Kultúra
Kapisztrán Szent János otthona
Rejtőzködő Magyarország 772.
Szerbia felől a bácska-palánkai hídon kelhetünk át megszemlélni a régi Magyarország híres várát és szakrális emlékeit. Nem először járunk ott: 1998-ban, évekkel a pusztító szerb hadjárat után még mindig elhagyatva találtuk. A részben szétlőtt kolostorban egy szál horvát szerzetes képviselte Szent Ferenc rendjét. Súlyos kár érte a levéltárat és a könyvtárat, egyedül a klastrom pincéjének borkészlete élte túl a háborút.
Az írott történelem előtti időkből szép számmal fennmaradtak régészeti emlékek az újlaki dombháton, az első írásos adat azonban csak 1283-ból maradt fenn Wylok alakban. A 13. században a szerémi püspökök székhelyéül szolgált a magaslat. Az Árpád-kori gyökerű Újlaki família a 14. század végén emelkedett főúri rangra. Érdekesség, hogy az észak-dunántúli Csák nemzetségből származó Ugrin ispán építtette a tekintélyes kő- és téglavárat, amelyet 1364-ben vett birtokba Újlaki Miklós országbíró. Az 1300-as évek végére tízezres lélekszámúra növekedett a mezővárosi rangú Újlak, nagyrészt a szerémségi borok forgalmának és a szőlészethez kapcsolódó iparkodásnak köszönhetően. Az újlaki Szent Ferenc rendi obszerváns kolostor alapításának ideje a történelem homályába vész. Oklevelei a vallási villongások és a török idők pusztításai közepette elhamvadtak. Annyit tudunk a krónikákból, hogy Újlaki Miklós macsói bán – aki egyben az egyház és a rendház kegyura volt – 1387-ben kiűzte Újlakról az ellene lázadó rivális Horvátiakat. Egy másik Újlaki Miklós 15. századi, lovagi öltözetű, faragott domborművű sírköve a klastrom kápolnájában található.
A csúcsíves stílus jegyében bővített, hatalmas templomhoz csatlakozó kolostor 1364 után épült. Amit ma láthatunk, az az 1890-es évek végén történt neogótikus átformálás, majd a 21. század elején elvégzett nagyszabású restaurálás eredménye. Az egyhajós, szentélyszűkület nélküli, remek mívű keresztboltozatos teremtemplom kelet felé – a Duna festői tájára – néző apszisa a nyolcszög három oldalával zárul. A szentély északi oldalához csatlakozik az emeletes karzat és a kolostor, amely otthona volt a világhírű Kapisztrán Szent Jánosnak is.
A díszes főoltár menzája alatt elhelyezett üvegkoporsóban „nyugszik” a szent szerzetes relikviája. Kegyelettel elkészített, szerzetesi csuhába öltöztetett ferences barát arcmását és összekulcsolt „kezét” láthatjuk. Megtévesztő a látvány! Valójában csak a míves „test” előtt fekvő kis üvegezett kegyládában levő aprócska szövetdarab tartozik hitelesen János atya személyéhez, ennyi maradt meg a szent ember öltözetéből. Giovanni 1386-ban született a dél-itáliai Capestrano faluban. Ifjúkorában világi életet élt, jogot tanult, húszéves korában kinevezték a nápolyi törvényszék elnökének, aztán 1412-ben Perugia tartomány kormányzójává avatta Anjou (Nápolyi) László király. Harmincévesen – amikor a szomszéd tartomány ura elfogta és börtönbe zárta – számot vetett addigi életével, és belépett Assisi Szent Ferenc szerzetébe. Pappá szentelése után, 1420-tól megkezdte prédikációs misszióját. Amerre járt, Európa-szerte tömegeket vonzott a templomokba, városi piacterekre. Hittérítő tevékenysége főként az eretnekségek ellen irányult. Dörgedelmes prédikációkban átkozta az uzsorakamatot, amely elősegíti a szegénységet és nyomort. Aztán 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, és III. Callixtus pápa új szerepet adott a barátnak, aki az 1455. évi győri országgyűlésen keresztes háborút hirdetett a török ellen. Hunyadi János 1456-ban a segítségével győzte le az ostromlókat Nándorfehérvárnál. Azon év október 23-án János testvér elhunyt, az újlaki klastromban temették el, de nem sokáig nyugodott békében. Szulejmán szultán első rendű erődítménynek tekintette Újlakot is, így 1526-ban elfoglalták, de János földi maradványait még idejében Erdélybe, majd a nagyszőlősi (Ugocsa vármegye) franciskánus kolostorba menekítették. Azonban az ottani rendház elpusztult az 1717. évi tatár betöréskor, a holttestnek örökre nyoma veszett. Giovanni di Capestranót 1724-ben avatták a római egyház szentjévé.