Izmos kőpillérek gótikája

Napról napra gyorsul a sok évszázados múltú Szepesség képének, kultúrájának, társadalmának változása. A régi csendhez képest bántó a sűrű és zajos járműforgalom, szomorú emlékezni a csöndes, tisztes polgári múltra az új autópálya mellől. Poprád – régi nevén Deutschendorf – jelenleg ötvenháromezer lakosú igazgatási székhely a kelet-szlovákiai régióban, fontos közlekedési csomópont, a Kassát a Vág-völggyel összekötő vasútvonal kilencszáz méter feletti hágón át kapaszkodva ereszkedik le Zsolnára, majd onnan Pozsonyba, illetve Oderbergbe (ma: Bohumín, Csehország). Poprádról indul a tátrai hegyi vasút és az Ó-Lublónál végződő vicinális-szárnyvonal, itt van a nagy szlovák vagongyár, és kereskedelmi repülőtere is van.

IV. Béla király 1244-ben kelt latin nyelvű levele említi első ízben a falu nevét: „villa Theutonicalis”. A pusztító tatárjárást gyéren túlélő őslakosok – szlávok és kabar-magyarok – mellé német ajkú (teuton) erdőmunkásokat, földműveseket hívtak be a Szepességbe, akik soltészeik vezetésével újjáélesztették a települést. Aztán 1256-ban felbukkan a „Popprat” településnév is, 1310-ben „villa Tedescha” alakban olvasható a helység akkori (olasz) neve. Majd 1328-ban Róbert Károly, 1346-ban Nagy Lajos király által írásba adott kedvezmények támogatták „Poprádszásza” fejlődését.

A mindig pénzszűkében levő Zsigmond király 1412-ben zálogba csapott tizenhat szepességi várost II. Ulászló királynak; a helységeket csak 1772-ben – Lengyelország felosztásakor – vette vissza Mária Terézia császárnő. Közéjük tartozott Poprád is, a fejlődését – másokéval együtt – megbénította a lengyel helytartó alá rendelésük. Krúdyval szólva: három évszázadig megállt az idő az álomba merült Poprád menti tájon.
A város egyetlen, sétatérré kiszélesedő főutcájában két értékes műemlék építmény található. A Szent Egyed (Egidius) titulusú templom gótikus stílusú, eredetileg plébániai egyház. Helyén először csak egy kisméretű, egyszerű templomka készült a tatárjárást követően. A 14. században megnőtt lakosságnak már szűkösnek bizonyult, ezért megnagyobbították a hajót: négyszög formájú, egy középoszlopon nyugvó kéthajós, csillagboltozatú terem lett belőle. Szép csúcsíves kapuja van a déli oldalon, kelet felé egyenes záródású szentély szép csúcsíves díszkapuval, kelet felé néz az egyenes záródású szentély.

A nyugati torony vaskos falában csigalépcső visz fel az orgonakarzatra, fönt – a körüljárható erkély fölött – az ódon toronysisak órája mutatja a régi házsorok és a magasra nőtt fák közé beszorult templom helyét. Különösen gazdag gótikus falfestményekben a műemlék épület, szinte a teljes falon bibliai jelenetek láthatók.

Néhány lépéssel távolabb az 1592-ben épült, reneszánsz stílusú harangtorony vonja magára a figyelmet. Az Itáliából ideszármazott Ulrich mester tervezte és építette, pártázatos oromzata, sgraffitó díszítése az úgynevezett „felvidéki reneszánsz” építészet becses példánya.

Néhány percnyi séta a kőbástyák közé szorított Poprád mentén, és már Felkán vagyunk. Az ikervároska temploma nemcsak nagyobb, de középkori műrészletekben is sokkal gazdagabb.

A mai Vel’ká 1256-ban bukkant fel az írott történelemben Vylkam alakban; régi szász neve Fölck, 1298-ban mutatkozott be ezen a néven. Ugyancsak az elzálogosított szepesi városkák egyike volt 1412 és 1772 között. Gazdag helység volt a 15. században, lakói fejlett kézművességet űztek ötvösséggel, kékfestéssel, lenvászonszövéssel, szeszfőzéssel, 1632-től papírgyár is működött a városban. Felkát 1945-ben csatolták Poprádhoz, amikor az ősi cipszer lakosságot kiűzték Németországba, vagy elhurcolták Szibériába.

Hasonlóan a poprádi promenádhoz, Felkán is nehezen fér el a Szent János evangélista titulusú plébániai egyház a szűk utcasorral szemben. Itt is kéthajós az épület, csakhogy két izmos kőpillér tartja a csúcsíves keresztboltozatot. A szentély fél nyolcszögzáródású, már az érettebb gótika divatjára vall. A legendás Divald Kornél műtörténész 1904-ben Felkán járva gyönyörű, 15. századi monstranciát (úrfelmutatót) és csúcsíves kelyheket talált a templomban. Ma már csak az 1400-as években öntött bronz keresztelőmedence és egy gótikus szárnyas látható. Körüljárva a templomot, több történelmi stíluskorszak lenyomata látható a déli oldalon: középkori ablakok, latin és német feliratos kőtáblák, valamint a díszes bejárat formájában.