Kultúra
Kétezer éves római kori vandál települést találtak Abaújszántón
Csaknem száz építmény maradványai kerültek elő
Házak, műhelyek, kemencék, tűzhelyek, anyagnyerő és tároló gödrök, valamint árkok nyomai kerültek elő mintegy 1500 négyzetméteren egy próbafeltáráson Abaújszántón, ahol egy vandál település mintegy száz építményének maradványait hozták napvilágra – közölte az MTI.
A leletek alapján a település már a középső bronzkor (Kr. e. 2000/1900 és 1500 között) idején bizonyosan lakott volt. A helyszínen ebből az időszakból a mai Magyarország északi területét benépesítő úgynevezett füzesabonyi kultúrára utaló leletanyag került elő, köztük a jellegzetesnek számító spirálbütykös kerámiaedények is.
A késő bronzkor végén (Kr. e. 1250–800) egy újabb népcsoport telepedett meg a kedvező földrajzi fekvésű területen. A gödrökből előkerülő leletanyag – elsősorban a kannelúrával díszített kerámiaedények – alapján a település a Kelet-Magyarország területén széles körben elterjedt Gáva-kultúra lelőhelyei közé is sorolható.
Az ásatás igazi szenzációja a Kr. u. 2–4. századra keltezhető vandál település feltárása volt. A település anyagi kultúrája helyi, vaskori (kelta és dák) gyökerű, ugyanakkor előkerültek a germán vandálokra jellemző leletek, valamint a római provinciákból származó díszedények töredékei is.
A lelőhelyen nagyméretű, vaskos cölöpszerkezettel és masszív tetővel rendelkező, padlószintes épületek, ezek közelében sajátos, négyszögletes, kőpakolásos gödörtűzhelyek is napvilágra kerültek. A különlegességnek számító tűzhelyek funkciója még kérdéses, de a belőlük előkerülő salak és vaseszközök alapján valamilyen ipari tevékenységet – például vasfeldolgozást, bronz- vagy üvegművességet – folytathattak bennük.
A leletek fényében a feltárt település feltételezhetően egy korabeli kézműipari központ lehetett.
A település korai germán lakói a feltárt sekélyebb, paticsos agyagfalú, padlós, kőkemencés házakban éltek, áldozati szokásaikra két kutya csontváza és egy emberkoponya előkerülése utal.
A Kárpát-medence északkeleti részén már több vandál települést is feltártak, az abaújszántói ezek közül a legnagyobbak és legjelentősebbek közé tartozik.
A leletek alapján a település már a középső bronzkor (Kr. e. 2000/1900 és 1500 között) idején bizonyosan lakott volt. A helyszínen ebből az időszakból a mai Magyarország északi területét benépesítő úgynevezett füzesabonyi kultúrára utaló leletanyag került elő, köztük a jellegzetesnek számító spirálbütykös kerámiaedények is.
A késő bronzkor végén (Kr. e. 1250–800) egy újabb népcsoport telepedett meg a kedvező földrajzi fekvésű területen. A gödrökből előkerülő leletanyag – elsősorban a kannelúrával díszített kerámiaedények – alapján a település a Kelet-Magyarország területén széles körben elterjedt Gáva-kultúra lelőhelyei közé is sorolható.
Az ásatás igazi szenzációja a Kr. u. 2–4. századra keltezhető vandál település feltárása volt. A település anyagi kultúrája helyi, vaskori (kelta és dák) gyökerű, ugyanakkor előkerültek a germán vandálokra jellemző leletek, valamint a római provinciákból származó díszedények töredékei is.
A lelőhelyen nagyméretű, vaskos cölöpszerkezettel és masszív tetővel rendelkező, padlószintes épületek, ezek közelében sajátos, négyszögletes, kőpakolásos gödörtűzhelyek is napvilágra kerültek. A különlegességnek számító tűzhelyek funkciója még kérdéses, de a belőlük előkerülő salak és vaseszközök alapján valamilyen ipari tevékenységet – például vasfeldolgozást, bronz- vagy üvegművességet – folytathattak bennük.
A leletek fényében a feltárt település feltételezhetően egy korabeli kézműipari központ lehetett.
A település korai germán lakói a feltárt sekélyebb, paticsos agyagfalú, padlós, kőkemencés házakban éltek, áldozati szokásaikra két kutya csontváza és egy emberkoponya előkerülése utal.
A Kárpát-medence északkeleti részén már több vandál települést is feltártak, az abaújszántói ezek közül a legnagyobbak és legjelentősebbek közé tartozik.