Könyv a borokról és a Balatonról

Az irodalomtörténész Szigethy a Kortárs Kiadónál jelentette meg Balatonfüred–Csopak címmel a borról szóló könyvét, amely párját ritkítja a témában. Szőlőskerteket, pincéket látogat, de közben a mögöttük álló embereket és sorsokat is bemutatja. Nem éri be azonban ezzel.

Történelmet, kultúrát, irodalmat csepegtet a poharunkba, mértékkel, ízléssel, arányosan. Új fogalmakat tanulunk tőle. Megtudjuk például, hogy mi is az a látópohár. A legeslegnagyobbat azonban akkor csettintünk az ujjunkkal, amikor azt olvassuk, hogy: „Meggy illatú női estélyi ruhák muzsikáló suhanását felidéző ital.” Vagy: „Alkonyatillatú bor: közeledik benne a sötétség.” Vagy: „Mintha trópusi gyümölcskosár lenne a számban” stb. Irigylésre méltó borkultúrát feltételeznek a jelzőzuhatagok! No és persze írástudást. Mert nem elég ízlelni az „isteni csodát” (Vida Péter borász mondása), továbbítani is kell az élményt. A kalauzolás olyan jól sikerül, hogy legszívesebben holnap útra kelnénk azokra az ösvényekre, ahová a könyv írója elvezet bennünket, és ez a célja is. Józanul olvassuk a könyvet, és szalonspiccünk lesz tőle.

Végül egy remek mondás – van belőle bőven! – kívánkozik a végére. Szentantalfán hallotta a szerző. Így hangzik: „A borral semmit nem kell csinálni, de azt időben!”