Kultúra
Klasszicista kulissza
Elkészült a pesti ingatlanbotrányok jelképe, a Király utca 40. külseje, az alapos munkával megszerkesztett új homlokzat mögött azonban alig maradt régi érték
Még dolgoznak a munkások, de kívülről lényegében már jól láthatóvá vált a pesti Király utca 40. szám alatti újjáépített ház és a társaként felépült Vasvári Pál utcai szomszédja. Előbbi a hatalmas visszhangot kiváltó 2006-os botránysorozat gyújtópontja és jelképerejű főszereplője lett. Az 1844-ben Hild József tervei szerint felépült klasszicista (később harmadik emelettel megtoldott, majd átalakított homlokzatú) építményt ugyanis 2006 elején megfelelő engedélyek nélkül kezdték el bontani.
A leállított rombolás után pedig nyolc éven át senki nem tett semmit, se hatóság, sem önkormányzat. Egészen 2014 nyaráig állt tető nélkül a százhetven éves ház, és amikor ennek eredményeként omlások történtek, kimondták: bontani kell, mert veszélyes. A beruházót arra legalább kötelezték, hogy a Hild-féle homlokzatot a megmaradt eredeti rajzok alapján vissza kell építenie.
Ám a két utcafront felől csupán egy traktusnyi mélységben maradt meg az eredeti földszint, felette új alaprajz szerint, új anyagokból készült el a három emelet. Így, ha rátekint a várost járó ember, addig nincs gond: szép, jól megszerkesztett klasszicista homlokzatot lát, igényes anyagokból – szerencsére nem kőporos vakolattal, és nem a korábbi látványterveken látott grafitszürke földszinti kőburkolattal. De a tojáshéjszín-szerű árnyalatú, a díszeket világosabb árnyalattal kiemelő falak mögött nincs már semmi régi érték: hiába a nagy gonddal megformált ablakkeret, párkányzat, fából készült, korhű formát idéző kapu és ablakok, se a bontásig megmaradt lépcsőház a korlátokkal, sem a függőfolyosók nincsenek sehol.
A mellette a projekt részeként felépült – egyébként arányos, jónak is mondható kortárs formákkal megfogalmazott – házzal együtt a beruházó több mint száz lakást alakított itt ki. A mindenütt tapasztalt négyzetméteréhség miatt pedig körbeépítették az udvart, rendkívül szűkké téve, ahelyett, hogy csak az utcafrontokon volna épület, és a szomszédos tűzfalra mondjuk zöldet futtattak volna föl.
Jellemző a 2006-os állapotokra, hogy az akkori beszámolók alapján a városrész védelméért küzdő Óvás Egyesület lépett közbe a Király utca 40. megkezdett bontása ellen. A civil szervezet beadványa nyomán ügyészségi határozat mondta ki, hogy az erzsébetvárosi önkormányzat bontási engedélye jogellenes, mivel nem kérték ki az illetékes szakhatóság – az akkor még létező Kulturális Örökségvédelmi Hivatal – szakvéleményét. Az ideiglenesen leállított munka után azonban, a botrány hatására a XIII. kerülethez került újabb engedélyezés alapján életveszélyesnek ítélték az épületet, és bizonyos további kisebb bontásokat hagytak jóvá. De kiderült: ezt megszegve sokkal nagyobb rombolást folytattak.
A régi pesti zsidónegyed radikális átszabása akkoriban gőzerővel zajlott, Terézváros és Erzsébetváros szocialista vezetésű önkormányzatainak jóváhagyásával számos régi házat elbontottak, többük helyett kétszer akkora monstrumokat húztak fel, az egyik remek példa a néhány házzal lejjebb található nyolcszintes épületszörnyeteg. A rendkívüli civil és politikai ellenállás – majd a gazdasági válság –, valamint az, hogy az UNESCO szakértője elfogadhatatlannak minősítette a világörökségi védőzónában zajló bontásokat, végül lefékezte a folyamatot, ám helyrehozhatatlan károk így is keletkeztek, például a Király utca 40.-nél.