Kultúra
Jeszen, a Jeszenszkyek és Bélagyulafalva
Rejtőzködő Magyarország 835.
„Kyssyezen” legkorábbi írott nyoma 1249-ből maradt fenn, amikor IV. Béla király Tamásnak, Mártonnak és Bénynek adományozta a birtokot hűséges szolgálatukért. Hunyadi Mátyás 1488-ban kelt oklevelében György, János és Mátyás lovagokra ruházta a kisjeszeni uradalmat. Nemesi község maradt egészen az újkorig, három régi kúriája még megvolt a 18. században.
Nagyjeszent – másként – Felső-Jeszent 1274-ben említi először udvari okirat, amikor is V. István király cserével átadta a falut Madafia Mihálynak, Péternek és Istvánnak, majd 1374-ből és 1443-ból fennmaradt levelekben bukkan fel ismét a falu neve; a 16. században a Révaiakkal civakodtak az őshonos Jeszenszky família tagjai a javaik felett. György és István nemesi jogait és birtokait 1563-ban erősítette meg I. Ferdinánd király, a nemzetség fennmaradt egészen a legújabb korig. Van a históriában korunkbeli pátosz is: Jaseno helység polgármesterét Rastislav Jesenskynek hívják.
Az ikertelepülések közös, Árpád-kori egyháza Felsőjeszen nyugati szélén áll, alacsony kőfallal körbekerítve. Lenyűgöző kilátás nyílik a dombról az üde zöld – máskor hófödte – Liptói-medencére, és a tucatnyi, tornyos templomra. Az 1300-as évek vége előtt épülhetett: alaprajza és különféle részletei a késő román és kora gótikus időszak átmeneti stílusát vegyítik. Keletkezése összefügghet a közeli – Turóc-széli – Znióváralja premontrei prépostságának építkezésével, ami IV. Béla király hálaadományaiból készült 1258 és 1251 között. A kőművesmunkálatok fogyatkozásával, majd végeztével szétszéledtek a mesterek és tanult legények; így került sor Jeszen parochiális egyházának megépítése 1249 és 1274 között.
Nem nagyméretű, de nem is jelentéktelen a torony nélküli teremtemplom: széles hajója négyszög alaprajzú, amelyhez kelet felé keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó, keletnek tájolt szentély tartozik. Román stílusú részletei – keskeny rés- és tölcsérbélletű ablakok, félkör formájú faloszlopok – közé egyetlen kora gótikus ablak illeszkedik be. Falait a 14-15. században készült freskók díszítik, főként újszövetségi apostolok és szentek alakjaival. Antiochiai Szent Margitot – a templom patrónáját – elsőként az 1332. évi pápai tizedjegyzék említi. Magyar honi kultusza II. András király 1217-18. évi szentföldi hadjáratával vert gyökeret, az uralkodó fia, IV. Béla nem ok nélkül adta leányának a magyar Margit nevet.
Bélagyulafalva (Belá pri Martine) „kőhajításnyira” van Turócjeszentől. Határának nagy része a Nagy-Fátra Nemzeti Parkhoz tartozik. A bélai részben már a bronzkorban is éltek emberek, régészek a Vág-menti puhói kultúrához hasonló települést és temetőt tártak fel a területén. Turócbélát 1282-ben, Gyulafalvát 1357-ben említik először okiratban; az előbbit „Bella”, „Superior Bella” és „Inferior Bella” névalakokban. Bélafalva Blatnica várához és földjeihez tartozott 1425 és 1848 között.
Gyulafalva a közeli szomszéd, Necpál határában keletkezett, mindvégig helybeli köznemesek birtoka volt. Vályi András történész Magyar Országnak leírása (1796): „Dulicz. Gyulafalva. Tót falu Turócz Vármegyében, földesura Bulyovszky Uraság, lakói katolikusok, fekszik Neztpáltól nem messze, mellynek filiája nevezesíti a helyet: a’ híres Bulyovszky Mihálynak itten lett születése, aki azon kívül, hogy nagy musika túdó volt, egy spinét forma musikát talált fel.”
A község keleti végénél áll az Isten báránya tiszteletére szentelt plébániai egyház. Tisztán kora gótikus stílusú épület, 13. századi eredetű. Vaskos nyugati tornya felső emeletén kereszt formájú lesőnyílás látható, a hajó déli oldalán két, a szentélyen szintén két lándzsaíves ablak nyílik. Délen van a csúcsíves bejárat, az oltártér fölé és a padlástérbe ácsolt falépcső vezet. A templom 2015-ben teljes külső renováláson esett át.