Katona Miklós igényes felvételei a Filmesházban – Az ikertornyok képe azóta mást jelent

Aktfotók, városképek, portrék és festményfényképek – Katona Miklós több mint húsz éven keresztül dolgozott a Magyar Televízió operatőreként, de a világot járva ugyanilyen lelkesedéssel kattintgatta fényképezőgépét is, munkáit pedig egytől egyig végtelenül pontos beállítások és precizitás jellemezi. Nem véletlen, hogy a hírességek az élet legkülönbözőbb területeiről sorban álltak nála, hogy megörökítse őket. 

Alkotásaiból most a budapesti Filmesházban nyílt válogatás Fényben fürdő pillanatok címmel. Nem állítjuk egy pillanatig sem, hogy a fotózás a szerencsén múlna, de tény, hogy egy-egy kép esetében a külső körülmények összjátéka nagy mértékben befolyásolja az elkészült fénykép értékét vagy az erejét, hát még, ha későbbi történelmi események plusz jelentőséget és tartalmat adnak neki. Katona Miklós New Yorkban készített fotója önmagában is remek munka: két toronyházat láthatunk magasodni az ég felé, a kettő között pedig repülő húz el – tökéletesen kirajzolódik a felvételen az épületek geometriája, ahogyan a szubjektív nézőpontból, magunkat törpének érezve tekintünk fel a hatalmas, ember alkotta képződményekre, amelyek a köztük elhaladó gépmadárral szinte szabályos formát alkotnak.

Ha hozzátesszük, hogy a két toronyház az egykori World Trade Center, akkor azonban az előre nem látható körülmények miatt az említett kép máris jóval nagyobb erővel és hatással telik meg puszta, de nem elhanyagolható esztétikai értékén túl. 

A művész 1962-ben tűnt fel a Magyar Televízió Operatőr kerestetik című pályázatán, később huszonhárom éven keresztül dolgozott híradósként. A mai napig nem győzi hangsúlyozni, mennyire hálás a csatornának ezért az időszakért, hiszen egyrészt bejárhatta a világot, másrészt – ahogyan egy interjúban fogalmaz – „embert faragtak belőle”. Katona Miklós hitvallása ugyanis az, hogy a precizitás a profizmus alapja, mindez pedig tetten érhető az összes munkáján: minden esetben tökéletes, milliméterre kiszámított beállításokat találni. A precizitást azonban esetében nem hideg, materialista fogalomként kell érteni, hiszen Katona a szépséget kereste minden fotója esetében és mindezt – kevésbé meglepő módon – mások mellett a női testben találta: a Filmesház tárlatán látható alkotások mintegy fele akt és portréfotó. Kicsit úgy érezhetjük magunkat, mintha egy nyolcvanas évekbeli Playboyt lapoznánk fel, hiszen abban az időszakban még nagy műgonddal, a háttérre és úgy általában a kép egészére és minden szegmensére jelentős figyelmet fordítottak, Katona felvételein sem csupán a csupasz test a lényeg, hanem a fények és a vízcseppek összjátéka, valamint a természeti közeg szépsége legalább annyira dominál, mint maga a modell. 

Pályájának másik, talán – a szakmában ismertté válásának – legfontosabb szeletét a portréfotói adják, lencséje előtt mások mellett megfordult Szécsi Pál és Fenyvesi Gabi, Gyémánt László, Sára Sándor, Kabos László is, ezek a hibátlanul és szellemesen beállított felvételek pedig mindennél jobban tükrözik az alkotó precizitását. Külön érdekesek Katona csendéletei: a kiállítás egyik ebbe a kategóriába tartozó darabján egy törött feleses poharat láthatunk, benne koktélcseresznyével, egy másikon egy félig megevett dinnyeszeletet egy nyári délutánon, a gyümölcsbe még bele van vágva a kés, és ezek az apró momentumok  erős atmoszférát teremtenek, csupán a felvételek színvilága miatt is. 

Emellett hasonló vonzódást érzett az absztrakt stílushoz is, amely festményfotóin érhető tetten – ahogy megörökítette a vásznon kikevert színeket, az eredmény egyszerre tűnik véletlenszerűnek és megkomponáltnak, de az összehatás annál erőteljesebb.