rektor. A fiatal festő úgy gondolta, hogy ez lesz az a pillanat, amikor felfedezik a tehetségét, végül kiderült, hogy a mester felvigyázót keresett fiai mellé a nyárra. Azért Molnár C. Pált hivatták, mert neki volt már ilyen gyakorlata.

„Nagyapám az önéletírásában arról is ír, hogy a mestert senki élő ember nem látta festeni. Fonyódon például volt egy bódé, amelynek csak a tó felé volt nyílása, élő ember aligha látta Szinyeit munka közben. Ellenben Szinyei látta a fiatal mintarajziskola tagját, Molnár C. Pált festeni, és több alkalommal instrukciókat adott neki. Ebben a villában működik Fonyódon a Szinyei-múzeum, és már másodszor kaptunk meghívást kiállításra.”

A diktatúra csupán tűrte

Akárcsak a Szinyei-társaság a nagy előd emlékére, Molnár C. Pál személye köré is baráti kör tömörült. „A társaság 1989-ben mutatkozott be a Vigadóban, nagyapám egykori művész társai, édesanyám és a barátai jelentették a baráti kört, amely azóta is működik. Minden hónap első csütörtökjén harminc éve tartunk itt művésztalálkozókat, tehát kisebb történelme van már ezeknek. Mintául a Szinyei-társaság szolgált: azzal a szándékkal jöttek össze a művészek, hogy Molnár C. életművét népszerűsítsék, valamint hogy a figurális művészetet képviseljék, hiszen ez a tendencia akkoriban kisebbségben volt. Mi is adtunk Molnár C. Pál díjakat művészeknek, s ennek az adja az értékét, hogy az alkotók egymást értékelik, politikai hátszéltől függetlenül”- mondta Csillag.

Érdeklődésünkre, hogy mikor került méltó helyére Molnár C. Pál művészete, a hagyaték kezelője arról beszélt, leginkább ezen az őszön látható, hogy beérik az a mintegy harmincéves munka, amely az igen gazdag életművet szándékozik feltárni.

„Ennyi meghívást, mint az idén még nem kapott Molnár C. Pál, ami köszönhető édesanyámnak és nekünk, hogy létrehoztuk a Ménesi úti Molnár C. Pál Emlékmúzeumot. Látható, hogy a kor változik, tehát az az alkotó, aki annak idején tűrt művész volt, s nem kényeztette el a rendszer – hiszen rengeteg kritikát kapott –, hatalmas életművet hozott létre, és mindenben, amit csinált, a legigényesebb megoldásokat alkalmazta. Óriási életmű áll mögötte, igen sokféle megoldással, technikával, témával”- magyarázta Csillag Péter.
Érdekes megfigyelni, hogy a hatvanas évek közepén igen finom kritikát kapott: már úgy írtak a Csók Galériában rendezett kiállításáról, hogy az elmúlt évek legnagyobb sikerét jelentette a művész, ugyanakkor a legnagyobb vitát kavarta kritikusi körökben.

Pesterzsébeten is kiállítják

A fonyódi tárlatot követően a legsikeresebb időszakból, a húszas-harmincas évekből mutatják be MCP munkáit a Pesterzsébeti Gaál Imre Galériában november 4-én. Részben egyházművészeti alkotások, a Nemzeti Galéria, valamint a Keresztény Múzeum anyaga, gyűjtők, minisztériumok segítségével ritkán látott olajfestmények lesznek itt. Továbbá plakátok, újságrajzok, illusztrációk, amelyek a harmincas évek elején is nagy népszerűségnek örvendtek, illetve fametszeteket vonultatnak fel a tárlaton. „Igyekszünk feltérképezni az életművet, s egy-egy ilyen alkalom pedig felhoz újabb, számunkra eddig ismeretlen képeket. Emiatt is nagyon izgalmas tárlatnak ígérkezik a pesterzsébeti”- tette hozzá Csillag Péter.