Képregényből születő látványvilág

„Volt bennünk egy kis félelem, mert párizsi témával a francia fővárosba menni komoly kihívás” – mondta lapunknak a Recirquel magyar új­cir­kusz­társulat alapítója és művészeti vezetője, Vági Bence a legutóbbi turnéjukról. Mint arról már hírt adtunk, a múlt év végén az első magyar új­cir­kusz­csapat odakint is bemutatta harmadik egész estés műsorát, a Párizs Éjjel című, hazánkban már nagy sikerrel futó előadást. Ezt a másfél hónap alatt több mint tizennyolcezren látták, és a mértékadó helyi sajtóban is több méltatás jelent meg róluk. Az ihlető forrás – amint a plakátokon is szerepelt – a világhírű magyar fotós, az 1984-ben elhunyt Brassaï (Halász Gyula) volt: a művészeti vezető rámutatott, hogy az élete nagy részét Franciaországban töltő alkotó talán plusz vonzerőt is jelentett a kinti közönségnek.

Vági Bence lapunknak elmesélte, hogy hosszú időn át kutatta Brassaï munkásságát, a műsor nagyrészt két albuma, az 1933-as Paris de nuit (Az éjszakai Párizs) és a két évvel későbbi Voluptés de Paris (Párizs örömei) képei és a melléjük írt néhány soros történetek nyomán készült, felidézve a múlt századelő lokáljainak világát. De a művészeti vezető járt a francia főváros Brassaï-archívumában, és tanulmányozta a fotós naplóját is – az Előhívás című kötet Magyarországon már sajnos nem kapható, de néhány helyen fellelhető még.

Egyébként a Brassóban született, majd Berlinben és Párizsban dolgozó fotóművész teremtette meg az éjszakai fotózás hagyományait, előtte kevesen foglalkoztak ezzel. A „Párizs szemének” nevezett, hamar ismertté vált Brassaï figyelte az éjszakai várost, megörökítette a Montparnasse-t, a rendőröket, a prostituáltakat, a bárokat. Ez az érzékeny-dokumentarista univerzum hozta meg számára a világhírt, évtizedekkel később további albumokban jelentette meg azokat a „merész” képeket, amelyeket a harmincas években nem lehetett. Ezekből az akkori bohém lokálok világát bemutató albumokból, a képleírásokból Vági Bencéék pedig rekonstruálni tudták, hogy az adott fotónak mi lehetett a története. Kérdésünkre, hogyan zajlik az alkotófolyamat, elmesélte, hogy a Párizs Éjjel esetében is az ötlet az övé volt, majd kreatív hetet tartottak, amelyen minden társulati tag megtalálta a hozzá legközelebb álló képet, így alakultak ki a figurák – persze néhány alak nem egyezik a fotókon szereplőkkel, inkább belemerültek az érzésekbe, történetekbe, amelyeket a képek „elmeséltek”.

Az egyes előadások úgy születnek meg, hogy általában „képregényként” megrajzolja a díszletekkel, jelmezekkel azt a világot, amit elképzelt az adott műsorhoz. Nincsen konkrétumokat tartalmazó forgatókönyv, a végleges előadás hosszas kísérletezés, majd gyakorlás eredményeképp jön létre.

Arról, hogy vajon miért tartott ilyen sokáig, míg a színházművészetre építő újcirkusz a társulatának 2012-es megalapításával hazánkba elért – a műfaj alapítójának a nyolcvanas években indult kanadai Cirque du Soleilt tartják –, Vági Bence azt mondta: ennek okát még nem kereste, de amikor létrehozta a Recirquelt, sokan arra figyelmeztették, hogy a magyar artisták, különösen a fiatalok, nem alkalmasak erre. „Persze igaz, hogy a frissen végzett fiatal­jaink, akikkel létrehoztuk az együttesünket, tapasztalatlanok voltak. Sok munka van az előadásainkban, lépésről lépésre építkezünk, már negyedik éve, nem akartuk egyből megváltani a világot” – tette hozzá.

Szerinte az is fontos, hogy ők állandó társulat: külföldön általában úgy működnek az újcirkuszok, hogy egy-egy show-ra egy adott csapat van, aztán lecserélik a fellépőket, folyamatos a fluktuáció. „Azonban mi tudjuk, hogy kinek milyen kvalitása van, merre fejlődhet, mert ugyanazokra az emberekre építek. Talán ez hozza meg a sikert külföldön is, mert látják az összetartó energiát” – mutatott rá.

Nem felejtették el a kelet-közép-európai identitást sem, hangsúlyozta az alapító, nagyban építenek az évszázados magyar cirkuszhagyományra. Arra is felhívta a figyelmet, hogy sok országban egymás ellen van a két tábor, a hagyományos és az újcirkusz hívei. „Mi azonban tiszteljük és egyben újraértelmezzük a nyolcvan–száz éves tradíciókat. Nem akartam hátat fordítani ennek, nagyon jó, amiket tanítottak” – fűzte hozzá. Elmondása szerint tanácsadóként segíti a Recirquelt több olyan elismert mester, akik a társulati tagokat tanították, mint például Ócsai Böbe, aki az Állami Artistaképző Intézet igazgatóhelyettese is volt egykor.

Az alig négy év alatt kivívott hazai sikernek és nemzetközi elismertségnek köszönhetően számos meghívásnak kell eleget tenniük a következő hónapokban is. Vági Bence elmondta: a Műpában telt házzal futó négy egész estés előadásuk közül most az első nagy produkciójukat, a 2013-as Cirkusz az Éjszakábant mutatják be Franciaországban. Ezt követi egy gála Montreálban, ahová a már említett Cirque du Soleil mellett csak négy másik társulat kapott meghívást – köztük a Recirquel. Utána Kolumbiában vendégszerepelnek a Párizs Éjjel műsorukkal, aztán Olaszország, Hollandia következik, augusztusban a Sziget fesztivál, szeptemberben pedig a Cirque du Soleil által alapított kőszínházban mutatkozhatnak be.

---

A Barrocaldi

A modern cirkusz a 18. század utolsó harmadában alakult ki Angliában, a kutatások szerint a vásári komédia három nagy ágának (bohózat, állatidomítás és testi, illetve ügyességi mutatványok) egységes műsorrá ötvözője, Philip Astley tekinthető a megteremtőjének – olvasható Orlóci Edit cirkusztörténész, artista tanulmányában. Pesten 1798-ban mutatkozott be először egy társulat, majd szórványos adatok után az 1830-as évektől vannak adatok gyakori előadásokra, már vidéki városokból is, külföldi artistákkal. A ma ismert városligeti állandó cirkusz egyik elődje az 1871-ben megnyitott Barokaldi (Baroccaldi) aréna volt, de a Fővárosi Nagycirkusz voltaképpeni őse a német származású Wulff Ede cirkusza volt 1891-től, ez utóbbi korszerű, vasvázas építmény volt. A régi igény, hogy legyen állandó, fővárosi intézmény, csak a 20. század elején valósult meg, amikor átvette a főváros ezt az épületet. A második világháború utáni államosításokat követően megalakult az artistaképző intézet, a vándortársulatokat is betagozták a központi szervezetekbe, a ma ismert nagycirkuszt pedig a Wulff-féle aréna helyén 1971-ben adták át.