Kortárs burleszk belga–francia kiadásban

A Fiona Gordon és Dominique Abel által rendezett – ők egyben a főszereplők is – belga–francia film, az Elveszve Párizsban nézőjét úgy a tizedik percben veszi le a lábáról az a sajátos humor, amit az alkotók Chaplin és Jacques Tati, a Monty Python, Jirí Menzel, valamint a cirkuszi bohócszámok tapasztalatainak felhasználásával kevertek.

Groteszk, abszurd, könnyed egyszerre az egész – sehol sem sok, sehol sem kevés.

Fiona    (Fiona Gordon) egy kanadai irodában dolgozik. Egy nap levelet kap évtizedek óta nem látott nénikéjétől, Marthától (Emmanuelle Riva), aki arra kéri, jöjjön Párizsba, és segítsen neki, mert idősek otthonába akarják vinni. Körülbelül a harmadik percben, amikor a levélhozót a hóvihar berepíti az irodába, már sejthető, miben lesz részünk másfél órán át, és valóban, nincs csalódás: metrókapuba záródás túrahátizsákkal Párizsban, a kanadai önkéntes tűzoltóegylet gyakornokának feltűnése és páros kabaréjelenete Fionával a mozgólépcsőn, Szajnába esés, Chaplint idéző, sátorban lakó tiszta szívű hajléktalan, csodálatos találkozások, egy pimasz és ravasz idős hölgy (Martha), egy shakespeare-i jelenet a temetőben – ahol Fiona orra beszorul a halottszállító liftbe – sorjáznak egymás után a lehető legjobb filmes háttér, Párizs előtt, és egy pillanatra még Pierre Richard is feltűnik, aki az amerikai burleszkfilmeket idéző jelenetet ad elő Marthával a temetőben.

Aligha működne ennyire a film, ha a rendezők nem találják meg a legjobb figurákat – Fiona tökéletesen adja a nagyon csúnyának maszkírozott ügyefogyott kanadai irodistalányt, Dom tökéletes az életvidám hobó szerepében, apróra kidolgozott, ismétlődő gesztusai a színpadi bohócokat és a korai filmes évek némafilmjeit is idézik – mint ahogy a történet egyszerű bája is.

Nemcsak a kidolgozott figurák, de a fényképezés is segít, hogy a műfaj legjobbjainak idézetgyűjteményeként, paródiájaként és remixeként is érvényes film sehol ne fulladjon utánzásba vagy giccsbe: az a jelenet például, ahol a három főszereplő éjjel felmászik az Eiffel-tornyonyra, a korabeli kísérleti filmeket, Deleunay Eiffel-sorozatát és a kubista-modernista képi világot is idézi, a hajós jelenetet, ahol a két fiatal először összefut, akár Fellini vagy az említett Menzel is forgathatta volna. Többször is nézhető munka – hajlamosak lennénk a nyár vígjátékának választani.

Elveszve Párizsban /Paris pieds nus/
feliratos, francia–belga vígjáték,
83 perc, 2016
Rendezte: Fiona Gordon és Dominique Abel
10/10