Juliette Binoche nem elég önmagában

Így tett Noémie Saglio, aki hiába szerződtette Bébibumm című új filmjének főszerepére Juliette Bi­noche-t, és a színésznő hiába követett el minden tőle telhetőt – mint ahogy a többi színész is –, közepes, átgondolatlan és felejthető sztorinál még úgy sem ment többre, hogy lett volna több is a történetben.

Mado (Juliette Binoche) negyvenhét éves, együtt él lányával, Avrillal (Camille Cottin) és annak férjével. Tipikus laza anyuka, aki képtelen felnőni, és mivel lánya épp az ellenkező típusú nő, a családi szereposztás fordított: Avril az, aki anyaként viselkedik – a színésznő jó választás a szerepre –, míg voltaképpeni anyja túlkoros kamaszlányként.

Amikor Avril bejelenti, hogy gyereket vár, minden felfordul, főleg, amikor kiderül, hogy ugyanakkor anyja is teherbe esett, nem mástól, mint saját elvált férjétől, Avril apjától.

Innentől a történet fordulhatna valódi drámába – néhány ponton úgy tűnik, ez fog történni: Avril kétségbeesetten próbálja visszaszerezni saját valódi szerepét, és kilépni az „anyám anyja vagyok” típusú játszmából, annak az árán is, hogy felszólítja anyját az abortuszra. Mado, noha lazának mutatja magát, őrlődik azon, hogy vállalja-e az újabb gyereket, míg a körülöttük élők az úgynevezett modern ember vérmérséklete és erkölcsi rendje szerint reagálnak. Avril férjének pedáns, jó állampolgár szülei kínmosollyal és felháborodással, Mado egykori férje, a karmester Marc Daur­sault (Lambert Wilson) pedig a tipikus karrierista módjára: nem kell neki még egy nyűg (bár később megváltoztatja a véleményét).

Normális magatartást egyedül a fekete fodrásznő és családja tanúsít: nekik egyszerűen természetes, hogy egy – vagyis jelen esetben két – nő gyereket vár. Mikrotörténetek tucatja játszódik közben a háttérben, az illatgyártó laboratóriumtól, Avril munkahelyétől az ájurvéda elvei szerint dolgozó nőgyógyász rendelőjéig, feltűnik és kulcsszerepet kap egy kutya – csodálkoztunk volna, ha a kutya ebből a filmből kimarad –, újra és újra lelepleződnek a férj kispolgár, nyársat nyelt szülei (a végén már sajnáljuk őket), a lapos poénok pedig úgy röpködnek a szereplők szájából, hogy nem győzzük kapkodni előlük a fejünket. Csak egy kicsit vigasztal, hogy közben nemegyszer beúszik a vászonra Párizs hajnali látképe.

Juliett Binoche mindent megtesz színésznőként – és nem marad el mögötte Camille Cottin sem –, amikor azonban a rendező viccesnek véli, hogy egy áruházi kassza gumiszalagján szétkenessen vele egy rágógumit – ez volna hivatott érzékeltetni, hogy infantilis és felelőtlen –, nincs az a színésznői tudás, ami megmentené az ócska és ki nem talált jelenetet.

Hasonlóan igénytelen filmes pillanatok sorakoznak a happy endig – elpazarolt ötletet és alapanyagot ennyire még soha nem sajnáltunk.

Bébibumm (Telle mere, telle fille)
francia vígjáték, 94 perc, 2017
Rendező: Noémie Saglio
4/1