Ízig-vérig színésznő volt

A filmvásznon is gyakran szerepelt (Forrás: Wikipedia)

„Hogy milyennek látom önmagamat? Nem vagyok se szép, se csúnya, se okos, se buta, csupán vérbeli színésznő vagyok, aki ilyenné és olyanná is formálható, alakítható a színpadon” – mondta egykor magáról Ruttkai Éva, a huszadik század egyik legendás színészóriása, aki már több mint harminc éve nincs közöttünk. A Kossuth-díjas színművész december 31-én ünnepelné kilencvenedik születésnapját, s ebből az alkalomból rendeztek emlékestet róla a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

A hatalmas érdeklődést övező beszélgetésen Gajdó Tamás színháztörténész összegezte Ruttkai pályáját: már gyermekkorában rendszeresen játszott színpadon, öccsével, Ivánnal együtt a Lakner Bácsi Gyermekszínházába nyert felvételt, 1945-ben pedig már a Vígszínházban próbálhatta ki magát. Hamarosan a Nemzeti Színházba is bekerült, ahol még Bajor Gizivel is együtt játszhatott. Ízig-vérig színésznő volt, akit nem lehetett skatulyákba sorolni – tette hozzá.

Gábor Júlia, Ruttkai Éva lánya elmesélte, édesanyja magának harcolta ki a színészi pályát, hiszen a család elsősorban öccsét szánta színpadra, ám a Lakner bácsinál tartott felvételin addig produkálta magát, amíg őt is beválasztották. Mint mondta, gyerekszínészként nem volt mindig egyszerű az élete, de mindhárom gyereknek dolgoznia kellett, mivel édesapjuk – aki kissé bohém ember volt – előszeretettel játszotta el a pénzét kártyán és lóversenyeken.

Halász Judit – aki fiatal színésznőként többször is játszott vele – arról beszélt, hogy számára Ruttkai Éva jelentette magát a Vígszínházat. Szerinte, ha jelen volt a színpadon, csak rá lehetett figyelni, mindegy mit csinált. Nála szebb és nőiesebb nőt el sem tudtam volna képzelni – tette hozzá, kiemelve, hogy olyan művész volt, akinek nem voltak allűrjei vagy hisztériái.

Mint mondta, egyetlen alkalom volt, amikor látta kikelni magából a színésznőt, s ez élettársának, Latinovits Zoltánnak a halálakor volt, amelyet szerinte Ruttkai megérzett a színpadon közös előadásuk tévéfelvétele közben.

Televíziós pályafutásáról, vala­mint filmszerepeiről Babiczky László rendező, Kurutz Márton filmtörténész és Dunavölgyi Péter gyártásvezető emlékezett meg, s mindannyian egyetértettek abban, hogy remek filmszínész volt.

Mint kiderült, már kislányként is látható volt a filmvásznon, s az ötvenes években még egy reklámfilmben is felbukkant, noha erről még családja sem tudott. A szakemberek elmondása szerint karakteres arca volt, de mindent el tudott játszani, ezért kedvelték őt a rendezők. Olyan színészekkel játszott együtt filmekben mint Fedák Sári vagy Kállai Ferenc.

Azt est végén Latinovits Zoltánhoz fűződő különleges kapcsolata került szóba. Szigeti Gábor, a Ruttkai-hagyaték gondozója úgy vélte, nem csak szerelem volt közöttük, hanem közös színházeszményük is volt: összetartoztak a játékról való közös gondolkodásban.