Kultúra
Meg kell találni a zenei átfedéseket
Elindult a Sziget: a fesztivál alapítója szerint bár sikeres a rock, de sajnos az elmúlt években nagyot esett a népszerűsége
– Az idén a fesztivál történetében először fogytak el a bérletek a kezdés előtt. Ennyit számított a rendezvény egy héttel későbbre csúsztatása?
– Nem csupán ennek köszönhető, de a legnagyobb részben talán igen. A későbbi időpontnak pedig az volt az oka, hogy így több zenekar ér rá, emiatt erősebb programot tudtunk összehozni, ami meg nyilván az érdeklődők számában is növekedést hozott. Ugyanakkor az is szerepet játszhatott, hogy most értek be azok a fejlesztések, amelyeket az elmúlt években végeztünk, illetve hogy Budapest egyre népszerűbb turistacélpont a fiatalabbak körében, emellett pedig talán már kezdünk kicsit kilábalni a válságból is, az emberek bátrabban költenek.
– Az erősebb programra többet is kellett költeni?
– Igen, csak a koncertekre elköltött összeg nagyjából négyszázmillió forinttal nőtt, de közben vannak olyan elemek is, amelyekre meg kevesebbet költöttünk az idén, szóval a rendezvény összkiadása körülbelül háromszázmillió forinttal több.
– A jegyeladásoknak az idén hány százalékát teszik ki a külföldiek, és mely országokból érkeznek a legtöbben?
– Az idén is közel kilencven százalék a külföldi bérletvásárlók aránya, de a magasabb jegyeladás sem változtatta meg a magyar és a külföldi vásárlók arányát, mivel mindkét területen hasonló mértékben emelkedett az értékesítés. A magyarok továbbra is elsősorban napijegyeket vásárolnak, így azok nyolcvan százalékát itthon adjuk el. A nemzetközi mezőnyben továbbra is Hollandia a legdominánsabb, azonban érdekes módon az ottani jegyeladások nem változtak érdemben, de például a francia, angol, német piacokon jelentős növekedést tapasztaltunk.
– Vajon miért éppen a hollandok körében a legnépszerűbb a Sziget, amikor számukra ott van az elképesztő neveket felvonultató Pinkpop fesztivál?
– Szerintem eleve szívesen utaznak, buliznak és fesztiváloznak, ennek nagy múltja van náluk. Nyilván az is közrejátszhat, hogy a Sziget kulturális programjaiban, szolgáltatásaiban, sokszínűségében, helyszínében elég egyedi, valamint ár-érték arányában is kedvező. Az is biztos, hogy az ottani jegyértékesítőnk nagyon jó munkát végez. De mindemellett számomra is megmagyarázhatatlan, hogy itthon kevesebb bérletet adunk el, mint egy tőlünk ezerötszáz kilométerre lévő országban.
– Ha már a hollandok körében a legnépszerűbb a fesztivál, a koncertek összeállításánál nagyobb figyelmet is fordítanak az ottani lemezeladásokra, illetve arra, hogy náluk kik a legnépszerűbb előadók?
– Igyekszünk figyelembe venni, de nemcsak az ottani, hanem más célpiacainkon is, hogy kik a népszerű előadók. Jelentős különbségek vannak a közízlésben, mi igyekszünk megtalálni az átfedést közöttük, hogy kik azok, akik itthon és máshol is egyaránt sikeresek. Mérlegelnünk kell, hogy érdemes-e elhozni egy előadót, amely valamelyik országban népszerű, míg nálunk nem ismert, avagy fordítva – a siker kulcsa, hogy ebben meg kell találni a helyes arányt.
– Mi lehet annak az oka, hogy itthon eltérő a zenei ízlés, mint tőlünk nyugatabbra? A média szentel túl kevés figyelmet az aktuális előadóknak?
– Fontos tisztázni: nincs olyan, hogy hazai és külföldi közízlés, hanem van egyfajta Hollandiában, Németországban vagy Angliában, és ezek egymáshoz képest is eltérők, mindezt pedig nagymértékben az befolyásolja, hogy a fiatalok milyen zenéhez férnek hozzá. A legtöbb ember ízlését az befolyásolja, hogy milyen előadókat hall a tévében, a rádióban, az ismerőseitől, milyen közegben találkozik zenével, melyik szegmensét mutatják meg neki. Ha a magyar média szerkesztési szokásait nézzük, akkor jelentős változás történt azzal, hogy a Petőfi rádió sokkal progresszívabb irányt is be mer vállalni, és jóval nyitottabb az aktualitásokra, mint más adók. Ám évtizedekig az volt tapasztalható, hogy itthon csak azokat az együtteseket játszották, amelyek külföldön már évekkel korábban befutottak. Mindenki a hallgatottsági és nézettségi versenyre koncentrált, és ezért csak a bejáratott, biztosan sikeres előadók dalait játszotta. Főleg ez eredményezi a még mindig jelentős lemaradásunkat például az angolszász zenei közízléshez képest.
