Kultúra
Magyarországról spanyolul
Sergio Fernández Riquelme történelemkönyve
Mindezek fényében a magyar országimázs szempontjából úttörő jelentőségű Sergio Fernández Riquelme, a Murciai Egyetem történelem- és szociálpolitika-professzorának Magyarország és az európai civilizáció védelme (Hungría y la defensa de la civilización europea) címmel a közelmúltban megjelent könyve.
Sergio Fernández Riquelme az európai nemzetek önazonosságának elismert kutatója, aki honfitársai körében egyedülálló érdeklődést tanúsít Közép- és Kelet-Európa politikai és társadalmi folyamatai iránt, s számos könyvet és cikket publikált a témában.
Néhány éve személyesen is megismerhette Magyarországot, s azóta lankadatlan figyelemmel követi a hazai történéseket, különös tekintettel az identitáspolitika kérdéskörére.
Fernández professzor könyve két fő részből áll. Az első rész, amely Egy egyedülálló nép története alcímmel áttekintést nyújt a magyar történelem fontosabb eseményeiről, igyekezve azokat európai és spanyol történelmi kontextusba helyezni.
A spanyol olvasó megismerheti a honfoglalás jelentőségét, a keresztény magyar királyság megalakulását és fénykorát, a török hódítás eseményeit, a Habsburg-korszakot, a trianoni tragédiát, a kommunista diktatúra és az 1956-os forradalom történéseit s végül a rendszerváltást.
A szerző mindazonáltal nem szorítkozik a szűkebb értelemben vett történetírásra, hanem a főbb események leírása mellett a kulturális vonatkozásokat és a történelmi szereplők életpályáját is bemutatja.
Így mások mellett Árpád, Szent István, Hunyadi Mátyás, Bethlen Gábor, Rákóczi, Kossuth, Széchenyi, Deák politikai szerepének méltatása mellett említésre kerül a csodaszarvasmonda, a Corvina Könyvtár és Balassi Bálint is. A mű második része, amelynek Magyarország és az európai identitás védelme alcímet adta a szerző, aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozik, s Magyarországot mint az európai keresztény identitást és a tradicionális értékeket védelmező állammodellt mutatja be.
Fernández szerint a 2010-es választások, s Magyarország alaptörvényének 2011-ben történt elfogadását követően hazánkban jelentős politikai paradigmaváltás történt, amelyet a szerző identitárius forradalomnak nevez.
Ez az új, a történelmi kontinuitást és a nemzeti önazonosságot hangsúlyozó politikai modell alternatívát kíván nyújtani a Francis Fukuyama által a történelem végének nevezett liberális-globalizációs konszenzussal szemben.
A szerző ismerteti Orbán Viktor politikai pályáját és ideológiai fejlődését, fejezetet szentel az új alaptörvénynek, hangsúlyozva a preambulumban megfogalmazott történelmi jogfolytonosság jelentőségét.
A gazdasági szuverenitás című fejezetben elemzi az Orbán-kormány „unortodox” gazdaságpolitikáját, s annak nemzeti szuverenitást erősítő jellegét.
A további fejezetekben Fernández felhívja a figyelmet a magyar kormány Európa keresztény hagyományait és a nemzetállamot védő álláspontjára, valamint munkaalapú társadalmat meghirdető szociálpolitikai modelljére, amely újfajta politikai diskurzust honosított meg a kontinensen.
A zárófejezet Magyarország migránsválságban betöltött szerepét összegzi, s felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar álláspont egy újszerű alternatív jövőképet kínál Európának.