Kultúra
Megpróbálták betenni a napfényt a szánkba
Negyedszer rendezték meg szombaton a Szimfonik LIVE koncertet
A korong által a heavy metál nagyágyúinak zúzós dalai lágyabb tónust kapva is népszerűvé váltak, olyannyira, hogy a loboncos rockerek felfedezték, van élet az erősítőn túl is, és egy szál gitárt ragadva éjt nappallá téve pengették a Nothing Else Matters rocksulis tananyaggá váló taktusait.
Nagyjából ez tekinthető a szimfonik-őrület origójának, igaz, a komolyzene és a rock találkozása korántsem példa nélküli - a Deep Purple például már 1969-ben felismerték a „szimfonikozás” báját, és a Royal Philharmonic Orchestrával közösen koncertezett.
Az őrület nem sokkal később, azaz négy évvel ezelőtt elérte kis hazánkat is, a Szimfonik LIVE a 2011-es Szigeten kezdődött, azóta minden évben óriási tömegeket mozgat meg a rendezvény. Nem volt ez másképp a szombat esti negyedik etapon sem, s habár voltak kétségeink a helyszín befogadóképességét illetően, a kezdés előtt fél órával lazán befértünk a Millenáris melletti parkoló gyárépületeinek ölelésében felállított színpad elé.
Örömmel tapasztaltuk viszont, hogy Odett sokkal jobban énekel, ha nem a saját dalait kell előadni, viszont a We Are Rockstars-ból ismert Ligeti ’Gallagher’ Gyurit továbbra sem tudjuk függetleníteni az Oasistől, amellett, hogy minden bizonnyal jó zenész.
Az est egyik legjobban sikerült produkciója Szabó Balázsé és ByeAlexé volt, akik Cseh Tamás Csönded vagyok című dalát adták elő közösen. Ez azért is volt aktuális, mert ugyanezen a napon Újbudán filmekkel, installációkkal, zenei produkciókkal emlékeztek az énekesre, zeneszerzőre a Cseh Tamás nap keretében. Bérczesi Róbert és Lovasi András duója nem hozott sok újat, Kéri András (Mc Columbo) és a Supernemből ismert Papp Szabi viszont szerencsére felpörgette a bulit, főleg a Voith Ági és Bodrogi Gyula előadásában ismertté vált Jamaicai trombitással, amelyben közreműködött a produkció zenei rendezője, s a dalok hangszerelője, Subicz Gábor trombitás is.
