Kultúra
Kálvária egy elzárt pesti kertben
Rejtett értékek: A mai Józsefváros területén a 18. század közepén emelt keresztút különös története – szerencsés, aki bejut
Az 1749-ben elkészült épületet Stróbl Alajos és tanítványai mentették át ide 1893-ban (Forrás: Wikipedia.org)
Bár nagy szerencse (és külön engedély) kell, hogy bejusson az ember a Magyar Képzőművészeti Egyetemhez tartozó úgynevezett Epreskertbe, az Andrássy út mellett, a Bajza–Kmetty–Munkácsy–Szondi utcák által határolt területen nemcsak az egykori nagy szobrászok, festők, például Zala György, Stróbl Alajos, Lotz Károly, Benczúr Gyula műtermei vagy Jókai egykori villája látható, hanem egy különös, kör alakú építmény is, amelyre lépcsők visznek föl. Ez az, ami az egykori józsefvárosi kálváriából megmaradt: a kétszázötven éves barokk-rokokó alkotást Stróbl Alajos és tanítványai hozták ide 1893-ban, miután a budapesti közgyűlés úgy döntött, a terjeszkedő városnak útjában áll, és amúgy is elhagyták már a hívek – olvasható a Budapest folyóirat 2004-es második számában Ritoók Pál összefoglalójában. Az egykor eperfákkal teli kert ez időben már az egyetem elődje, a Mintarajztanoda birtokában volt, a neves alkotók mesteriskolái működtek itt.
Az enyészettől így megmentett kálvária eredeti helye a mai Józsefvárosban, a nem meglepő módon Kálvária térnek nevezett terület volt. Elkészültekor, 1749-ben a környéken szinte alig álltak házak, de még száz évvel később is legfeljebb kisvárosias, de inkább falusias környezet volt.
A fenti tanulmány szerint Schwartz Anna Mária állíttatta fel a kálváriát – vezeklésül, mivel megölte a férjét. Életfogytiglani börtönre ítélték, de a gazdag asszonyt kérésére a pálosok kolostorába zárták. Vagyonából emeltette a keresztutat, a korábban ott állt szerényebb helyett.
A Mapire.eu portálon, a korabeli térképek között böngészve jól látható a kör alakú kálviáriakápolna, sőt a domb is, ám nem tudni, kinek az alkotása – mint Ritoók Pál írja, a kutatások Mayerhoffer Andrásnak tulajdonítják. A salzburgi családból származó mester jegyzi a gödöllői Grassalkovich-kastélyt, annak „kistestvérét”, a péceli Ráday-kastélyt, de az előbbi a főúri családnak több más palotát is tervezett – köztük Budapesten a mai Kossuth Lajos utcában állt, lebontott épületet is –, illetve a szentendrei görögkeleti (Blagovesztenszka) templomot, a budapesti Egyetemi templomot és valószínűleg a kalocsai székesegyházat is az ő elképzelései alapján építették.
Az összefoglaló szerint a bonyolult plasztikájú, értékes ornamentikával díszített kőfaragványokból álló rotunda legfőbb értékeit a finom barokk eleganciával alakított építészeti részletek jelentik. Ám a kálváriát az Epreskertbe való helyezése után már benőtte a növényzet, hamar elhanyagolták, a második világháború végi ostrom idején pedig jelentős károk érték, majd évekig ismét hozzá sem nyúltak. A súlyosan sérült építményt ma már tudható, hogy helytelenül, sőt, szakszerűtlenül restaurálták 1970-re, a kétezres évekre ismét aggasztó állapotba került. A Budapesti Városvédő Egyesület és civilek összefogásával, százmillió forintból végül 2006-ra készült el a felújítás, azóta a diákok és művészek kiállítóhelyeként működik.