Jó úton, jó ütemben

Fotó: Csudai Sándor - Magyar Hírlap

Tavaly az Írószövetség tisztújító közgyűlésén újraválasztotta önt a szervezet elnökévé, ami jelzi, hogy a tagság vélhetően elégedett az ön munkájával. Ön mennyire elégedett?
A munkámmal kénytelen vagyok elégedett lenni, hisz ennél többet úgysem tudnék dolgozni, mert néha aludnom is kell. Az eredményekkel azonban nem mindig vagyok elégedett. Az viszont, hogy a tagság újraválasztott, rendkívül megtisztelő, igyekszem a jövőben is rászolgálni e bizalomra. Azért vállaltam egy újabb ciklust, hogy a megkezdett reformokat kifuttassam, és gazdaságilag konszolidáljam a szervezetet. Ebben nagy segítségemre van Erős Kinga titkár és elnökségi társam.
Az Írószövetség megújítását tűzte ki céljául. Hol tart most a célok megvalósításában, az arculatváltásban, a szervezet fiatalításában?

Úgy érzem, jó úton és jó ütemben haladunk. Portálunk és Facebook-oldalunk szinte naponta frissül, fesztiválokon veszünk részt összművészeti programokkal, a Versek szódával című sorozatunk egyre népszerűbb, már nem csupán a Nemzeti Színházban megy, hanem egyéb meghívást is kap, legutóbb a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon tartottunk három estet. Ennek szervezésében oroszlánrészt vállal a Kultúrvonal Produkciós Iroda. A legutóbbi tisztújító közgyűlésen tizenhét ötven év alatti írótársam került be az ötvenhat fős választmányba, ez már önmagában is beszédes. A tagfelvételeknél is érzékelem a fiatalabb nemzedékek érdeklődését. A kor kihívásaira is felelve létrehoztunk egy digitális munkacsoportot Király Farkas vezetésével, ami már több sikeres programot tartott. Egyik alapvető feladata az idősebb nemzedékek tájékoztatása a digitális adathordozók lehetőségeiről. 
Mit tekint a legfontosabb feladatának ebben az elnöki ciklusban?
Az Írószövetség anyagi helyzetének további stabilizálását, a Bajza utcai székház tulajdonba vételét, portálunkon egy 1956-os emlékszoba kialakítását dokumentumokkal, hang- és képanyaggal, visszaemlékezésekkel, versekkel, hogy a világ bármelyik pontján élő érdeklődő tájékozódhasson arról, hogy a magyar írók és a Magyar Írószövetség milyen fontos szerepet játszottak a forradalomban.
Meglátása szerint mely események, rendezvények voltak az idén a leginkább meghatározók az Írószövetség életében?
Kiemelném a két holokausztkonferenciánkat, a tavaszi az áldozatul esett költők, írók életművéről szólt, az őszi tárgya a holokausztról szóló művek elemzése volt. Mindkettő összeállításában sokat köszönhetünk volt elnökünknek, Vasy Géza tanár úrnak. A hagyományos programjaink mellett (könyvbemutatók, születésnapi rendezvények, konferenciák, kiállítások stb.) nagyon örülök annak, hogy új kezdeményezéseinkből sikerült hagyományt teremtenünk. Ezek sorából kiemelném a szavalóversenyünket. Idén Radnóti és kortársai verseiből kellett készülni, több mint kétszáz diák jelentkezett határon innen és túlról, a döntőt mindig költészet napján tartjuk. Szívmelengető, amikor a sokat látott székház klubját rendszerváltás után született tehetséges fiatalok töltik meg. Ennek lelkes szervezője Rózsássy Barbara kollégám, aki maga is kiváló költő.
Az Írószövetség több idei programja is a közéleti gondolkodás serkentését célozza – elég csak a KultúrRingre gondolni. A mai magyar megosztott közélet hogyan fogadja az ilyen kezdeményezéseket?
Fontosnak tartom, hogy az Írószövetség történelmi hagyományaihoz hűen olyan közéleti témákban is hallassa a hangját, amelyek nem csupán a szakmát érdeklik. Nem is mindig véleményformáló szándékkal, hanem hogy a sokszor nemtelen vitáknak kulturált és mértéktartó keretet, fórumot nyújtson. A KultúrRing első találkozójának az emlékezetpolitika volt a témája, pótszékeznünk kellett, annyian eljöttek. A sorozat moderátora Horkay Hörcher Ferenc ekkor Babarczy Esztert, Gulyás Gergelyt, Hiller Istvánt, Jelenits Istvánt, Schiffer Andrást és Wehner Tibort faggatta e tárgyban. Második alkalommal a középszintű humán oktatásról volt szó Kojanitz László és Salamon Konrád jóvoltából (a politikusok aznap más-más okból visszamondták a szereplést).