Kultúra

Karakteres közösségi helyeket teremteni

Kőszínházakban játsszák tovább a Budapesti Nyári Fesztivál előadásait

A főváros nyári szabadtéri színházaiban Szophoklésztől Kosztolányin át a kortárs Székely Csabáig telt házzal futnak a darabok és a saját produkciókat a nyári szezon végeztével más színházakban is tovább éltetik – mondta lapunknak Bán Teodóra, a fővárosi tulajdonú Szabad Tér Színház, valamint a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ ügyvezetője.

Ban-teodora
Bán Teodóra továbbfejlesztené a margitszigeti színpadot és környékét (Fotó: Varga Imre)

– Sikerült megvalósítania azt a néhány évvel ezelőtt kitűzött célt, hogy a Szabad Tér Színház előadásain a saját darabok legyenek többségben?

– Természetesen igen, mára a Margitsziget és a Városmajor színpadain kizárólag saját vállalkozásban létrejövő előadásokat mutatunk be, jó példa erre az idei évad nyitódarabja, a Zilahy Lajos regényéből készült Halálos tavasz. Ezek között természetesen vannak olyan prózai, zenés színházi vagy táncprodukciók, gyerekelőadások amelyekben együttműködünk partnerekkel. A közel három hónapos nyári fesztiválidőszakunkban több mint százhúsz programmal az élvonalban vagyunk a nemzetközi mezőnyben is. Büszke vagyok, hogy az évekkel ezelőtt elindított művészeti és működési koncepció mára beért, és az említett két helyszín különböző adottságaira épülve karakteres közösségi tér lett. A Budapesti Nyári Fesztiválon bemutatott darabokat igyekszünk tovább játszani a kőszínházak szezonjában, vagy utaztatjuk.

– Igazi kuriózum a Halálos tavasz, nagyon régen készült belőle színpadi előadás. Hogyan esett erre a választásuk?

– Úgy látom, hogy általában véve a férfiakat jobban megviseli a kudarc, mint a nőket: a társadalmi és a magánéleti csalódás ötvözetét nem tudja feldolgozni a dráma főhőse sem, végül ennek áldozatává válik. A mi színpadi adaptációnk ugyanakkor olyan mozzanatokat enged megértetni a két nő között őrlődő férfiról, amelyeket a harmincas évekbeli kultuszfilm számomra nem világított meg kellőképpen. Előadásunkat Hídvégi Nóra rendezte, nekem azért tetszik, mert a férfi szemszögéből láttatja a történteket, végigköveti az érdekes karakterű figura lelki útját, és nem gyakorol nyomást a nézőkre, hagyja, hogy saját véleményük legyen. Olyan személyiség ő, aki egy lapra tette fel az életét, és aki igazából nem volt befogadó a pozitív dolgokra.

– Milyen koncepció alapján válogatják ki a két színpad programját? Meg lehet szólítani komolyabb darabokkal is a nyári szezon közönségét?

– Közel negyedévről van szó, a két hely fizikai adottságai is eltérők, ezért arra törekszünk, hogy mindig gazdag és tartalmas, de szórakoztató választékot nyújtsunk. Az idén Szophoklésztől Kosztolányin át a kortárs Székely Csabáig választottunk szerzőket, és büszkén mondhatom, sikerült telt házat produkálnunk az értéket felmutató, mélyebb tartalmú, újrarendezett klasszikusokkal. A Városmajorban hét város hét társulatának előadásából tartunk szemlét, mások mellett a szombathelyi és a debreceni színházak produkcióival. Úgy vélem, egy nyári színháznak az új kezdeményezésekben is szerepet kell vállalnia. Ilyen például a Kínából érkező nagy produkció, a Marco Polo kalandjai című show-színház, és az Ohlálá revű-tánc-színházi bemutató. Mint színházvezető és kulturális menedzser, valamint a főváros turizmusáért felelősen dolgozó vezető azt gondolom, hogy Budapest lüktető és gazdag az év mind a négy évszakában, amelyben a kultúra a főszereplő.

– Néhány éve lefedték a városmajori nézőteret, nem gondoltak arra, hogy valamiféle szétnyitható tetőszerkezetet alakítsanak ki a Margitszigeten is?

– Kérdés, hogy előadás közben ugyan felpillanthatunk a csillagos égre, de esetleg rossz időjárás esetén esik ránk az eső, vagy zavartalanul végig tudjuk élvezni a produk-ciót. Remélhetőleg lesz folytatásuk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon és környékén az elmúlt két évben lezajlott beruházásoknak, amelyek ezt a helyzetet is kezelik, emellett korszerű turisztikai attrakciónak is szánt objektumegyüttes alakulhat ki.