Kultúra

Libatolvaj a budai királyi palotában

Hetven év után került vissza a várba Jankovits Gyula márványalkotása és a Hauszmann Alajos építészt ábrázoló mellszobor

A Budapesti Történeti Múzeum palotatörténeti állandó kiállításán hetven év után újra látható Jankovits Gyula Libatolvaj című kompozíciója, valamint a Hauszmann Alajosról Carrarában faragott mellszobor. A tegnapi sajtótájékoztatón a két mű restaurálásán és bemutatásán kívül a nemrégiben helyreállított festményekről is szó esett, valamint bemutatták az új állandó kiállításról készült kötetet.

Libatolvaj 20160217
A töredékek pótlása után állították ki a művet (Fotó: Csudai Sándor)

Hetven év után újra megtekinthető Jankovits Gyula Libatolvaj című szobra a Budapest Történeti Múzeumban, A Királyi Palota – A kultúra vára című állandó tárlatán. Ugyanitt látható Hauszmann Alajos építésznek, „a palotabővítés mesterének” nemrégen előkerült mellszobra is. Rostás Péter főigazgató-helyettes, a kiállítás egyik kurátora a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a két mű nemcsak anyagbeli hasonlósága miatt került egymás mellé (mindkettő carrarai fehér márványból készült), hanem azért is, mert kötődik a vár építkezéseinél sokat foglalkoztatott Paolo Triscorina di Ferdinando műhelyéhez. Ugyanis a toszkán szobrász faragta márványba a Libatolvaj gipszöntvényét, és cége alkotta meg a Hauszmann-mellszobrot is, az építész iránti tiszteletből.

Farbaky Péter főigazgató az eseményen arról beszélt, hogy Jankovits a Libatolvajt a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatójaként készítette, majd elsőként 1891-ben, a Műcsarnok karácsonyi kiállításán mutatták be, ahol a király megvásárolta. Ezt követően került a szobor a budavári királyi palota krisztinavárosi szárnyába, a főlépcső első pihenőjébe, ahol 1911-ig állt, majd Stróbl Alajos Iustitia-szobrára cserélték le. A második világháborúban súlyosan megsérült, több része letört. A közelmúltban a Képzőművészeti Egyetem ötödéves restaurátor-kőszobrász hallgatója, Agárdi Fanni restaurálta.

A sajtótájékoztatón Agrádi részletesen ismertette a helyreállítás folyamatát. Elmondta, hogy a felmérés után többféle eszközzel mintákat vett, a tisztítás után a letört részek pótlására faalapú vázszerkezeteket épített, amelyekre először agyagból, végül gipszből formálta meg a kiegészítéseket. Mindehhez az eredeti gipszváltozatról készült archív felvételeket vette alapul. Az újonnan kiállított Hauszmann-mellszobor történetét ismertetve Rostás Péter rámutatott: az alkotást Hauszmann egykori lakásában fedezték fel annak idején, azonban senki nem tudott mit kezdeni vele a Paolo Triscorina felirat miatt. A Budapesti Történeti Múzeumnak azonban sikerült meghatároznia, hogy a mellszobrot a budai palota bővítésekor kapott számos megbízásért hálából készítette a carrarai márványbányát bérlő, szobrászati munkákkal is foglalkozó Paolo Triscorina di Ferdinando cég 1905 és 1910 között.

A sajtótájékoztatón Heitler András, az MKE tanszékvezetője arról beszélt, hogy a közelmúltban hallgatóik a Libatolvaj mellett restaurálták az egykori király palota tróntermének faláról leválasztott, sérült, korábban nem megfelelően restaurált, 1777-es Vinzenz Fischer-festményt, valamint a Fővárosi Képtárban őrzött két barokk képet. Warschag Jakab 1840-es években készült és a Friedl-cukrászda cégéreként szolgáló festménye, a Flóra a helyreállítás után „visszanyerte eredeti édes hangulatát” – fogalmazott az egyetemi tanár. Schöfft József képénél pedig, a Fájdalmas szűz című alkotásnál a legnagyobb kihívást a repeszrobbanások ütötte lyukak javítása jelentette.

A sajtótájékoztatón egyébként bemutatták a múzeum angol és magyar nyelvű kiadványát is, amely a budavári királyi palota történetét bemutató, említett állandó kiállításán kalauzolja végig a látogatókat.