Kultúra
Meghalt Esterházy Péter
Meghalt Esterházy Péter. A Kossuth-díjas író tegnap délután hunyt el, a hírt kiadója, a Magvető közölte. A külföldön is ismert, számtalan nyelvre fordított író, a magyar posztmodern irodalom legnagyobb alakja hatvanhat évet élt. Hasnyálmirigyrákban szenvedett, hogy beteg, azt maga jelentette be az elmúlt év őszén a göteborgi könyvvásár megnyitójára írt beszédében, amely az Élet és Irodalomban jelent meg. Betegségéről könyvet írt Hasnyálmirigynapló címen, a kötet a Magvető kiadónál jött ki az idei könyvhétre, amelyet közel egy hónappal ezelőtt még az író nyitott meg, Márai Sándor szavait idézve: „Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”
Esterházy Péter Budapesten született 1950. április 14-én. A fővárosi piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. Matematikusi diplomát szerzett. 1978 óta volt szabadfoglalkozású író, az akkoriban indult írónemzedék, a „Péterek” – Esterházy, Lengyel, Nádas, Hajnóczy – jelentős tagja.
A Petőfi Irodalmi Múzeum által gondozott Digitális Irodalmi Akadémia adatbázisában olvasható életrajza szerint szellemi elődeit a Nyugat–Újhold (Kosztolányi–Ottlik) vonalon jelölte ki, műveiben a posztmodern próza számos sajátsága fellelhető, így például az idézet- és utalástechnika, önreferencialitás, metanyelvi kiszólások.
Első kötete Fancsikó és Pinta – Írások egy darab madzagra fűzve címmel jelent meg 1976-ban a Magvető kiadónál, a következő évben pedig a Pápai vizeken ne kalózkodj! című novelláskötete látott napvilágot ugyanott. Az 1979-ben megjelent Termelési-regény (kisssregény), ez az ironikus-szatirikus kettős regény emelte Esterházy Pétert a kortársi élvonalba.
A nyolcvanas évek elejétől évente jelentek meg kisregényei – Függő, Ki szavatol a lady biztonságáért?, Fuharosok, Kis Magyar Pornográfia, Daisy, A szív segédigéi –, amelyek folyóiratokban megjelent szövegekkel kiegészítve, Bevezetés a szépirodalomba címmel egy könyvvé rendeződtek, a kötetben képregénytől anekdotagyűjteményig, automatikus írásműtől cizellált stílusimitációig sok minden megtalálható.
Nagy feltűnést keltett és sok találgatásra adott okot a Csokonai Lili név alatt megjelent fiktív önvallomás, a Tizenhét hattyúk 1987-ben, amelynek hőse, Weöres Sándor Psychéjének mai utódja, stilizált 17. századi nyelven mondja el mai történetét.
A Hrabal könyvében (1990) a főszereplő (és narrátor) saját felesége, címzettje pedig (a „második személy”, akihez az első beszél) Bohumil Hrabal. A Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991) pedig, e sajátos, többrétegű utazóregény újabb nyitást jelent Esterházy Péter pályáján.
A Harmonia caelestis, amely 2000-ben jelent meg, továbbra is szövegdarabokat, családtagokat, hagyományokat kelt életre az író, az ismétlődés legkülönbözőbb alakzataiban. Ez a műve, a Termelési-regényhez hasonlóan két részből áll, amelyben Esterházy újraírja, de le is rombolja a családregény műfaját. A Javított kiadásba (2002) pedig kommentárjaival és megjegyzéseivel együtt már beleíródnak az apa ügynöki jelentései is – az író nem sokkal a Harmonia elkészülte után tudta meg, hogy édesapja 1957 és 1980 között III/III-as ügynök volt.
Futballkönyvei (Utazás a tizenhatos mélyére, Semmi művészet) is népszerűek, utóbbit 2009-ben az év legjobb futballkönyvének választotta a Német Futballkultúra Akadémia.
Esterházy Péter könyvei a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók.
Élete során a József Attila-díjat, a franciaországi Ordre des Arts et des Lettres összes fokozatát, a norvégiai Björnson-díjat, a Kossuth-díjat, az Osztrák Állami Díjat, a Herder-díjat, a német könyvszakma Béke-díját, a Prima Primissima díjat és az Aegon Művészeti Díjat is megkapta.
Egyik interjújában így nyilatkozott: „Mindig van egy egyszerű történet, amit egyszerűen el akarok mesélni, és akkor aztán ez nekem nem sikerül. Ezek az én könyveim.”