– Évről évre kevesebb a rockzene a Szigeten, s az idén sem lesz metálszínpad. Nálunk már ennyire nem rentábilis ez a műfaj?
– Nem arról van szó, hogy nem sikeres a rockzene, hiszen nagyon jó tematikus fesztiválok vannak világszerte, de összességében sajnos az elmúlt években nagyot esett a műfaj népszerűsége, és ezt a rendezvényeken is meg lehet figyelni. Hogy konkrét magyar esetről beszéljek: nemrég volt az Aerodrome Fesztivál a Budapest Parkban, amely meglehetősen csekély érdeklődéssel zajlott, ahhoz képest, hogy elég komoly neveket hoztak. Vagy ahogy elnézem az elővételes jegyeladásokat, az tapasztalható, hogy azokra a napokra fogy például a legkevesebb napijegy, amelyeken a keményebb zenét játszó Korn vagy a Blink-182 és a Queens Of The Stone Age lép fel. Ha a közönséget nem érdekli a műfaj, akkor nehéz erőltetni. Egyébként mindig van egy nagyon hangos kisebbség, amely hiányolja, hogy miért nincs több rockzenekar, miért nincs metálszínpad, és ez alapján úgy tűnik, mintha hatalmas igény lenne rá, aztán amikor elhozunk egy olyan együttest, amely nagyon népszerű ebben a műfajban, akkor azt tapasztaljuk, hogy a jegy sajnos nem fogy rá.
– Minek köszönhető, hogy több mint húszéves fennállása alatt a Szigetnek nem született egyetlen számottevő konkurenciája sem itthon?
– Nem bír el többet ez a piac, sőt ha a Sziget csak a magyar közönséget célozná meg, akkor nagyjából akkora lenne, mint a VOLT Fesztivál, amelyet kilencvenöt százalékban magyarok látogatnak. A Sziget költségvetése majdnem ötször akkora, mint a VOLT-é, és látogatottságában is majdnem a négyszerese, ekkora rendezvényből többet még Közép-Európa sem bír el, nemhogy Magyarország. Addig pedig nem nagyon lehet konkurálni vele, amíg nincsen megfelelő piaci kereslet.
– Az önökhöz köthető Strand és B. My. Lake fesztivált második alkalommal rendezik meg a Balatonnál. Min változtatnak, illetve mi marad változatlan az idén?
– A helyszín és a koncepció megmarad. A Strandnál ez azt jelenti, hogy alapvetően a magyar zenei ízlést kiszolgáló, széles körnek megfizethető fesztivál a célunk. Éppen ezért kevésbé tudunk nagy neveket felvonultatni vagy szolgáltatásaiban, küllemében a drágább rendezvényeinkkel egyenértékű szintet nyújtani, de igyekszünk a maga ár-érték arányában kifejezetten jó bulit összehozni. A B. My. Lake pedig egy sajátos szubkultúrát próbál felvonultatni, a zenei világ szűk szegmenséről szól, amelynek a hazai rajongótábora is véges, ezért ott szükségünk van a siker érdekében nemzetközi látogatókra is. Nagyon sok tapasztalatot szereztünk tavaly, az első fesztiválok alkalmával, és most több dolgon is igyekszünk változtatni. Például a Strand beléptetése a múlt évben elég botrányosra sikerült, alul volt méretezve a kapacitása, nyilván ez már az idén másként lesz. De hozzá kell tennem, hogy ezeknél a rendezvényeknél a Sziget Kft. csak kivitelező alvállalkozó, tehát azt tesszük, amire megkérnek, de nem mi találjuk ki, hogy mi és hogy legyen.
– A Strand Fesztiválból kinőhet idővel egy új VOLT?
– Nem tudom, hogy az ekkora növekedés mennyire lehetne reális cél, hiszen a jegyárai nem teszik lehetővé, hogy a VOLT szintjét elérje akár költségeiben, akár fellépőiben. Az alapvető cél, hogy a nyár végén is legyen még egy, széles körben megfizethető fesztivál a Balatonnál, amely szerencsére egyébként is egyre népszerűbb rendezvényhelyszínné kezd válni.