Kultúra

Kötelező versek kicsit másképp

Megérkezett az Anyám tyúkja 2: Az Örkény Színház előadásában a magyar irodalom klasszikussá vált költeményei hangzanak el

A magyar irodalom „kötelező” verseit ismét rendhagyó módon mutatja be az Örkény Színház újabb, Anyám tyúkja 2 című előadása. Mácsai Pál igazgató lapunknak azt mondja: elfogadja a színészek versjavaslatait, mert a monológhelyzet azt is jelenti, hogy mindegyikük magáról is vall egy-egy költeménnyel. A nagy sikerű első rész folytatásában hosszabb versekkel, több zenével és közéletiséggel találkoznak a nézők.

Mácsai Pál 20170206
Mácsai Pál szerint  ma is páratlanul sokat ad a magyar líra (Fotó: Varga Imre)

– Mitől lesz az Anyám tyúkja című előadás több, mint egy szavalóest vagy egy rendhagyó irodalomóra, mitől válik valódi színházi élménnyé?

– Először sok időt kell tölteni egy–egy szöveggel, hogy ne a patinát, a reflexből ismertet, hanem magát a verset lássuk, olyan frissen, mintha ma írták volna. Az Anyám tyúkja első részének bemutatója után közönségtalálkozót tartottunk, ahol megkérdeztük a nézőktől, miért tetszik nekik. Azt mondták, leginkább azért, mert „más”, mint a megszokott. Ez a más sem más, mint az a rég ismert közelítés, hogy versmondáskor a színész a költő, és ezek tulajdonképpen monológok. Az is fontos színházi hatás, hogy mivel ezek a versek benne vannak a fülekben, a közös emlékezetben, a friss olvasat összeütközik a régi reflexekkel, és nagyobbat lobban, néha provokál. A szerkezetben is van színháziasság, párbeszédszerűség.

– Cél a klasszikusok újraértelmezése, az iskolai anyagon túli új jelentésrétegek feltárása?

– Nem „új” jelentést keresünk, hanem az eredetit. Azt fedte el a modorosság, a felületes olvasatok, maga az idő. Az eredeti költői szándék hat ma is frissen. Ilyen előadás előkészítéséhez elengedhetetlen, hogy a költők életútját is ismerjük, a költészetük csomópontjait így lehet felismerni. Az sem árt, ha ismerjük akár a beszédhangjukat vagy mások leírásait arról, ahogy a saját verseiket mondták. Természetesen a célunk úgy mondani el a verseket, hogy a jelenkor is bennük legyen. De ez magától történik, ha jól értjük a szöveget. Egyébként nem elsődlegesen oktatási dolog ez, az Anyám tyúkja 2 egyenesen tizenhat éven felülieknek ajánlott előadás, de ha sok iskolás jön, nem bánjuk.

– Az egymás után elhangzó „kötelező” versek új kontextust teremtenek együtt? Feleselnek egymással a művek?

– Ez is célunk, igen, verscsoportokat csinálunk, egy motívumot több vers is körüljár, egymás után. Így élesebben látszik, hányféle módon lehet mondjuk szerelmesnek lenni vagy öregedni, az elmúláshoz, társadalmi kérdésekhez, a hazánkhoz viszonyulni, hogy csak a legismertebb költői tartományokat mondjam.

– Hogyan dőlt el, hogy mely színész melyik verset kapja?

– Várady Szabolcs válogatta az anyagot, és én osztottam ki a szerepeket. Most a két előadásban nagyjából százötven vers hangzik el, talán egy tucat lehet közülük, amelyet egy színész maga kért vagy ajánlott. Ilyenkor nem keménykedem, elfogadom, mert a monológhelyzet azt is jelenti, hogy minden színész magáról is vall egy-egy verssel. Ha valaki nem tud teljes személyiségével a szöveg mögé állni, azt jobb észrevenni, mert versmondása ilyenkor szükségszerűen elmozdulna a szavalás felé, amit pedig kerülünk.

– Az Anyám tyúkja második részében milyen újdonságra lehet számítani az elsőhöz képest?

– Több a hosszú vers, több a zene és több a közéletiség, mint az elsőben volt.

– A 2014-es Anyám tyúkja bemutató után világossá vált, hogy a versek érdeklik a közönséget. A költészet azóta még inkább az Örkény Színház fókuszába került, elindult a kortársakat bemutató Élő költők társasága sorozat is. Miért olyan fontos a líra?

– A színház mindig is közel volt a költészethez, egylényegű vele, az első leírt színházi szövegek is mind verses szövegek, és ez így is maradt évezredeken keresztül. Esetleg egy darabon belül váltakozott a vers a prózával, de a tisztán prózai színművek megjelenése nagyon új jelenség, talán néhány száz éves. A kortárs költőket azért kértem fel arra, hogy írjanak nekünk, mert lelkiismeret-furdalásom volt, amiért csak a múlt szövegeivel foglalkozunk. Minden szöveg kortárs volt egyszer, de a mai szöveg jobban szól rólunk és nekünk. Ez látszik is az Élő költők társasága videóinak internetes számain. Jóval egymillió fölött van a nézettsége, és szíven ütött minket, hogy félmillió azok száma, akik biztosan megnéztek legalább egy verset. Sokunk számára a nyelv a legfontosabb identitásképző, és ma is páratlanul sokat ad és jelent a magyar líra.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom