Kultúra
Luther és Kálvin öröksége
Lyukasóra-különszám a reformáció ötszázadik évfordulója tiszteletére
Többek között ezeket a kérdéseket járja körbe a Lyukasóra folyóirat különszáma, amely a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából készült. A rendhagyó kiadvány célja, hogy ismeretterjesztő-tájékoztató jellegű szövegekkel emlékezzen meg a 16. század teológiai fordulatáról, valamint összegezze a tavalyi emlékév legfontosabb történéseit és kulturális eseményeit.
A Reformáció 500 című szám tehát az emlékezés évének egyfajta lezárása, értékelése: számot ad a legfontosabb rendezvényekről, kiállításokról és beszédekről. Az informatív szöveggyűjtemény emellett gazdag illusztrációs anyaggal eleveníti fel a reformáció vallási és kulturális örökségét. A sokszínű tanulmányok elsősorban a protestantizmus két nagy alakja, Luther Márton és Kálvin János élete, tettei és hitvallása köré szerveződnek, ugyanakkor izgalmas irodalmi és képzőművészeti alkotások is bekerültek a válogatásba. Olvasható például Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című, megrendítő elégiája, valamint Alföldy Jenő ehhez kapcsolódó értő elemzése, és bekerült a lapszámba a Kálvin Jánosról szóló első magyar regény egyik részlete is, amelyet Tóth-Máthé Miklós írt az évfordulóra. Az izgalmas epizódban Szervét Mihály peréről és máglyahaláláról olvashatunk.
A kiadvány érdekessége, hogy a reformátorok életútját többféleképpen is bemutatja; a Pallas Nagy Lexikona tárgyilagos szócikkeitől a művészeti alkotások fikcióval kiegészített ábrázolásáig számos megközelítésben olvashatunk róluk, valamint a reformáció más ágairól is. A szövegek közül a legizgalmasabbak a sokak által ismert, Virág Jenő-féle 1937-es kötet válogatott részletei, amelyekben Luther Márton vall önmagáról, ifjúkoráról, szerzetesi éveiről és kiátkoztatásáról. A lapszámban külön elemzést szenteltek végrendeletének is, amelyben a kor szokásaival szembemenve feleségére, Bóra Katalinra hagyta vagyonát, s amelyet – talán nem annyira köztudott módon – jelenleg is Magyarországon, a Deák téri Országos Evangélikus Múzeumban őriznek.
A lapszám erénye, hogy a reformáció kapcsán felvet néhány vitás kérdést is: Paál Vince történész-kutató például arról értekezik esszéjében, hogy bizonyítható-e, miszerint Luther Márton kitűzte kilencvenöt tézisét a wittenbergi vártemplom kapujára, Balázs Géza nyelvész-néprajzkutató felveti, hogy vajon hol tartana a magyar irodalmi nyelv a reformáció nélkül, Szakonyi Károly pedig amellett érvel, hogy a hiedelmekkel ellentétben, Kálvin János nem szavazhatott a Szentháromságot tagadó Szervét Mihály inkvizíciós perében. Szintén érdekes, hogy olvashatunk az első magyar reformátorokról is – például Dévai Bíró Mátyásról, Károlyi Gáspárról, Heltai Gáspárról vagy Méliusz Juhász Péterről –, valamint szó esik az Erdélyben zajló vallási megújulásról is.
A Reformáció 500 című szám tehát az emlékezés évének egyfajta lezárása, értékelése: számot ad a legfontosabb rendezvényekről, kiállításokról és beszédekről. Az informatív szöveggyűjtemény emellett gazdag illusztrációs anyaggal eleveníti fel a reformáció vallási és kulturális örökségét. A sokszínű tanulmányok elsősorban a protestantizmus két nagy alakja, Luther Márton és Kálvin János élete, tettei és hitvallása köré szerveződnek, ugyanakkor izgalmas irodalmi és képzőművészeti alkotások is bekerültek a válogatásba. Olvasható például Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című, megrendítő elégiája, valamint Alföldy Jenő ehhez kapcsolódó értő elemzése, és bekerült a lapszámba a Kálvin Jánosról szóló első magyar regény egyik részlete is, amelyet Tóth-Máthé Miklós írt az évfordulóra. Az izgalmas epizódban Szervét Mihály peréről és máglyahaláláról olvashatunk.
A kiadvány érdekessége, hogy a reformátorok életútját többféleképpen is bemutatja; a Pallas Nagy Lexikona tárgyilagos szócikkeitől a művészeti alkotások fikcióval kiegészített ábrázolásáig számos megközelítésben olvashatunk róluk, valamint a reformáció más ágairól is. A szövegek közül a legizgalmasabbak a sokak által ismert, Virág Jenő-féle 1937-es kötet válogatott részletei, amelyekben Luther Márton vall önmagáról, ifjúkoráról, szerzetesi éveiről és kiátkoztatásáról. A lapszámban külön elemzést szenteltek végrendeletének is, amelyben a kor szokásaival szembemenve feleségére, Bóra Katalinra hagyta vagyonát, s amelyet – talán nem annyira köztudott módon – jelenleg is Magyarországon, a Deák téri Országos Evangélikus Múzeumban őriznek.
A lapszám erénye, hogy a reformáció kapcsán felvet néhány vitás kérdést is: Paál Vince történész-kutató például arról értekezik esszéjében, hogy bizonyítható-e, miszerint Luther Márton kitűzte kilencvenöt tézisét a wittenbergi vártemplom kapujára, Balázs Géza nyelvész-néprajzkutató felveti, hogy vajon hol tartana a magyar irodalmi nyelv a reformáció nélkül, Szakonyi Károly pedig amellett érvel, hogy a hiedelmekkel ellentétben, Kálvin János nem szavazhatott a Szentháromságot tagadó Szervét Mihály inkvizíciós perében. Szintén érdekes, hogy olvashatunk az első magyar reformátorokról is – például Dévai Bíró Mátyásról, Károlyi Gáspárról, Heltai Gáspárról vagy Méliusz Juhász Péterről –, valamint szó esik az Erdélyben zajló vallási megújulásról is.