Kultúra
Kert, amelyen átvonult a történelem
Kevesek által ismert, rejtett kincsek lapulnak a Nemzeti Múzeum épületét övező parkban – Hogyan került Washington Pestre?
A MúzeumCafé, a magyar múzeumi szakma folyóirata rendhagyó módon arra vállalkozott, hogy „hűsítő esti sétát” szervezzen a Nemzeti Múzeum kertjébe, hiszen a megújult folyóirat legutóbbi számának témája éppen ez az intézmény volt. Az eseményen Debreczeni-Droppán Béla történész, főmuzeológus volt az idegenvezető, aki a parkot övező mítoszokba és titkokba avatta be az érdeklődőket.
A séta első állomása gróf Széchenyi Ferenc szobra volt. „Nem akart Nemzetni Múzeumot alapítani, neki a könyvtár volt a szívügye, mégis a múzeum alapítójává vált” – mesélte a történész, aki azt is elmondta, hogy az intézmény ötletét Miller Jakab Ferdinánd találta ki, és József nádor hagyta jóvá, ő bízta meg kedvenc építészét, Pollack Mihályt a munkával. Mint megtudtuk, az állam 1813-ban vette meg a Batthyány családtól a telket, s az akkor itt álló épületnek a mai napig megvannak a pinceágai. A terület „föld alatti történetéről” a szakember elmondta: tanúja volt annak, amikor a lépcső rekonstrukciójakor láthatóvá vált az alatta lévő pince. „Igazi kincsek lehetnek itt a föld alatt” – ezt már arra utalva mondta, hogy az első kertrendezés alkalmával 17. századi pénzérméket és négy kora újkori kutat is találtak. Sok mindet megtudhatnánk egy esetleges rekonstrukcióval a történész szerint, erre egyébként van is esély, hiszen a kormány éppen most tervezi a kert felújítását. A múzeum 1838-ig a kalocsai érsek által építtetett Batthyány-palotában működött, ennek a korszaknak a nagy árvíz vetett véget. Pollack Mihály ugyan azt tervezte, hogy csak akkor költözik a múzeum, ha elkészül az új épület, ám a katasztrófa miatt a palota statikailag meggyengült, tégláit így végül beépítették az új falakba, amely az árvíz utáni újjáépítés szimbólumává is vált.
A kert Bródy Sándor utca felőli kapuját akkor nyitották meg, amikor felépült Ybl Miklós tervei szerint az ideiglenes képviselőház (a mai Olasz Intézet). Ez a kapu az ország két házát kötötte össze – magyarázta Debreczeni-Droppán Béla –, hiszen a felsőház egészen 1902-ig a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett. „Az ország politikai szíve itt dobogott, sok minden itt dőlt el, nem biztos, hogy a házban, lehet, hogy a kerti padokon” – tette hozzá.
A múzeum épülete 1846-ra teljesen elkészült, de a kertrendezés még sokáig váratott magára, mivel az 1848-49-es események közbeszóltak. „Itt volt a forradalmi nagygyűlés, amelyen Petőfi nem szavalta el a Nemzeti dalt” – mondta a történész, aki azt is elmesélte, hogy a nemzetőrség is a rendezetlen múzeumkertben alakult meg és gyakorlatozott. A szabadságharc leverése után pénzgyűjtés kezdődött a kert rendezésére, Kubinyi Ágoston, a múzeum akkor vezetője jótékonysági koncerteket szervezett, amelyek bevételének tíz százaléka a kerti alapba ment. „A magyar zenetörténetben ez nagyon fontos fejezetet jelent. Ez vált a legfontosabb koncerthelyszínné” – hangsúlyozta a szakember.
A kert egyik érdekessége a bokrok között megbúvó gyerekszarkofág, amely az utolsó mementója a múzeumkert ókori kőemlékeinek. Noha Széchenyi annak idején a Gellért-hegyen szeretett volna szoborparkot létesíteni az ország nagyjainak, inkább a Nemzeti Múzeum kertje, illetve a Margit-sziget vette át ezt a funkciót. A kertben esetlegesen és konkrét koncepció nélkül, de rengeteg szobrot elhelyeztek, például Alessandro Montiét, az 1848-as olasz szabadságharc vezetőjéét, Kisfaludy Sándorét és Károlyét, a régészek emlékére Rómer Flórisét, Pulszky Ferencét és Hampel Józsefét, Garibaldiét, valamint Berzsenyiét, Karinthyét és Arany Jánosnét is.
A múzeumkert legtitokzatosabb emléke a Washington-kő, amelyet az 1848-as forradalom tizedik évfordulójára állítottak – a források szerint eredetileg Vácott, Kubinyi Ferenc, a már említett múzeumigazgató, Ágoston bátyja, a reformkortól meghatározó politikus kertjében. George Washington és Alexander von Humboldt tiszteletére állították, az első amerikai elnök és a természettudós egyaránt a forradalom példaképei voltak.
Az intézmény hátsó udvarán, az egykori kertészház előtt volt a legendás „muzi”, a Pál utcai fiúk játszótere, az einstandjelenet színtere. Debreczeni-Droppán a séta során elmondta, hogy a múzeumkert 1860-tól egészen 1945-ig gyerekparadicsom volt. A játék azonban sokszor megzavarta a tudományos munkát, a futball és a csúzlijáték fellendülése miatt az épület alsó ablakai előtt fákból és bokrokból „védősávot” alakítottak ki a balesetek elkerülésére. A történész azt is elmesélte, hogy néhány éve kivágtak pár beteg fát a parkban, amelyek odvából több, ötvenes évekből származó pöttyös labda gurult ki...
A múzeumkertet egyébként megviselték a háborús időszakok, a második világégés alatt tele volt harci járművekkel, és a főmuzeológus szerint hetvenkét kisebb bombatalálat érte az épületet. Aztán 1956-ban a múzeum a forradalom egyik központja volt, innen lőtték a rádió épületében lévő ávósokat. Egy orosz foszforbomba miatt leégett a teljes természettudományi gyűjtemény, és csak a szerencsén múlt, hogy az akkor még itt működő Országos Széchényi Könyvtár bejárata előtt sikerült megállítani a tüzet. „A történelem átvonult a kerten és a múzeumon is” – hangzott el az épület előtt egy kiállítás miatt elhelyezett tanknál, a séta végén.