Levelek az emigrációból

Különleges dokumentumegyüttes került nemrég a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába Kabdebó Tamás jóvoltából. A jelenleg külföldön élő, nyolcvanhárom éves magyar író, költő, műfordító és irodalomtörténész közel ötezer darabos irodalmi levelezését hagyta az intézményre. Az értékes magánleveleket Komáromi Csaba, a múzeum kézirattárának vezetője rendszerezte, hogy az későbbi irodalomtörténeti kutatások alapja lehessen.

Kabdebó Tamás 1934-ben született Budapesten. Érettségi után az ELTE Bölcsészkarának magyar nyelv- és irodalom szakos hallgatója volt, s részt vett az 1956-os forradalomban is. A szabadságharc eltiprása után börtön fenyegette, így nyugatra emigrált, először Nagy-Britanniában telepedett le: a walesi egyetemen történelemből, a londoni egyetemen pedig könyvtártudományból szerzett oklevelet. Dolgozott szerkesztőként és könyvtárosként, lakott Cardiffban, Guyanában és Manchesterben is, jelenleg Dublinban él.

Hazáját és anyanyelvét sosem feledte, ezt bizonyítják magyar nyelven írt művei is. Számos magyar szépirodalmi művet fordított angolra, ezért Magyarország írországi irodalmi nagyköveteként is számon tartják. Kortársaival, honfitársaival a külföldön töltött évtizedek alatt is tartotta a kapcsolatot, ennek az eredménye ez a hatalmas mennyiségű levelezés.

Az ajándékozást megünneplendő az író a múlt héten Magyarországra látogatott, irodalmi levelezéséről pénteken Havas Judittal beszélgetett a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol kis kamarakiállítást is rendeztek a levelekből. Kabdebó Tamás az eseményen elmondta, hogy az ’56-ban átélt eseményeket egy háromrészes monográfiában dolgozta fel, amelynek első része a valós történéseket meséli el, míg a második két kötet fikció. „Én voltam az első a világon, aki magyarul kihirdettem, hogy 1956-ban forradalom, és nem ellenforradalom volt” – állította az író.

Arról is beszélt, hogy irodalmi pályafutása tizenhat éves korában kezdődött, amikor megnyerte az Esti Budapest folyóirat novellapályázatát. Első nyomtatott írása pedig a Vasárnapi Újságban jelent meg egy gyerekpályázatnak köszönhetően. Disszidálásáról szólva elmondta, hogy az Ausztriában eltöltött időszak után Angliába ment, ahol egy rokona fogadta be, és egy csomagolóüzemben kapott állást, majd beiratkozott az oxfordi egyetemre. „Magyar író akartam lenni, és az is lettem” – vallotta.

Barátai, levelezőpartnerei a magyar irodalmi élet legfontosabb személyiségei voltak. Közülük néhányan – például Ács Margit József Attila-díjas író, a Kortárs egykori szerkesztője és Pomogáts Béla Széchenyi-díjas irodalomtörténész – meg is jelentek az eseményen. Kabdebó Tamás élete során többek között olyan írókkal, költőkkel és műfordítókkal levelezett, mint Göncz Árpád, Faludy György, Illyés Gyula, Kányádi Sándor vagy Déry Tibor. Nagylelkű adományának köszönhetően a magyar irodalom egy újabb szelete válik kutathatóvá.