Kultúra
„Készek vagyunk a korrekciókra”
POSZT. Sok tapasztalatot szerzett az új vezetőség, a kritikák ellenére a programok vezetője szerint jó helyszín a Zsolnay-negyed
– Hogyan értékeli a 2016-os fesztivált? Milyen változások lehetnek szükségesek a következő években?
– Amikor egy fesztivál véget ér, értékelni kell a jót, és számba venni azt, amin még alakítani kell. Az értékelés a főnökeim feladata, a benyomásokról saját véleményként nyilatkozhatok. Először is: a stáb, amely az idén mozgatta a vadonatúj struktúrát, emberfeletti munkát végzett. Kőkemény napok voltak, heroikus küzdelem. Vannak dolgok, amelyeken már menet közben változtattunk. Nagyon nagy volt az ellenállás például amiatt, hogy a szakmai beszélgetéseket kihoztuk a Zsolnay-negyedbe. Tény, az első kihelyezett beszélgetés nem zajlott zökkenőmentesen, volt egy programváltozás társulati kérésre, amit az interneten kommunikáltunk, ám a Fidelióban, ahová a programot egy hónappal korábban le kellett adnunk, már nem tudtuk korrigálni az információkat. Több programváltozásunk is volt, bekerültek új események, új időpontok, de kiderült, hogy az emberek többsége nem a POSZT weboldaláról vagy a közösségi médiából tájékozódik, ezért mindaz a felület, amelyen kommunikálni tudunk változásokat, kevésnek bizonyult. Már tudjuk, hogy jövőre mindezt hogyan kezeljük. A második szakmai beszélgetés már nagyon jó hangulatú volt, sokan voltak, de úgy döntöttünk, hogy ennek ellenére a negyedik naptól visszahelyezzük ezeket a Pécsi Nemzeti Színházba.
– Már a fesztivál idején megjelentek kritikák például a helyszínválasztásokról, a szervezésről. Megfogadják ezeket, készek a változtatásra?
– Az idei POSZT két hónap szervezőmunka eredménye. Ha segítő támogatást kapunk a média és a szakma részéről, akkor energiával, ötletekkel, kreativitással teli csapatunk kész a korrekciókra. Fesztiváligazgatónk, Szűcs Gábor begyűjti tőlünk a tapasztalatokat, értékeli és továbbítja nekünk a kritikákat. Zseniális stratéga és tapasztalt szakember, biztonságban érzem magam, hogy vele dolgozom. Tudni fogja, hogy hol kell korrigálnunk, és mi az a vélemény, kritika, amelyet negligálnunk kell. Ez az átmenet éve volt, így hirdettük meg. A gyerek kezét, miközben járni tanul, szerintem fogni kell, nem pedig eltaszítani. Ha segítenek minket, akkor tudjuk erősíteni azt, ami pozitív volt, és ki tudjuk javítani a negatívumokat. A jövő évben, 2017-ben sem lesz minden hibátlan, a 2018-as viszont már olyan POSZT lesz, amelyet megálmodtunk. Sok tapasztalatot szereztünk, gyűlik egy lista, hogy mi mindenen kell változtatni. Az összegzés után minderről bejelentéseket teszünk.
– Sokan úgy gondolják, nem tett jót, hogy kettészakították a helyszíneket. A belvárostól távolabbi Zsolnay-negyed alkalmas volt arra, hogy igazi fesztiválvárossá váljon?
– Én több olyan nézővel – pécsivel, budapestivel, nyíregyházival – találkoztam, akik azt mondták, hogy jó döntés volt, folytassuk így. Azt kell mondanom, hogy a Zsolnay-negyedben futó – versenyprogramon kívüli – színházi előadások többségének szép látogatottsága volt. Hosszú a sikerek sora: a Budapest Counterpoint alternatív előadására sokaknak csak állóhely jutott, a Rómeó és Júlia ifjabb Vidnyánszky Attila rendezésében telt házas volt, a Zsótér Sándor rendezte Sirály másfélszer annyi érdeklődőt vonzott, mint amennyi befért, Tenki Réka monodrámájára, az Egyasszonyra is hatalmas volt az érdeklődés. Akadtak persze olyan előadások, amelyekre több néző is mehetett volna, ezek főleg olyanok voltak, amelyeket eredetileg kisebb helyen játszanak, de nekünk csak nagyobb tér állt rendelkezésre. Száznyolcvan programból egy előadás maradt el érdeklődés hiányában, azért, mert később került be a programba, így a programmagazinban nem szerepelt. De szerencsére sokkal több volt a jó élmény. A Zsolnay-negyedet mint fesztiválhelyszínt működőképesnek tartjuk, elképesztően jó az atmoszférája, a hangulatot sokszor már idén is sikerült megteremteni. Az elmúlt évek fojtogató hangulata után a POSZT lélegzik, él, az idén járni tanultunk, de jövőre már képesek leszünk szaladni.
A legjobb előadás a kecskeméti lett, a legjobb rendező a Fortés Horváth Csaba
A szakmai zsűri díjai:
Legjobb előadás: Macska a forró bádogtetőn (Katona József Színház, Kecskemét, rendező: Zsótér Sándor)
Legjobb rendezés: Horváth Csaba (A te országod, Forte Társulat/Trafó, Budapest)
Legjobb női főszereplő: Trokán Nóra (Macska a forró bádogtetőn, Katona József Színház, Kecskemét)
Legjobb férfi főszereplő: László Zsolt (Lear király, Radnóti Miklós Színház, Budapest)
Legjobb női mellékszereplő: Danis Lídia (Moliere: Tartuffe, Jászai Mari Színház, Tatabánya)
Legjobb férfi mellékszereplő: Tasnádi Bence (Az olaszliszkai, budapesti Katona József Színház)
Legjobb jelmez: Adriana Grand (Vízkereszt, vagy amire vágytok, Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy)
Legjobb díszlet: Menczel Róbert (Lear király, Radnóti Miklós Színház, Budapest)
Legjobb dramaturg: Szikszai Rémusz (Moliere: Tartuffe, Jászai Mari Színház, Tatabánya)
Különdíj: A Liliomfi teátristáinak (Budaörsi Latinovits Színház)
A közönségzsűri díja:
Piszkavas (Pécsi Harmadik Színház)
A Színházi Dolgozók Szakszervezetének Básti Lajos-díja:
Horváth László Attila (Túl zajos magány, Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza)
A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozata által alapított alkotói díj:
Füsti Molnár Éva (Piszkavas, Pécsi Harmadik Színház)
A MASZK Országos Színészegyesület és a Mozaik Művészegyesület díjai:
A legjobb férfi szereplő: Szatory Dávid (Lear király, Radnóti Miklós Színház, Budapest)
A legjobb női szereplő: Csombor Teréz (Macska a forró bádogtetőn, Katona József Színház, Kecskemét)
A Fidelio felajánlásával a legjobb 30 év alatti színésznek és színésznőnek járó díj a Fidelio Fortissimo Programban való részvételre: A Liliomfi teátristái (Budaörsi Latinovits Színház)