Kultúra
Lehámló titokrétegek között
A debreceni teátrum Szabó Magda-adaptációjában nyújtott Emerenc-alakításáért nyerte el Kubik Anna a legjobb színésznőnek járó díjat a brassói dramaturgiai fesztiválon
– Hogyan jutott ki az előadásuk a brassói fesztiválra?
– Meghívtak minket, s a színházunk élt a lehetőséggel. Jelenleg Brassóban nincsen magyar színház, és ezt a fesztivált kisebb kihagyásokkal huszonnyolc éve rendezik meg, de nem volt még soha magyarországi előadás az egyébként nagyon színvonalas szemlén. Telt ház előtt játszottunk, a nézők közt románok is voltak körülbelül százan, és vagy ötszáz magyar. Már a meghívás is nagyon megtisztelő volt, az pedig teljes meglepetésként ért, amikor egyik éjjel fölhívtak, hogy enyém a legjobb női alakításért járó díj. Nagy öröm volt, nem is emlékszem, hogy ki kapott utoljára ilyen jellegű nemzetközi elismerést a színházi szakmában.
– Ezek szerint nem tudott részt venni a díjátadón?
– Sajnos nem, de a fesztiváligazgató azt ígérte, hogy eljön a Macskajáték bemutatójára a jövő pénteken és akkor átadják a díjat a közönség előtt. Egyébként azért is esik különösen jól ez az elismerés, mert itthon a színházi szakma nem nagyon figyel a fővárostól távol születő előadásokra. Pedig Debrecenben nagy siker volt Az ajtó, a helyi kritikusok felsőfokban írtak az alakításról, s az előadásról is, de sajnos, a szakma figyelmét nem igazán keltette fel. Évről évre kiadják úgy a kritikusi díjakat, hogy – tisztelet a kivételnek – alig néznek meg vidéki előadásokat, ezt nagy gondnak tartom, leginkább a fiatalok miatt. Régebben ez nem így volt, úgy tűnik, mostanában csak bizonyos emberekről illik mindennap cikket írni. Mindenesetre nekem különösen sokat jelent az is, hogy ez egy román fesztivál volt. Harminc évvel ezelőtt ugyanis részese voltam egy előadásnak – Sütő András darabjára gondolok – amelyet betiltottak, és soha nem gondoltam volna, hogy harminc évvel később román szakmai díjat fogok nyerni, amit román színházi szakemberek, kritikusok szavaznak meg nekem. Ennyit változott a világ, előremutató és több mint barátságos ez a díj.
– Az ajtó kulcsszereplője, a házvezetőnő Emerenc megformálása könnyen ment önnek?
– Bizonyos nehézséget jelentett az, hogy egy nagyon egyszerű asszonyról van szó, aki azonban rengeteg titkot hordoz magában. Fokozatosan hámlanak le róla a rárögzült rétegek, az írónő szeretete és ragaszkodása nyomán. Annyi trauma érte, hogy védekezésként, a túlélés érdekében úgy dönt, többé senkit sem enged közel magához. Ha valakit megszeretünk, azzal a kockázattal jár, hogy el is veszíthetjük vagy csalódhatunk benne. Sokan éreznek így, sokan gondolják Emerencnek magukat.
– És milyen Debrecenben játszani ezt az előadást, ahol még sokan emlékeznek Szabó Magdára?
– Az írónőnek ebben a városban kultusza van. Nagy siker volt a Régimódi történet is, amelyet most ősszel szintén felújítottunk. A helyieknek ismerősek a regényei helyszínei, de még regényalakjai is. Emerenc valós személy volt, Szabó Magda házvezetőnője lett Budapesten, valódi nevén Juliska néni. Az írónőnek erős bűntudata volt vele szemben. Megformálni azért sem könnyű az alakját, mert mi azt tanuljuk a szakmánkban, hogy miként mutassunk ki érzelmeket, Emerenc esetében viszont minden érzést el kellett rejteni, egészen addig, amíg az írónő nem férkőzik bizalmába, amivel aztán szépen vissza is él. Szabó Magda azt írja, becstelen adósa házvezetőjének, ezért afféle nyilvános gyónás a sokfelé díjazott regénye.
– Miben olyan különleges az előadásuk dramaturgiája, hogy még egy nemzetközi fesztiválon is felfigyeltek rá, majd pedig díjjal is elismerték?
– Van egy Bereményi-féle átirata is, amit Zalaegerszegen és a Pesti Magyar Színházban is játszottak, s az is sikeres volt. Nálunk viszont egy nagyon fiatal, remek dramaturg, Adorján Beáta írta meg a szövegkönyvet. Szerintem nagyon jó és élő lett, korszerű, kicsit filmes a jelenetek sora. Hálás vagyok neki, tömör, jól játszható színművet írt, miközben hű maradt a regényhez is, jól kiemelte Emerenc furcsa, érdekes karakterét. Külön öröm, hogy arra is nyitott volt, a rendezővel együtt, hogy egy kis humort is vigyünk a darabba. Az előadást Naszlady Éva rendezte, nagyon bíztam benne, kiválóan dolgoztunk együtt, évtizedek óta ismerjük egymást. És mindenképpen megemlíteném Varga Klárit is, aki csodálatosan játssza Szabó Magdát, s azt az ellentétet, ami az írónő kicsit önző művészi érzékenysége és Emerenc furcsa titkai között feszül. Érdekes a darabban ez a két teljesen különböző nőalak, akik valahol aztán mégis találkoznak, egy vagy több lélekajtón túl.
– Milyen előadásokra készül mostanában?
– Ahogy említettem, a jövő héten lesz a Macskajáték bemutatója Debrecenben. Gizát játszom, Orbánnét Ráckevei Anna alakítja, Szabó K. István pedig szép, mai előadást rendez Örkény remekművéből, s én nagyon hálás vagyok, hogy sok kemény nőalak után végre légiesebbet formálhatok meg. Aztán vár még egy szerep rám; az Oscar és a Rózsa mami című regényből készül márciusra színpadi adaptáció, amelyet Tengely Gábor rendez.